Az ország történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófájában legalább 400 ember vesztette életét, és az anyagi kár is jelentős.
Az ország történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófájában legalább 400 ember vesztette életét, és az anyagi kár is jelentős.
A kongói kormány a történteket „háborús cselekménnyel felérő szándékos agressziónak” tekinti.
Kongóban történt. Katasztrófa nem lett belőle, a híd sem volt nagy, és a patak sem mély, amely fölé építették.
Nyolc hónapja még minden rendben ment, aztán Oroszország lerohanta Ukrajnát. A klímaváltozás senkit sem érdekel, mióta megindult a tülekedés a fosszilis energiahordozókért. Ha ez nem csak fenyegetés, a projekt tovább fogja fokozni a globális felmelegedést.
Egy kongói nőjogi csoport elnöke számolt be a brutális esetről ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt.
Fülöp király úgy fogalmazott, ez „a Belgium és Kongó közötti kulturális együttműködés megerősítésének szimbolikus kezdetét jelenti”.
Óriási földgáztartalékaik vannak, amik jelentősen felértékelődnek a mostani helyzetben.
A cenzúrabizottság azzal indokolta döntését, hogy a szerzők és az előadók nem engedélyeztették előzetesen a dalokat, pedig az „elengedhetetlenül szükséges”.
Azt szeretnék, ha Belgium elismerné a felelősségét azért a szenvedésért, amit több ezer hozzájuk hasonló gyereknek okoztak.
Öt hónappal azután, hogy az országban a legutóbbi járványt befejezettnek nyilvánították.
Az elkövető szökésben van, a biztonsági erők keresik.
Elképzelhető, hogy a lakosság ellenáll, de hiába: ami az otthonuk alatt van, azt az állam eladja a nagy nyugati techcégeknek.
Az országban sokan hiszik hoaxnak a járványt, a vírus ellen küzdők gyakran esnek támadások áldozatául.
A járványgóctól több száz kilométernyire azonosítottak két beteget. Egyikük hétszáz kilométert buszozott, mielőtt életét vesztette.
Egy milícia machetékkel felfegyverzett tagjai próbálták felgyújtani a Katwa térségében található központot.