Egyszer az életben legyen már egy normális billentyűzete!

2014 január 15., szerda 9:30
136
  • Nézzen le az asztalára. Milyen billentyűzetet használ?
  • Ezt? Szégyellje magát!
  • Jó hír: létezik olyan keyboard, amit egyszer megvesz, aztán magával viszi a sírba.
  • Tudja meg, melyik az, mindössze 5 egyszerű lépésben.

I Can Win fokozat: Használjon ócska billentyűzetet, és köpje magát szembe minden reggel a tükör előtt

Kit érdekel, milyen billentyűzetet használ? Senkit. A munkahelyén kap az ember valami szart, amit beszerez a beszerzési osztály, vagy ha kicsi a cég, a számítógépes csávó, aki a levelezést is be szokta állítani. Az otthoni keyboard jött a géppel meg a monitorral. Rá van írva, hogy Genius vagy Speedlink, jobb esetben Microsoft, és ha véletlenül ráömlik a kávé, elbattyog az ember a közeli pécékuckóba, és vásárol egy másik Geniust, Speedlinket, vagy jobb esetben Microsoftot.

Ma reggel például lenéztem otthon az asztalomra, és ezt láttam:

A WASD lekopott, Windows és Power off gombok kiberhelve. Mocskos is. Szégyen, gyalázat.

Szörnyű látvány, én kérek elnézést. Már nem emlékszem pontosan, de ezt a Silver Line feliratú készüléket évekkel ezelőtt vásárolhattam egy közeli pécékuckóban, mert csak az volt nyitva, és gyorsan kellett valami, amivel írni lehet. Most azért szedtem elő, mert egy keyboardot elajándékoztam, egy másik meg tönkrement, és még nem volt időm kicserélni. De nem tagadhatom, hogy használtam, látszik is rajta. Még az is látszik, hogy mire használtam.

Ez a billentyűzet máig kapható, 1700 forintba kerül egérrel együtt, szóval magában mondjuk 1000. Mit adnak manapság 1000 forintért? Egy doboz cigarettát. 35 deka párizsit. Három buszjegyet. Na, ezt szégyellem. Nem a pénz miatt, hanem a saját igénytelenségem miatt.

Ha most azt gondolja, hogy önnek is hasonló keyboardja van, és semmi baja vele, akkor gondolja újra. Attól függően, hogy hol dolgozik, és hogy mivel szórakozik, könnyen elképzelhető, hogy egy átlagos napon többször kerül fizikai kapcsolatba a klaviatúrával, mint bárkivel azok közül, akiket szeret. Fogadom, hogy egyedül az Entert többször érinti meg, mint a gyerekei buksiját, már ha vannak gyerekei. Vagy mint a csaja seggét, már ha van a csajának segge. A billentyűzetet naponta hosszú órákon át simogatja, üti, püföli, csattogtatja. Egy tömeggyártott, rossz minőségű műanyagból fröccsöntött borzadályt. Ennyire igénytelen lenne ön?

Még rosszabb a helyzet, ha ön a billentyűzetével keresi a kenyerét. Napi 8-10-12 órában ocsmány, semmire való billentyűzetet használni olyan, mintha egy autószerelő csorba, nyeklő-nyakló csavarkulccsal dolgozna, a fodrász meg a lehető legolcsóbb, de még éppen működőképes ollóval. És persze, hogy nagyregényt is lehet írni szétrágott ceruzacsonkkal, de nem jobb érzés egy aranyhegyű Mont Blanc? Dehogynem. (Apró vigasz: a nagyregény minőségén nem változtat az eszköz.) És a legjobb hír az, hogy egy jó keyboard meg egy rossz keyboard között árban sincs akkora különbség, mint egy lerágott ceruzacsonk és egy aranyhegyű Mont Blanc között. Ha nem elégíti az I Can Win fokozat, tartson velem a klaviatúrák csodálatos világába!

Bring It On fokozat: ballagjon el a Mediamarktba, és vásároljon egy nem 1000 forintos billentyűzetet

Öt-tízezer forintért kétségkívül jobb billentyűzetet kapni, mint ezerért. Kellemesebb minőségűek a műanyagok, amikkel billentyűzés közben érintkezik. Esetleg wireless, nem kell zsinór. És lehet, hogy világít rajta valami. Biztos lesz rajta egy csomó gomb, amiket nemhogy nem fog használni, de jó eséllyel úgy dobja majd ki a billentyűzetet néhány év múlva, hogy soha nem tudja meg, mire voltak jók azok a gombok (Scroll Lock, anyone?). Talán benne lesz a kombóban egy lézeres egér is, a billentyűzethez passzoló dizájnnal.

