• Van a világon négy olyan anyag, amiket az elektronikai eszközök gyártásánál nem nagyon lehet kikerülni.
• Ezek a kassziterit (cassiterite), volframit (wolframite), a tantalit (coltan) és az arany.
• Ha önnek van számítógépe, okostelefonja, vagy ilyesmi kütyüje, akkor abban valószínűleg található ezekből.
• Közép-Afrikában sokat bányásznak belőlük.
• A legnagyobb tech cégek is onnan vásárolnak, a befolyó pénzből pedig brutális háborúkat vívnak egymással a helyi hadurak.

Elsőként a világon az Intel jelentette be, hogy gyáraiban 2014-ben már nem használnak olyan érceket, amiknek kereskedelméből háborúkat finanszíroznak Afrikában. Ez óvatos becslések szerint is 3-4 milliárd dollárba (650-870 milliárd forint) kerül a cégnek. Valószínűleg olcsóbb lett volna hagyniuk az afrikai bányákat, és máshonnan megvásárolni az anyagokat.

Afrika középső részén, elsősorban a Kongói Demokratikus Köztársaság területén találhatóak azok a bányák, amikért a különböző fegyveres csoportok harcolnak, hogy aztán a bányák bevételéből újabb háborúkat finanszírozhassanak. Az elmúlt 20 évben több millióan haltak meg az összecsapásokban.

Eredetileg, 2004. óta a Kongói Hadsereg (FARDC) és a Ruandai Demokratikus Felszabadító Hadsereg (FDLR) harcoltak egymással az ország keleti, erőforrásokban gazdag részén. Mára kicsit követhetetlen, hogy kik a résztvevők. Legutóbb, tavaly novemberben egy M23 nevű csoport fegyvereseit győzték le 11 afrikai ország egyesített csapatai a kongói kormányerőkkel együtt.

Ezekben a háborúk elképesztően brutálisak, gyakori a szexuális erőszak és a gyerekkatonák bevetése.

Nem nehéz elképzelni, hogy amikor egy-egy csoport elfoglalja a bányákat, akkor minél gyorsabban, minél több nyersanyagot meg akar szerezni. A Kongóban található bányák fele fegyveres csoportok kezén van, ezek erőszakkal dolgoztatják az embereket (beleértve gyerekeket), 48 órás műszakokban, rettentően primitív és veszélyes technikákkal, kézi erővel. Gyakoriak a bányaomlások és sárlavinák, amiknek több ezer dolgozó esik áldozatul.

A gyerekjátékgyártó nem túl érzékeny

Amerikában idén tavasszal lép életbe a szabályozás, ami kötelezi az elektronikai termékeket gyártó cégeket, hogy hozzák nyilvánosságra, milyen forrásból szerzik be a nyersanyagokat. A törvény alkotói nyilván abban bíznak, hogy ha a nagy cégeknek nyilvánosan be kell számolniuk arról, hogy mennyi vér tapad egy-egy termékhez, akkor kénytelenek lesznek tiszta forrásból vásárolni, mert senki sem akarja majd az ő gépüket/telefonjukat/fényképezőgépüket megvenni.

Az ellenzők szerint a beszámolási kötelezettség is iszonyú terheket ró a cégekre, amelyek egyszerűen semmit sem vásárolnak majd Afrikából, ami még rosszabbat tesz a régiónak, mintha tiszta és piszkos forrásból is vennének alapanyagokat a gyártáshoz.

Az afrikai polgárháborúk és a különböző gazdasági érdekek összefüggéséről erre lehet érdekeseket olvasni.