Első cikkünk az ingyen ugráltatott ismerősökről nagy karriert futott be. Sokan megosztották, sokan kommentelték, és szerencsésen sokan írtak nekünk saját sérelmeikről olyan szakmák képviselői, akiknek abban a válogatásban nem jutott hely.

A beérkező panaszáradatból kiderült, Magyarországon mely munkavállalókat csicskáztatják a legtöbbet rokonaik és barátaik, valamint az is, hogy igenis lehet olyan foglalkozást választani, amiben békén hagyják az embert - ezekről mindjárt. És kiderültek általános szabályai is a magyar szívességkérés kultúrájának.

Alapvetően három eset van, amikor a magyar ember úgy érzi, hogy szakmától függetlenül járhat ismerőse nyakára. Ezek közül az első a klasszikus hivatali korrupció, és aki közszolga, kénytelen együtt is élni vele. Egy kommentelőnk tökéletes példával szemléltette az ilyen típusú szívességkérés tankönyvi esetét:

“Te úgyis a kommunálisnál vagy, nem tudnák eltúrni hamarabb a havat az utcánkban?”.

Nem lehet békéje annak sem, aki valamilyen speciális tulajdonsággal, értéktárggyal, élethelyzettel rendelkezik. A Londonban élő magyaroknak például naponta kell válaszolniuk olyan kérdésekre, hogy “megyünk ki látogatóba öcsémékhez, nem tudsz szállást?” De annak sem könnyű, akiről kiderül, hogy mondjuk szokott ebayezni: őt is rendszeresen zargatják ismerősök azzal, hogy vegyen meg vagy adjon el ezt vagy amazt.

A legérdekesebb összefüggésre viszont egy kommentelőnk hívta fel a figyelmet annak kapcsán, hogy miért nyaggatják gyakrabban honfitársaink bizonyos munkakörű ismerőseiket.

"A nem fizikai munkával kapcsolatban hajlamos az egyszeri ember úgy érezni, hogy az nem fáradság."

A következő oldalakon olvashatóak a sirámok a legkülönbözőbb szakmákból, a matematikustól kezdve a virágkötőn és a tájépítészen át egészen a jósig.. És kiderül, melyik az ebből a szempontból legrosszabb és melyik a legjobb munka.

Könyvkereskedő vagyok részmunkaidőben egy budapesti antikváriumban. Én nagyon szívesen megnézem havernak/családtagnak, van-e éppen ez vagy az a könyv, aztán szólok és lehet érte jönni (idős rokonoknak még ki is szállítjuk).

Na, ezzel kezdett el mindenki szépen visszaélni az utóbbi időben. Volt olyan, hogy egy rokonom lomtalanítás előtt velem becsültette fel a könyveket, majd mikor közöltem, hogy nem kell, döbbent hápogást kaptam válaszként.

Hogy ezt ő 1959-ben vásárolta, és mit képzelek én.

A rég nem látott osztálytársak képesek a szabadnapomon cseten zaklatni, hogy ez vagy az a könyv mennyit ér, mert pénz kell mostazonnalrögtön. Én pedig hiába szólok nekik, hogy vigyék be a boltba, mert semmit nem mondok addig amíg nem látom, jön megint, hogy 1953-as kék színű könyv. Megőrülök.

Egy ápoló napi huszonnégy órában ápoló, akkor is, ha azóta már más szakterületen dolgozik, és az a legszebb benne, hogy mivel szakképzett elsősegélynyújtók vagyunk, a segítség elmulasztása esetén kötelességmulasztást követünk el.

- Nem tudsz egy jó bőrgyógyászt/kardiológust/akárkit ajánlani?
- Nem tudnád ezt vagy azt felirni?
- Kaptam időpontot, de csak 1 hónap múlva. Nem tudnád elintézni, hogy előbb fogadjanak?
- Ezt a leletet kaptam, nem mentem vissza a háziorvoshoz, de nézz már rá, jó ez?
- Állandóan zsibbad a nyelvem jobb oldala, ez mitől lehet?

- Te figyu nekem ötszázas a májenzimem az rossz?

- Anyukám most jött ki a kórházból, és kéne mellé néhány napra felügyelet, bevállalod?
- Ezt és ezt mondta doki, de nem akarom bevenni azt a sok szar kemikáliát, amit felírt, nem tudsz valami hatásos alternatív megoldást?