De ami a legérdekesebb: nem biztos, hogy a közeli pécékuckóban öt-tízezer forintért kap olyan klaviatúrát, ami ötször-tízszer jobb, mint a mostani.

Miért?

Ha most gyorsan fog egy csavarhúzót, és szétszedi a billentyűzetét (nem kell, csak mondom), 90 százalék az esélye, hogy talál benne egy nagyjából a keyboard méretével egyező, rugalmas, gumiszerű műanyagot (ez a keypad), alatta pedig egy membránt, áramkörökkel.

Membrános keyboard. Forrás: Wikipedia

Nálunk a 444-nél a Microsoft Wireless Keyboard 800 a céges munkaeszköz, rákerestem, 7-8000 forintba kerül, egérrel együtt. Egyáltalán nem rossz a kategóriában. Membrános. Nem is kell szétszedni, elég, ha lepattint egy billentyűt, és benéz a lyukba: ott lesz a gumiszerű felület, ami a billentyűk lenyomásakor a membránhoz ér. Le is szedtem róla az Insert gombot, hogy lássák, miről beszélek. Tessék:

ms800_memb

Léteznek hibrid változatok, például az ollós megoldás (részletek itt), de a kommersz keyboardoknál a membrán szinte biztos. Ez nem feltétlenül baj, mármint a költségek és a méret szempontjából. A membrános billentyűzet egyszerű, olcsó gyártani, a billentyű kis utat tesz meg az érintkezési pontig, tehát kis helyen elfér, laptopba is ideális, szóval ez a konstrukció gyakorlatilag egyeduralkodó lett, annyira, hogy még az olyan, csak gamerek körében ismert gyártóknak, mint a Razer vagy a Steelseries is vannak membrános modelljeik. Ön ezekkel ne törődjön. Szánjon a billentyűzetére néhány ezer forintot, válasszon egy szép, fényes Logitechet vagy Microsoftot, és ha nem töri szét mérgében, lesz egy sokáig használható billentyűzete, amiről legalább nem gondolja, hogy legszívesebben lehányná. Ön megérkezett.

Hurt Me Plenty fokozat: Keresgéljen fél órát a neten, és vegyen egy olyan billentyűzetet, amire büszke lehet

Íme egy méregdrága, neves gyártótól származó klaviatúra. Ne ijedjen meg, így néz ki:

Razer Deathstalker Ultimate, a Végső Halálsettenkedő

Úgy hívják, hogy Razer Death Stalker Ultimate (a Végső Halálsettenkedő), a Mediamarktban nem árulják ugyan, de dílereknél kapható. Namost eleve a neve. Aztán első ránézésre feltűnik, hogy világítanak rajta a billentyűk, amit csicsásnak tarthat, teljes joggal. Ami viszont elsőre nem nyilvánvaló: a gombokat úgy programozza be magának,, ahogy csak akarja. (Ebben a kategóriában az Art. Lebedev-féle Optimus Maximus a király, amin minden egyes billentyű egy-egy színes kijelző, de az most nem tartozik ide, mert annyiba kerül, mint egy autó, viszont sehová sem lehet vele utazni.)

A Deathstalker ugyanakkor képes arra, hogy egyszerre több gomb lenyomását regisztrálja (ezt hívják anti-ghostingnak), ami szöveg gépelésénél kifejezett hátrány, játékokban viszont életet menthet. Mert milyen már az, hogy valaki nem tud egyszerre szaladni, ugrani és lőni, amihez három gombot kell egyszerre lenyomnni? Feltűnhet még, hogy van rajta egy külön kijelző, amire ki lehet varázsolni a Facebook üzenőfaltól kezdve a Gmail-fiókig szinte bármit, és közben tapipadként is működik, vagyis ha kell, kiváltja az egeret. A Deathstalker nem is egyszerű klaviatúra, hanem komplett számítógép, amibe mellékesen beépítettek egy monitort egy egeret, és egy külvárosi lebuj teljes neonfénykészletét.

Hogy ne legyünk igazságtalanok, a legtöbb gyártónak van valami hasonló hight-tech, világítós, esetleg külön kijelzős modellje, igen, a Logitechnek és a Microsoftnak is.

Rossz hír: ez a billentyűzet, mármint a Deasthstalker 75 ezer forintba kerül, mindehhez tele van olyan funkciókkal, amikre csak akkor van szükség, ha valaki 14 éves, a Fifában vagy a Starcraftban lakik, és még annyi időre sem hajlandó abbahagyni a játékot, ameddig az emailjeit elolvassa. További rossz hír: ebben is membrán van.

