Szánalmas mentegetőzés:
Valamikor régen ajándékba kaptam, még benne van a 2001-es völgypolgárim, so legalább 13 éves. Bal oldalon lapozgatva személyi, bérlet, kártyák, kényelmesen el lehet benne férni. Jobbra apró, mióta szétesett a zára, csak annyit tartok benne, amennyit feltétlen muszáj. A pénz szépen kihajtva van benne, külön rekeszben a blokkok amíg nem rögzítem őket.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
A mostani NapszemüvegesCicásVans pénztárcámat a csajomtól kaptam, mert szerinte az előző már undorító volt. Jelenleg már inkább egy back-up tároló, amit csak akkor hordok magamnál, ha táskával közeledek, minden más esetre ott a jól bevált zseb. Mivel az aprókkal egyáltalán nem tudok bánni, a tárca súlya közel fél kiló és mérete is ennek megfelelő. Tartalma szokásos: 4 már elkent festékű névjegykártya, különböző bankkártyák és egy Művész mozi-kedvezménykártya, amit még gimis koromban kaptam, de még mindig olcsóbb vele a mozijegy. Van benne 5 lyukasztott jegy, egy friss tb-kártya, mindenféle blokk, ezer éve lejárt autópályamatrica-nyugta és ajánlottlevél-szelvény.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Egy barátom nyerte az év vállalkozója díjat 2010-ben Új-Zélandon, az átadás pedig egy ilyen nagyon szigorú blacktie esemény volt. A nagybátyámtól kaptam kölcsön egy szmokingot, annak a zsebében volt benne az a pénztárca, amit "elhordtam". Rengeteg taxiszámla van benne, meg olyan hitel- és kedvezménykártyák, amik már régen lejártak, de soha nem is használtam őket. Ha viszont minden felesleges dolgot kivennék, akkor olyan üresnek hatna az egész. Az aprópénz helyén egy savlekötő tabletta lakik, amit nem tudok pontosan, hogy hogy került oda, de már olyan régen benne van, hogy nem akarom kivenni.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Kb. 15 éve vettem, és csak arra használom, hogy a kártyákat (személyi, lakcím, adó, tb, jogsi, bank, kedvezmény) hordjam benne. Pénz sosincs benne. Néha névjegy, de elkopik a csiszatolástól.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Csak néhány iratot, bankkártyát hordok magamnál a teljesen szétesett irattartóban (vagy hogy hívják a képen látható piros valamit), ami amúgy rossz megoldás, mert a műanyag zsebekbe minden úgy beleragad, hogy lehetetlen kiszedni. De még mindig jobb, mint egy hasas minitáska.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Converse. Kb. 8 éve vehettem, talán a Westendben valami farmerbolt pultjánál, mert az előző egy családi nyomásra nálam tartott ormótlan bőrtárca volt, és abból mindig kiesett minden. A mostani jól szolgál, a cipzár még mindig kifogástalanul működik, bár a papírpénz pont nem fér bele félbehajtva, így mindig meghajlik, azaz néha egy ügyes mozdulatlan az összes bankjegyet ki tudom rántani a földre. Apró alig fér bele, de hát az is lehet olyan veszélyes a boltban, mint egy húszezres. A kártyák beleférnek, szerencsére nincs is túl sok, mert akkor kilöknék egymást. A kabátzsebemben hordom, de bulikon átteszem a nadrágzsebembe (mert ez nem Svájc). Nyáron figyelnem kell, hogy ne a fülével a combom felé vágjam zsebre, mert szétnyom, de amúgy is olyan, mintha egy izzó kődarabot tennék a nadrágomba. Szóval csak jókat tudok róla mondani.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Ajándékba kaptam, klasszik fekete bőr, egyszerű, tartós, közepesen sokzsebű, vékony. Egyetlen hibája, hogy belül van benne egy kis cipzár a hajlatban, pedig jó volna még fél milliméter nyereség. A célfüggvény egyértelműen a zsugorítás. A szűk keresztmetszet most a forgalmi, szabvány plasztikkártya kéne. (Irigylem az amerikai ismerősöket, akik pár kártyát befőttes gumival átkötve hordanak a zsebükben tárcaként: nem az igénytelenség vonz, hanem a helytakarékosság.) A személyit is kiiktattam, mindenre elég a jogsi lakcímkártyával. Van még benne bankkártya, papírforint, pár saját és pár kapott (kallódó) névjegy, buszjegy, és néhány TVK (nem a kombinát, nem is részvény, hanem törzsvásárlói kártya). Belsőzsebben vagy táskában utazik, ha erre nincs mód, akkor szenvedek.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Tíz éve vettem Pécsen, azóta kisebb megszakításokkal folyamatosan ezt hordom. Nagyon puha, de kifejezetten tartós kecskebőrből van, sok apró rekesszel. Aprót nem tartok benne, sőt, többnyire csak a kártyáim és nagyobb címletű papírpénzek vannak benne. Az apró helye a bal első zsebben van, a kulccsal és az öngyújtóval együtt, a pénztárca viszont a bal hátsóban figyel. Sajnos így is túl vastag, régóta szerettem volna egy sokkal kisebbet venni, de hajlamos vagyok minden szart a pénztárcámban felejteni.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Farmert venni voltam a csajommal a Gasban, amikor megláttuk. Ez úgy öt éve lehetett. Szimmetrikus felosztású, négy-négy rekesz van két oldalt. A legszélső rekeszben (ebbe alig lehet benyúlni) van a taj-kártya, adókártya és azok a névjegyek, amiket elfelejtettem kidobni. És ez a dugihelye a hónap végén az utolsó húszezresnek. Az egyik oldalon tartom az iratokat, a másikon a bankkártyákat és a többi szart - club smart, indexes sajtóigazolvány (lejárt), Fradi-igazolvány (MTK-s vagyok). A pénzt négybe hajtva, címletenkénti bontásban tartom. Apró tárolására korlátozottan alkalmas. A jobb farzsebemben hordom, kivéve vezetéskor, mert akkor zavar. Jó darab, csak öt év után kezd szétszakadni a cipzárnál. Meg kicsit nagy is az ízlésemnek.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Nekem sima tárcám van (Petek gyártmányú), pénz nélkül. Volt csajom édesanyjától kaptam születésnapomra. Csak a szokásos plasztikkártyák vannak benne (bank, személyi, jogsi, ...), az aktuális BKV-bérlet és egy starbucksos pecsétgyűjtő. Pénz a zsebemben van.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Egész új. Amikor leszerződtem a 444-hez, akkor vettem. Kívülről kicsi: zsebben tartva a kitüremkedés nem akadályoz a mozgásban, és nem is teszi teljesen idétlenné sziluettemet. Ugyanakkor belülről nagy. A plasztikizék, az igazolványok, a túlméretezett TAJ-kártya, a tízeurós, az egydolláros, a sárga csekkből visszamaradt fecni: mindennek megvan a jól áttekinthető helye. Aprópénznek való rekeszből lehetne egyel több, múltkor zlotyt adtam a péknek. Más hibája nincs. Ilyen rendezettség sosem volt még tárcaügyben az életemben. Bőr és fekete, nem hivalkodó, de férfias, elfér a markomban, míg állok a sorban. Egy kis cérnaszál szabadult csak el eddig a sarkánál, a káosz igyekvése azonban reménytelennek tűnik. Mindkét patent sziklaszilárd, a rekeszek és elválasztók között feslésnek nyoma sincs. Maradjon így minél tovább, a 444 meg töltse meg, legyen dagadt, pöffeszkedjen büszkén.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
Én is azok közé tartozom, akik életük nagy részében a zsebükben hordták mindenüket, és magasról tojtam azokra, akik pénztárcáztak. Hosszú éveken át tartott ez az állapot, aminek persze voltak előnyei (gyűrött papírpénzek hanyag - értsd: vagány - előrántása a pénztárnál, bankban, etc) és hátrányai (elég sok nagy címlet ugrott ki a zsebemből észrevétlenül). Aztán megpróbálkoztam az övtáskás módszerrel, de egy idő után olyanná váltam mint a retikülös nők, akik soha semmit sem találnak meg a Nagy Fekete Lyukban. Szóval 31 éves koromra elegem lett, hiszen ekkora már nemcsak pénz, hanem mindenféle kártya (bank, szig, mágnes-, klub, vásárlói etc.), nyugta és számla is a gondjaimra volt bízva - vagy fordítva, mindegy.
Ráadásul közben elképzeléseim a JÓ PÉNZTÁRCÁRÓL ki is alakultak, mintegy a háttérben: több rekeszes legyen, sok kártyát tudjon kezelni, ne legyen szuperúri bőr pl., simuljon, könnyen nyitható, zárható legyen: no cipzár!
New Yorkban voltunk, és a Ground Zero közelében van egy furcsa, olcsó diszkont, ahol aprópénzért árulnak dolgokat. Ha valamiből első dolgot veszek, akkor az ösztöneim vezérelnek. Ott akadt meg a szemem ezen a funkcionálisan minden igényemet kielégítő vásári darabon, ami ráadásul szuvenírekre vonatkozó minimális elvárásaimnak is megfelelt. Lecsaptam rá, vmi 5 dollár lehetett. Mindent átpakoltam bele, és tökéletesnek tűnt.
Mint Első Tárgy Az Életben még büszke is voltam rá, azt gondoltam, jól néz ki. Ez a lelkesedés egészen addig tartott, míg meglobogtattam az új szerzeményt Fiatal Kolléga előtt, aki fittyet hányt. Majdnem eldobtam az egész bukszát mindennel együtt szégyenemben, de aztán csak nyeltem egyet és visszacsúsztattam a farzsebembe. Azóta (3 éve) is ott van, vigyáz mindenemre és minden nap többször emlékeztet arra, hogy Egyszer Jártam A Szabadság Földjén, és hogy tulajdonképpen ugyanolyan szedett-vedett és ízléstelen vagyok, mint Ő.
Az igazság:
Szánalmas mentegetőzés:
A pénztárcámat a húgomtól kaptam. Azért kaptam, mert meglátta az előzőt. Most, hogy nézem, most jövök rá, hogy konkrétan egy szemétdomb. A pénz, jogsi, forgalmi, bankkártya, személyi még indokolható. De nem ezek töltik meg, hanem a sárga csekk (tudom, 2014!), biztosítási cetli, banki bizonylat, ismeretlenek névjegykártyái, amiket abban a pillanatban kellett volna kidobnom, amikor hozzájuk jutottam. És még van benne usb drive meg sd-kártya is. Megtalálni sose találok semmit. Lehet, hogy nő vagyok?
Az igazság:
Reklámhelye: a megkérdezett pénztárcatulajdonosok közül többen egymástól teljesen függetlenül Bellroyra, illetve Machine Erara vágynak. Csak mondom.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.