Az egyik kedvencem a december 25-én este 7-kor csengető volt, aki szerint lehet meg kéne nézni a papát mert már napok óta… A másik, aki az étteremben odahúzza a széket és megkérdezi, hogy mit csináljon, mert már három napja fosik (ezzel a kifejezéssel). Meg csak egy-két injekció lesz, ne kelljen már miatta valakinek fizetni, hogy beadja...ezek általában infúzió kúrák, ahol másfél óra míg a lötyi lecsepeg.

Bár már rég nem dolgozom az egészségügyben, akárhova is sodort eddig a szél, az eredeti végzettségem valahogy mindig előkerült. Minden munkahelyemen teljesen egyértelmű volt a kollégáim, de még a vezetőség számára is, hogy most aztán megspórolhatják az orvosi vizsgálatokat, mer' maj' én jól megdiagnosztizálom őket.

A belépő szinten megtalálnak azok, akik “valami furcsa bogarat találtam a fürdőszobában, mi az?”, a “nagyon szép madár repült a kertembe” felütéssel indítanak, vagy a “macskám hányni kezdett, szerinted?” típusú kérdéssel indítanak. Ilyenkor pattintom le őket, hogy molekuláris biológus vagyok, és vagy tizenöt éve nem kell rendszetanhoz értenem.

Mások a betegségeikkel találnak meg. “Figyelj, az orvos magas vasszintet talált nálam. Mi lehet a bajom, megnézed az irodalomban? És ilyenkor Dr. House-t kell jatszani.Még súlyosabbak azok, akik a gyakorikerdesek.hu-n végeztek tudományos keresést, és hipochondriájukat kívánják az én véleményem áltam megerősíteni.

Akik pedig tudják a szakterületemet, azok a legveszélyesebbek.

Néha a semmiből kapok olyan leveleket, hogy “genetikai tanácsadáson jártam, a nőgyógyász azt mondta, de szerintem…”. És ilyenkor olyan választ vár, amiért egy magánklinikán kapásból 20-30 ezer forintot kérnek el negyed óra alatt. Persze ezért fizetni minek, ezt én már úgyis tudom.

- Elromlott az ablak, nézd már meg légyszi.
- Ki csinálta,mikor,garancia?
- Áááá, 2 éve volt, tán már a cég sincs (egyszerűbb engem hívni, mint kikeresni a szerződést).
- Kell hozzá ez meg az, cirka 15 az alaktrész, haver vagy, meló ingyen van.

Aztán visszahallom, hogy az alkatrészen kerestem meg a munkadíjat, mert bztos van LEGALÁBB 60% kedvezményem.

Volt olyan rokon ugyanilyen helyzetben, aki azzal súlyosbította, hogy "megmutatnád az ajánlatot, amit a gyártótól kaptál...?" Fő a bizalom, de munakdíj gyanánt egy ebéddel érjem be (előre kikötve: majd főzünk nektek valami finomat). Rendben, de legalább a két alkalmazott bérét kifizetné arra a napra...

Első cikkünk után száznál is több levelet kaptunk, amelyben a különböző szakmák képviselői azon siránkoztak, hogy mi mindennel zaklatják őket ismerőseik. Ezek között elképesztően túl voltak reprezentálva a fordítók és tolmácsok levelei. Ezek után bátran ki merjük jelenteni, hogy Magyarországon a legtöbbet az szív ingyenmelőkkal, aki abból él, hogy beszék valamilyen idegen nyelvet.

Távoli rokon ötoldalas levelét fordítsam már le azonnal, mert sürgős és nekem nyilván nem nagy cucc. Mondom neki nem érek rá, majd holnap, mire ő csalódottan, hogy jó, de tényleg lehetett érezni a hangján, nem igazán érti miért nem küldöm vissza fél órán belül. Ez a munka alsó hangon 25 ezer forint lett volna.

“Figyu, csak meg kellene csörgetni egy picit a kinti főnököt Németbe'! Tudod nem fizet, meg kellene beszélni vele akkor az adózást is, meg akkor hogyan vannak a hozzájárulások, meg a szabadság, meg akkor mikor is kéne visszamenni. Neked ez egy perc tudod.”