De mi van akkor, ha nincs membrán?

Akkor az egy úgynevezett mechanikus klaviatúra, az utóbbi évek retrodivatja, ráadásul olyan divat, ami néha kifejezetten szép és jól használható divatcikkeket szül, ami ritkaság. Ennek a divatnak ugyanis van értelme: a mechanikus billentyűzetben a membrán helyett mikrokapcsolók vannak, és sokak szerint egy ilyennel egyszerűen jobb dolgozni, mint a membránoson. Nemcsak játszani, dolgozni is. Nemcsak írni, de photosopolni és videót vágni is.

A vonatkozó marketinges varázskifejezés a

tactile and auditory feedback,

ami magyarul mindössze annyit jelent, hogy érezni és hallani lehet, ahogy működik. Szól, hogy megnyomták. A mechanikus billentyűzet maga a csoda, mert az érzékszervekre hat, és igazi, analóg kapcsolatot teremt a géppel, illetve a gépen futó szoftverrel. Nem mai találmány, az IBM pont 30 éve jött ki a legendás M-modellel, csak aztán a buta membrán kiszorította a rugót. Ha még van valakinek, szedje elő, imádni fogja.

Erre persze lehet azt mondani, hogy a legolcsóbb membrános klaviatúra is csattan egyet, ha odabasznak neki, és ez igaz is. Ennek a divatnak, mint minden divatnak, egy része önámítás, a másik része marketingvakítás: a legjobb, amikor a távol-keleti gamerek által használt, filléres billentyűzetet, mint a Qsenn, nyugaton tízszeres áron kezdik árulni, merthogy mégis csak ezzel nyerte meg a Starcraft-vb-t valaki, aki 200 fölötti APM-re képes.

Mi az az APM? A bal kezét tessék nézni. Nincs az az atomkeyboard, ami ebben érdemben tud segíteni:

Egyeseket kifejezetten idegesít egy csattogó, döbörgő, zakatoló billentyűzet. Tessék elképzelni, hogy mégis vannak a világon emberek, akik képesek hosszú perceket eltölteni azzal, hogy billentyűzetek csattogásának a zaját hallgatják, szórakozásból. Vágyakozásból. Tudják, mekkora különbség van egy Cherry MX Blue és egy Red hangja között? A Brownról és a Blackről nem is beszélve? Meg az érzésről? A visszajelzésről? És az erőről, amivel le kell nyomni őket, hogy történjen valami? Mindezt centinewtonban (cN) kifejezve? Naugye.

A kattogásért és az érintésbeli visszejelzésért felelős mikrokapcsolók egyik legelismertebb gyártója a Cherry néven Amerikában alapított, de néhány éve már német tulajdonú ZF Electronics, ami a 8000 lakosú faluban, Auerbach in der Oberpfaltzban székel, és feltehetően

a világ azon leghíresebb gyártója, amiről soha senki nem hallott.

A Cherry MX mikrokapcsoló-sorozat pedig a leghíressebb mikrokapcsoló-sorozat, amiről még az se hallott feltétlenül, akit amúgy érdekelnek a mikrokapcsolók.

De ez teljesen mindegy, a tactile and audiotory feedback fogalmának kognitív feldolgozásához tekintsék meg az alábbi videót. Segítek: azt kell hallgatni, hogyan szól egy piros Cherry MX switchekkel szerelt Corsair Vengeance K60 például egy kék kapcsolós Cooler Master CM Storm Quickfire Rapidhoz képest. (Ismét felhívnám a figyelmet a nevekre, a Hűtő Mester HM Vihar Gyorstüzelés Sebes a legütősebbek között van.)

A Bring it On fokozatú, önmagukra és környezetükre igényes számítógépezőknek a sok kamaszcsapda és csicsa ellenére javaslom, hogy legalább az életben egyszer próbáljanak ki mondjuk egy blue Cherry MX-ekkel szerelt billentyűzetet, egy Das Keyboardot (név!), Razert, Corsairt vagy Steelseriest, hogy csak az ismertebbeket említsük. És ha tetszik, vegyék meg őket nyugodtan, mert egyik sem megfizethetetlen, 150 dollár körül van az átlag. Nyomogasssák, csattogtassák, írjanak meg vele egy levelet. Imádni fogják. És ha a kék nem teszik, próbálják ki barna vagy piros kapcsolóval. Egy mechanikus keyboard birtoklásához nem kell hardcore gamernek lenni: elég, ha sokat gépel az ember, és unja a vackokat.

