Amikor ezt írom, valahol a 309 forint körül van az euró, pedig volt majdnem 312 is, egy órája még úgy nézett ki, hogy a magyar fizetőeszköz  a semleges sarokban, kettős fedezékben, felrepedt szemhéjjal, félájultan várta a megváltó gongszót, de az utolsó menetben megtörtént a csoda, a mi kis forintunk, ez a drága, csupaszív deviza emberfeletti erőfeszítéssel visszaküzdötte magát a tegnapi záróár közelébe. A vártnál kedvezőbb amerikai GDP-adatok hatása is benne volt ebben, persze.

Pedig délelőtt szarrá verték a forintot a befektetők. Először alaposan megagyalták, aztán ide-oda rángatták.

Ha hinni lehet az elemzőknek – és hát kinek higgyen az ember, nem igaz? –, akkor továbbra sem várható fordulat, a piaci hangulat pocsék, a feltörekvő devizákat ütik, mint piros ász a tök alsót, egyes kereskedők akár

330 forintos eurót is el tudnak képzelni a következő hónapokban.

A feltörekvő piacokra cuzámmen rájár a rúd, Törökország és Dél-Afrika villámgyorsan kamatot emelt, de így sem tudta megakadályozni a líra illetve a rand megrogyását.

A feltörekvőpiaci vesszőfutás okai összetettek, részben az alacsony kamatok miatt éri meg gyengülésre játszani, részben a kínai gazdaság lassulását szívták mellre a befektetők, meg aztán a FED eszközvásárlási lanyhulása taszította őket tovább a depresszióba, a feltörekvő régiókban tapasztalható feszkók meg még tovább morcították a piacokat. Ebben a zorall környezetben próbál helytállni a mi kis forintunk.

Matolcsyból meg kinézik a tudjuk kik, „piacok”, hogy már presztízsokokból sem fog kamatot emelni. És amilyen fafejűek ezek a befektetők, ilyenkor beleállnak a dafkéba, és tovább ütik-verik a forintot.

A Civil Összefogás Fórum kedvenc országa, Oroszország is szopóágon van, jegybankja elkeseredetten védi a rubelt, így is mélyponton van az euróval és a dollárral szemben.

Kedvenc devizapiaci elemzőnk, Bencsik András szerint az Egyesült Államok indított támadást éppen Paks és a választás miatt.