“Jött ez a levél az ír adóhivataltól, tudod, angolul én nem tudok annyira, lécci mondd már el CSAK ÚGY RÖVIDEN, hogy mi van benne.”

Vagy a külföldi álommunka megpályázásához kellene egy rendes motivációs levél. A forditás, persze, nem két perc, és ha amúgy is ebből élsz, tudod, hogy órákat ülsz a gép előtt egy ilyen kérés után. Ha megmondod, hogy ennek mennyi az ára, fel vannak háborodva a kérők

"Jaj, basszus most tudtam meg hogy a szakdolgozatom szakmai kivonatát angolul is meg kell írnom, ha átküldöm lefordítod nekem gyorsan?"

Természetesen barátoknál 1-1 bekezdés, oldal belefér. De amikor egy hostellánc kért meg rá (ismerősön keresztül), hogy a hunglish bemutatójukat fordítsam le oroszra, majd a 2. fordítást nem akarták kifizetni, mondván hogy az majdnem ugyanaz, mint az előző.

Fordíts le egy bizonyítványt:
1. nem hiszi el, hogy magyarra nem lesz hiteles
2. felháborodik, hogy a hitelesítés még így is pénzbe fog kerülni neki
3. ha külföldi munkához kell, jó eséllyel egy egész munkavállalói vízumügyintézést végigcsinálhatsz neki/helyette

Leginkább az dühített sokáig, hogy amolyan nyelvi wurlitzerként vagyok elkönyvelve. Mindenféle lehetetlen időpontokban hívtak ismerősök, hogy megkérdezzék hogy mit jelent az X és hogyan is értsék az adott kontextusban. Hogy nézzek meg egy szöveget és foglaljam össze nekik most, "csak" szóban (milyen rendesek, hogy nem kérik írásban, ugye?).

"Ez neked gyakorlás, nem?"

- hangzott el jó sokszor. Mostanában azt szoktam mondani, hogy én speciel minden nap gyakorolok, pénzért, mert ez a szakmám, és ebből élek, értik, ugye?

Szép sztori, amikor a már lefordított komplett önéletrajz után fél évvel jött az email: ma estig sürgősen ezt a pár sort még le tudnám fordítani? Kellene egy álomállás pályázatához, és ez nem volt benne a CV-ben. Sajnos nem értem rá aznap, és a jó kapcsolat érdekében nem kérdeztem vissza, ugyan miért tartja magát esélyes pályázónak az állásra, ha annyira sem képes, hogy kiguglizza azt a hiányzó pár soros leírást angolul.

És légyszi hívjam már fel a külföldi szállodát, és intézzem a foglalását, de mondjam meg nekik ezt, és kérdezzem meg azt. Úgyis tudok németül meg angolul. A külföldi szálloda bevándorló recepciósa nem mindig mondhatja el ezt magáról, így telefonon különösen könnyű a kommunikáció.

"Szeva, régen beszéltünk, figyu, hol is melózol, úú az tök izgi. Figyu, megismerkedtem egy szír menekült sráccal, szegény, most itt van ösztöndíjjal, tanul, de nem akar visszamenni, izé, tudnál segíteni, mert tök rendes, csak az a gond, hogy nem akar Magyarországon élni, de itt lehetne akkor neki menekült útlevele, amivel élhetne külföldön, esetleg Svájcban..."

Vagy: "Szia, ezer éve nem beszéltünk! figyu, a férjem szerb-amerikai kettős állampolgár, és nyáron itt akarunk lenni,Magyarországon de kéne valami tartózkodási, meg minden, de amúgy félig magyar, így lehet akkor honosítani is?"

Vagy:

"Figyu, itt van a haverom, feketén dolgozik, nagyon jó gyerek, nigériai, leültették igazságtalanul három évre, pedig van 3 gyereke is, a feleségét szereti, de nem látogatta 3 éve, és kéne neki...."

Vagy: "Szia, figyu, itt dolgozom egy ügyvédi irodában, és figyu, akkor a kínaiak akkor hogy kaphatnak pénzért letelepedésit, mert a főnöknek referálnom kell… aha és melyik törvény, és akkor az eljárási rend aha, de így pontról pontra, aha éés izé, kontaktod van hozzá, nem kérdeznéd meg tőle..."

“Te úgyis jós vagy, egész nap biztos a számítógép és a telefon mellett ülsz, csak azt mondd meg nekem…" (és itt hosszas, órás elemzéseket kér vagy ugyan egyszeri "gyors" kérdést, de ami alaphangon 3-5000. forint közt mozog).

Mikor udvariasan figyelmeztetem, hogy ez szolgáltatás és pénzbe kerül, akkor megsértődik és/vagy eltűnik.

Az ismerősök, barátok pedig természetesnek veszik az ingyenes kiszolgálást (pedig még a tanárommal való szakmai konzultáció sem ingyenes nekem se), a családtagoknak persze nem is tudna az ember mást mondani, de sokukkal meg az a baj, hogy az ember nem lehet próféta a saját hazájában, azaz

az idődet igénybeveszik, de a tanácsaidat nem fogadják meg és utána még te vagy a hülye mert nem jól mondtad.

Azt hiszed, hogy egy vállalkozás nem működhet könyvelő nélkül? Dehogynem.

Aztán amikor jön az adóbevallás ideje keresnek egy balekot a rokonságból, ismeretségi körből és jön az ismert mondat: "Nem lehetne-e..."

Mert csak egy perc, hisz csak munkaviszonyból volt jövedelmem. Elfelejtve megemlíteni, hogy ezt azonban 4-5-6 munkáltatónál, akiknek a fele rosszul adta ki a jövedelemigazolási papírokat.

“Töltsd már ki itt van minden adat, előre kiszámoltam, hogy 100 000 forint adót fogok fizetni nincs több pénzem.” És amikor belenézel az adatokba azonnal kiderül, hogy itt kemény adócsalásról lenne szó ha a megadott adatokat írnád be.

Közeli rokonnak nagyon nehéz nemet mondani, főleg ha tudod, hogy tényleg minimális a vállalkozásuk. Ők azok akik mindig zacskóban, dobozban, kosárban hozzák oda a feldolgozandó bizonylatokat, amik legtöbbje a helyi kisbolt kibogarászhatatlan fecnije. És persze az utolsó pillanatban, a bevallási határidő előtt 1-2 nappal. Aztán fel vannak háborodva a fizetendő végösszegen és 15x megkérdőjelezik a számításadat, mert ők a tévében, újságban, szomszédtól azt hallották, hogy ők jogosultak erre vagy arra a kedvezményre, és bogarászhatod a jogszabályokat, hogy megmutasd nekik, hogy de ők az adott kedvezményre miért nem jogosultak.

Fizetésről legtöbbször szó nincs, eddig a legtöbb, amit kaptam, egy tüdőgyulladás volt

amikor anyós úgy döntött, hogy amíg én az adóbevallásával foglalkozom kitakarít és kereszthuzatot csinált a 10 fokos februárban.

Ja és a kedvencem. Mond meg légy szíves milyen válllalkozási formát válasszak? Amikor visszakérdezek, hogy ehhez kellene egy üzleti terv,hogy mégis mivel foglalkozna, mennyi bevételre számít és mik lennének a főbb tervezett kiadásai akkor csak vállvonogatás a válasz, hogy ő azt még nem tudja. És utána egy sértődés amikor elmagyarázod, hogy a szakmád könyvelő és nem jövőbelátó.

Ma már saját nevemre nem kölcsönzök könyvet másoknak. Függetlenül attól, hogy a kérés távoli vagy közeli ismerőstől jön a könyv átadás és átvétel mindig hasonló. Soha nem jönnek el a könyvtárba, hogy személyesen átvegyék a könyvet, hanem nekem kell elvinnem valami megbeszélt helyre. Előfordul hogy napokig cipelem a könyvet/könyveket a táskámban, mert lemondják a találkát.

A visszavétel hasonló.

A különbség, hogy amikor én viszem, akkor szoros határidővel kell elvinnem a könyvet, mert sürgős, viszont a visszaadás mindig húzódik.

A legtöbbször elfelejtődik, és nekem kell a nyakára járni az illetőnek, hogy adja már vissza, és kicsikarni egy időpontot és helyet ahova elmehetek a könyvért.

Egy haver, amikor több hónap után próbáltam tőle visszakérni egy könyvet és felhívtam a figyelmét arra, hogy három hetes határidőről volt szó azt válaszolta, hogy azért nem lehetett nekem sem olyan sürgős, mert nem jelentkeztem a könyvért előbb. Na, ő már nem az ismerősöm. És még sosem kaptam érte csokit vagy bármit, még arra sem érnek rá, hogy beüljünk valahova beszélgetni egyet, ha már találkoztunk. Ettől függetlenül én örülök az ilyen kéréseknek, mert sokszor izgalmas nyomozómunkát igényelnek :)

A legtipikusabb kérés a korrepetálás, ezt csuklóból elutasítom, és mivel következetes vagyok, ezért nincs belőle sértődés. Mondhatom, hogy sosem csináltam, ami egyébként nem igaz, pont az első tapasztalat volt kellően elrettentő.

Másik, amikor valamit ki kell számolni, függvényt illeszteni adatokra, optimális választást keresni, adatot elemezni,

ilyenkor mindig azzal kezdik, hogy én nyilván kirázom a kisujjamból,

ami vagy igaz, vagy eleve megoldhatatlan a feladat, vagy (tipikusan optimalizálásnál) matematikailag is nehéz. Utóbbi esetben, amikor szembesülnek vele, hogy megcsinálható, de ez akkora munka, hogy talán fizetni is kéne érte, valahogy mindig visszatáncolnak. Érdekes módon akkor is, amikor vállalati, százmilliós pénzügyekről van szó. Egyszer, amikor rákérdeztem, hogy ennek mi értelme van, az volt a válasz, hogy rettegnek a bonyolult megoldásoktól.

Sértődés abból van, amikor a szakdolgozónak próbálom elmagyarázni, hogy ez nem arról szól, hogy én meg tudom-e neki csinálni mondjuk a mérési adatainak az elemzését, hanem hogy mégiscsak ez a választott szakmája, tanulja már meg. Ilyenkor jön az, hogy jó, meg fogja tanulni, csak most időszűkében van/ rossz volt a tanára ezért sosem értette, legjobb esetben már kész van, csak nézzek rá. Aztán ha ránézek jön a meglepetés, hogy az elemzés már a módszerválasztásnál el volt rontva, és akkor jajj gyorsan helyre kéne pofozni (értsd az egészet rendesen megcsinálni nulláról).

- Te úgyis olyan jól tudsz angolul, igazán beszélgethetnél velem, hogy jobban tudjak.
- Jó, de azt tudod, hogy sokat segít, ha eredeti nyelven nézed meg a filmeket meg a tévét.
- Jaj, de az úgy nem jó, az úgy unalmas, meg nem is értem. Meg a magyar szinkron úgyis olyan jó/mókás.
- Jó. Akkor szótárral gondolod, vagy mégis hogy?
- Jaj az nem kell, majd kérdezek tőled.
- De mégis miről beszélgessek?
- Hát, bármiről.
- De mégis mi érdekel?
- Foci, autók, nők, pia. Szokásos.

- Elmondanád, hogy is működik ez a Facebook-hirdetés? / felépítenél egy Facebook-
csoportot?
- Kiket kövessek Twitteren? Mit csináljak ott, hogy sokan kövessenek?
- Tudnál segíteni, hogy hogy csináljunk az oldalunkból pénzt?
- Adnál komplex stratégiát arra vonatkozóan, hogy fussunk be az interneten?

Te figyi, úgyis ott ülsz a gép előtt, hogy kell azt beállítani Facebookon, hogy...
- anyám ne lássa a posztjaimat
- az ismerősöm ne tudjon hozzászólni a posztjaimhoz
- én lássam az x posztjait
- stb.

Te, figyi, úgyis ott ülsz a gép előtt, utánanéznél annak, hogy...
- mikor megy busz Kiskunlacházára?
- meddig van a nyitva az x bolt?
- hol lehet ezt vagy azt megvenni és mennyibe kerül?
- van-e kiadó a lakás az x környéken.

Aztán idővel már a magánéletébe is belemászhatsz, pl. nyomozhatsz mások után helyette...

Te, figyi, úgyis ott ülsz a gép előtt, utánanéznél annak, hogy ki az az xy, mit dolgozik, hova jár suliba, hol lakik, vannak-e közös ismerőseink, honnan ismerik egymást a Józsival és a Józsi vajon miért jelölte ismerősnek.

Gyakorlatilag én vagyok a szűkebb és néha a tágabb környezetem titkárnője is, aki bármikor felüti helyettük a Google-t vagy megnézi a napi buszmenetrendet, de a munkájukat is elvégzi, amíg ők SOKKAL FONTOSABB dolgokkal foglalatoskodnak.

- Figyelj csak, volna egy kis munkám a számodra, húgomnak ballagása lesz, kerti partit terveztünk, nincs kedved megtervezni a kaját meg megfőzni?
- Hány ember lesz?
- 60 körül.
- De ne parázz mert az alapanyagot mi álljuk.

- Szia jól hallom, hogy szakács vagy?
- Igen! Miért?
- Na az van, hogy anyáméknak lesz 25-ik házasságija és tudod ilyenkor tesómmal mindig meglepjük anyáékat valamivel és most azt találtuk ki hogy főzünk valamit nekik, meg romantikus lesz meg gyertya meg zene, és tudod hogy milyen kaja illik ilyenkor?
- Bármi amit mindketten szeretnek és kevésbé gázhajtó mert a hálószobában később esemény lesz, szóval hagyma, kápszta, ilyesmi kizárva!
- De undorító vagy!!!

- Figyelj, elkezdtem ezt a diétát és olvastam hogy több zöldséges ételt kell enni meg mit tudom én, de nekem fogalmam sincs hogyan kell ezeket elkészíteni. Mondanál pár nemhízlaló receptet?

- Na helló, voltunk az étteremben ahol dolgozol, ezt meg ezt ettünk, küldd már át a receptjét Fészbúkon mert meg akarom csinálni valamelyik nap.
- Tényleg sajnálom, de nem mondhatom el a recepteket, ettől különlegesek az ételeink.
- Mi? Mitől? Attól, hogy nem mondhatod el? Kössz szépen. Na csá.

A szövegíró ugye szlogeneket meg frappáns mondatokat fabrikál, merő szórakozásból. Meg hát egy szlogen az 5 perc, nem? Nem.

Az alap kérés az általában az "indítunk egy projektet/családi vállalkozást, kellene egy jó szlogen, rászánnál pár percet?" Rá.

Átküldesz 10 szlogent mert tök lelkiismeretes vagy, de általában a 11. lesz, amiről a fene tudja, ki találta ki.

Gyakori az olyan kérés, hogy kezdjük ingyen, írd meg a szövegeket, és ha bejön, akkor kapsz pénzt. Ezt általában vállalom, ha tetszik a termék, de sajnos mire lenne bármi eredménye, addigra néha megromlik a kapcsolat.

Alap kérés szintén a szövegek átnézése: csak ki kell pofozni kicsit - hangzik a kérés. Más kérdés, hogy egy általános iskola második osztályos dolgozatának nyelvezetén megírt szövegen (akkor is ha fél oldal) legalább fél napot dolgozol, ha lelkiismeretes vagy, mindezt úgy, hogy közben beleásod magad a témába…

Jómódú haver: "Én azért választottam Andrást magántanárnak, és nem téged, mert ő ingyen is elvállalta."

Szomszéd, miután megtudta a kedvezményes óradíjat: "Tudja mit, szégyellje magát, hogy ezért ennyit el mer kérni! Legszívesebben feljelenteném az APEH-nál!"

Családlátogatáson vasárnap délután: "Figyi, nem lenne kedved egy kicsit angolozni a Lacikával? Csak egy fél órát..."

Ha tanár vagy, az ismerőseid általában úgy gondolják, hogy időd, mint a tenger, bárkinek ráérsz segíteni.

Az alap, hogy a szűk családban felkészítést, korrepetálást el kell vállalni, itt nincs mese, neki kell gyürkőzni, le kell ülni a család megbukott/bukásra álló/nehézfejű csemetéjével, és magánórát adni - természetesen ingyen. Ez vonatkozik a haverokra is, akik rám írnak egy-egy szóalak helyességét illetően vagy valami szinonimát keresve.