Most őszintén, nem ez a tökéletes szépség?

Das Keyboard Model S Ultimate

Nincsenek ráírva a betűk, hát istenem. Amúgy amit mi billentyűnek hívunk, az csak a key cap, a sapka, ami alatt a lényeg van. Key capből meg mindenki olyat vesz, amilyet akar, sőt aki nagyon szeret bohóckodni, vásárolhat magának sapkalevevő szerszámot is, arra a feladatra amit körömmel vagy egy tollal is kitűnően el lehet végezni.

Ne az univerzumot figyelje, hanem Das Keyboard gyártmányú billentyűsapka-eltávolító eszközt! Most csak 5 dollárba kerül, simán lehet, hogy drágább a billentyúzetnél, amit éppen használ.

Ha most azt mondják, hogy ez túl drága, teljesen igazuk van. 140 dollár az 30 ezer forint, és 30 ezer forintot kevesen költenének egy billentyűzetre, amin még a betűk sincsenek kiírva. Ennyi pénzből el lehet utazni Párizsba, és még vissza is lehet jönni. Egyszer. Na és azt tudják, hányszor lehet leütni a Das Keyboard billentyűit?

50 milliószor.

Hardcore fokozat: Kérjen fel egy mestert, hogy készítsen testre szabott billentyűzetet

Innentől legyen szíves már tényleg csak az olvassa, aki megbolondult. El kell mondanom, hogy az igazi élvezet nem ér véget a boltban kapható keyboardoknál. Hanem ott kezdődik. Sajnos olyan mesterség, hogy billentyűzetkészítő, nem létezik. A billentyűzetkészítő az nem egy halott szakma, hanem egy olyan szakma, ami még meg sem született. Vannak viszont ügyes elektrolakatosok, akik vállalkoznak arra, hogy a jó ízléssel és odafigyeléssel kiválogatott részegységekből összeraknak egy mechanikus keyboardot. Ezt sem kötelező megnézni, csak mutatom: az alábbi, több mint egyórás videón (úgy lett egy óra, hogy az unalmas részek fel vannak gyorsítva) az látható, hogyan rak össze a mester egy viszonylag olcsó, de megbízható minőségű japán Filco keyboard házából, egy Phantom márkájú pcb-ből (magyarul nyomtatott áramkör, avagy NYÁK), diódákból, Cherry MX kapcsolókból és egy mikrokontrollerből egy csodálatos mechanikus billentyűzetet.

Nightmare Fokozat: Készítsen magának custom billentyűzetet, amit együtt temetnek el önnel, mint indiánnal a lovát

Keyboardot természetesen házilag is építhet bárki, már ha a bárki alatt azt értjük, aki elvégzett legalább egy gyorsított műszerésztanfolyamot, esetleg az anyatejjel szívta magába a multiméter használatát, tisztában van az elektronika alapjaival, és van egy jó minőségű szerszámkészlete.

Aki a fenti videóból legalább 20 percet megnézett, és nem kapott agyérgörcsöt, szerintem simán alkalmas lehet rá, hogy összerakja magának a tökéletes billentyűzetet. Nem kell hozzá se fröccsöntőgép, se CNC eszterga, viszont forrasztani, azt tudni kell. Az alkatrészbeszerzés biztos nem lesz se egyszerű, se olcsó, piros Cherry MX-et nem árulnak a sarki trafikban, de még kéket sem. Kis tételben ráadásul rohadt drága, egy switch 2 dollár 50 cent, és teljes értékű billentyűzethez kell belőle vagy 104. Drágák a key capek, a billentyűsapkák is, viszont létezik belőlük mindenféle színű, sőt textúrázott is annak, aki sebesre gépelné az ujjbegyeit. 3 dollár darabja.

Aki csak hülyéskedne, vehet switch-minikitet is, de már annak a kipróbálásához is kell egy kompatibilis mechanikus keyboard, amiből ki kell forrasztani a diódákat. A nagy előny, hogy a saját építésű keyboardhoz mindenki olyan switcheket használ, amilyeneket csak akar, akár billentyűnként mást. Az alábbi Max keyboard például feltehetően egy játékra és szöveggépelésre kifejlesztett hibrid, amin a betűkhöz kék, (kattanós, jó visszajelzés) a Num Padhez, a nyilakhoz és a Space-hez piros (gyors, könnyen lenyomható) kapcsolókat használtak.

keyboard_mix

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt