Bágyadt, elfáradt hétvégi délelőttökre kitalált zenei sorozatunkban most egy különleges epizód következik. Szalay Pétert, a Colorstar gitárosát kértük fel ezen a héten, hogy készítsen egy napindító mixet. A felkérésre ő pedig visszaírt, hogy lehetséges-e, hogy csak egyetlen zenekar számai szerepeljenek a válogatásában.

Ilyen még nem volt eddig, de a koncepció a kezdetektől az volt, hogy bármit lehet, amit a felkért zenész kigondol. Úgyhogy most egy különleges utazás jön a Rolling Stones talán kevésbé ismert világába. Szalay zenekarait amúgy számolatlanul lehet sorolni, a Colorstar mellett játszik a Korai Örömben, a Fókatelepben, új projektként ott a Stukker és az ambientben utazó Alpha is.

444_hangOver_#39 - Szalay Péter (Colorstar) by !!444!!! on Mixcloud

A szokatlan kivitelezéshez egy a szokottnál is részletesebb leírás is társult:

Különös ötletnek tűnhet csakis Rolling Stones számokból csinálni mixet, azt gondolhatja az ember, az ilyen "alap" zenéken rég túl van mindenki.Mégis sokszor tapasztalom, rengeteg embernek fogalma sincs, miről szó ez a zenekar a Satisfaction-on vagy az Angie-n túl. Ezért úgy gondoltam, kedvenc zenekaromról lévén szó, ezúttal megengedem magamnak ezt a kis ismeretterjesztő jellegű személyességet, és a másnaposság apropója kapcsán a countrys - ethnos - folkos, akusztikus hangzású zenéikből szedtem össze egy csokorra valót (amúgy is "Kantri" korszakomat élem, amint azt legújabb projektem, a Stukker is tanúsíthatja)- különös tekintettel az olyan dalokra, amiket én leginkább ilyen "szedett-vedett csibészkantrinaík" titulálnék, mint például a Dear Doctor.

Ok, bekerült azért egy-két szépségesen szomorkásabb darab is, mint a Wild Horses, vagy a Nick Cave- s sötétségű ballada, a Sister Morphine, nem is beszélve a Heaven-ről a végén, ami még csak nem is akusztikus, csak szimplán gyönyörű...

Ez a felkérés arra is remek alkalmat kínált, hogy ez egyszer magamnak is megfogalmazzam, mitől nem bírok lekattanni erről a zenéről kb. kamaszkorom óta, miközben zenekarok, trendek, műfajok jöttek mentek az életemben, miért pont a vénséges vén Stones nem tudott kikopni mellőlem?Arra jutottam, hogy elsősorban a zenéjükből áradó vagány lazaság, hedonista életöröm az, ami mindig feltölt és elvarázsol - mintha maga Tom Sawyer (Jagger) és Huckleberry Finn (Richards) alapítottak volna rock 'n roll bandát - és ezt a fajta flegma, bohém, vásott feelinget csak ők tudják számomra ilyen dózisban szállítani.

Ezért is gondoltam, hogy jó lesz másnaposságra:remekül lehet lazulgatni ezekre a dalokra, a kimerült, fejfájós periódus közben elkezdenek szép lassan újratölteni életkedvvel, s mire végighallgatjuk őket, már úgy érezhetjük, " na jó, akkor gyerünk, igyunk tovább...és egyébként is, hol vannak a csajok...?!

Sorozatunknak ez már sokadik alkalma volt. A korábbiakat itt lehet végighallgatni.