Az már egy picit húzósabb, amikor olvasónaplót, esszét, házi dolgozatot kérnek. Ebben csak kifejezetten jó kapcsolat esetén segítek, de a konkrét megírást (egy esettől eltekintve) eddig sosem vállaltam el. Inkább vázlatot, szempontokat, forrásokat adok, vagy átnézek kész írásműveket.

Ennek egy hardcore verziója, amikor egész (vagy épp félkész) tanulmányokat, kiadás előtt álló könyveket kellene lektorálni, természetesen ingyér, illetve esetleg a név feltüntetéséért az impresszumban. Az ilyesmit csípőből kell visszalőni, a legtöbb esetben ez többnapos meló, és sokszor meg sem jelenik a cikk/könyv. Egy-kétszer sajnos elvállaltam, azóta rutinosabb vagyok

Nem olyan közeli ismerősöknek, barátoknak néhány tanács, ötlet belefér, hosszabb lektorálás vagy korrepetálás csak pénzért. Van egy-két etikailag is kérdőjeles történet, amikor abba az iskolába felvételizne (vagy ott érettségizne) valaki, ahol tanítok, és készítsem már fel ugye ismeretségi alapon. Az ilyet elvből nem szabad elvállalni. Amúgy meg szívás is, ha nem jön össze neki...

Előfordul, hogy csak annyi a kérés, hogy nézzek rá az ismerős/rokon/valakivalakije kertjére, hogy mit lehetne benne csinálni. Ebből általában úgyse lesz semmi, mert amikor meglátják a földmunka és a növényanyag árát (a burkolatokról nem is beszélve), általában megelégszenek az OBI-ban vásárolt random akciós rózsabokorral.

Ha mégis komolyan gondolják, akkor jönnek a problémák: egy terv elkészítése az nem két perc, és olyan nincs, hogy egyből tetszene nekik. Újratervezés, olcsóbb növények, kiderül, hogy mégis van kutya/gyerek, a sütögető körül mégis kéne fűszerkert, stb.

De ez még a jobbik eset, amikor sikerül értelmezni a szakmám nevét.

A másik opció, amikor jön egy e-mail vagy facebook-üzenet, hogy "Figyi, a nagyimnál van ez a fa, ilyen hárs vagy platán vagy mittoménmi, na annak a levelein megjelentek ilyen kis sötét izék, ezen a képen nem látszik jól, de el tudod képzelni gondolom."

Vagy hogy "van egy fikuszom, az elkezdte ledobálni a levelét, mi baja lehet?"

Meghozza a nyersanyagot a delikvens, belenézünk együtt, látszik, hogy több meló lesz vele mint amennyit fizetni tud és amilyen gyorsan meg kell vágni az anyagot.

Hát, hogy most nem tudná kifizetni az egészet de...

Türelmes vagyok.

Elmagyarázom neki mi meló ez nekem, húzza a száját, megérti. Két napot kérek tőle, hadd üljek rajta, nézegessem, pakolgassam a cuccot. Türelmes vagyok.

Másnap felhív, hogy küldöm-e neki bemutatót belőle. Nem, mert még nem néztem végig, ki kell scriptelni (soha nem csinálja meg senki...) le kell válogatni. Türelmes vagyok.

Másnap összerakok egy bemutatót, előrebocsátom, hogy ez nem a végleges anyag, ami fellelhető hiba van benne (felsorolom) azokat ki fogom venni, de előbb összeállítom a jelenetek sorrendjét. Érti, megnézi majd rákérdez az összes hibára amiről előzőleg elmondtam, hogy ki lesz javítva. Türelmes vagyok.

Nem érti, hogy az adott snitt alatt miért egy másik hang van (mert az eredeti nem jó.) Nem érti, miért cserélgetem ki a plánokat (mert nem voltak jó sorrendben elképzelve). Miért nem a másik oldalról mutatom a színészt? (Mert nincs olyan oldal.) Türelmes vagyok.

Ha valami az elképzeléseivel ellentétes, megsértődik, és hangoztatni kezdi, hogy az ő filmje miért szólok bele...

Megfogom a klaviatúrát és véres péppé verem a fejét, befejezem az anyagot, kifizet és örökre elválunk.

Ennek a szakmának megvan az a szépsége, hogy nem tudják hova tenni az emberek. Annyit tudnak, hogy valami műszaki cucc ez, meg VILLAMOS. Szóval árammal kapcsolatos. Innentől minden, aminek köze van az elektromossághoz, az nekem a területem.

#1 - Nagybátyám
- Te értesz a tévékhez?
- Hát nem tévészerelő vagyok. Mer' mi baja?
- Jaaaaaaa, neeeeeeem, csak akarunk venni ilyen lapos tévét, aztán te ilyen villamosmérnök vagy, aztán gondoltam eljöhetnél velünk, mert te mégis csak ezt tanulod.

#2 - Szomszéd
(apám:) - Iszol valamit?
- Neeeeeeeeem! Most nem. Csak egy fröccsöt. A Zattila itthon van?
- Ja.
- Na, Attila. Egyetem? Haladsz?
- Aha, haladok.
- Jóvan, jóvan. Tanuljá' is, mer' ma má' nem kapsz állást. Szóval haladsz. Mer' az udvari villany be van szerintem vizesedve, aztán jó lenne tudni, tényleg-e.

#3 - Apámék egyik beszállítója
- Na, szóval Attilám, az a helyzet, hogy nem jó a kocsi, te meg ilyen autós cégné' dolgozol. Tudod, 15 éves szívódiesel, azóta nem lett takarítva az üzemanyagrendszer, én meg -25 fokba' a legolcsóbb gázolajat veszem, aztán ennek ellenére, nem indul néha.
- Hát én ehhez nem értek. Ehhez inkább autószerelő kell.
- Hádde lehet, hogy valami elektronikai izé.
- Ez egy szívódiesel. Semmi elektronika nincs benne.
- Meg se nézed?

#4 - Mamám
- Nem a jó a rádióm.
- Mióta nem jó?
- Én nem tudom. Nem használtam már 10 éve se, de nem jó. Meg tudod csinálni azzal a fázisceruzáddal?

#5 - Közgazdász, 2 diplomás haverom
- Figyi, nem jó a telefontöltőm, néha nem tölti a telefonom
- Szerintem meg van törve.
- Az gáz? Meg lehet csinálni?
- Hát párszáz forint boltban.
- De te megtudnád csinálni?
- Baszki, párszáz forint.
- Jóóóó, de azt hallottam, hogy az utángyártottak tönkreteszik a mobilt. Erről te tudsz valamit? Ti tanultok ilyet, nem?

#6 - Ex
- És akkor te lámpabúrákat fogsz tervezni, ha végzel?

Virágkötõként alap, hogy a gyerekeim ovijába, sulijába ingyen dolgozom, "mert kovácsanyukaugye segít"... ha nem akarja, hogy a gyerekét halálba szekàljuk...

Barátnőim esküvőjére ingyen csokor (20 ezer alatt amúgy hozzá se fogok) ingyen teremdíszítés volt nászajàndék címén.

3 esküvőt is megcsinàltam, mire rájöttem, hogy nászajándékot a vendégek szoktak venni, de engem csak az esküvőre hívtak, a vacsorára nem.

Mindenféle alkalmak előtt fél nappal felhívnak, hogy csináljak egy csokrot valami marhakülönleges virágból. amit rendelésre én is három nap alatt kapok meg. Ha mégis elintézem, megszerzem, megcsinálom, jön a sziszegés, hogy miért ilyen drága.

Az ismerősök úgy gondolják, hogy az árajánlat készítés, előtte odaautózás, másfél órás konzultáció, majd este az árlistákból Excel-ben számolgatás ingyen van.

Persze, régen így volt. Aztán amikor boldog-boldogtalan, mindenféle pénztelen álmodozó és zsugori pénzeszsák engem nyaggatott, majd megrendelte a munkát a legolcsóbb mekkmestertől, azt mondtam: elég! Legalább egy kiszállást fizessen, ha már rászánok négy-öt órát. Így sem keresek rosszabbul, de több a szabadidőm.

A multicégnél dolgozó régi haverok a legrosszabbak. Gőzük sincs, hogy mi mennyi munka, mi miért fontos. Meg egyáltalán, egyesek úgy gondolják, hogy azért, mert koszos lesz a kezem, és munkaruha van rajtam, én beérem az ő fizetésük törtrészével, és persze arra sem gondolnak, hogy nem csak akkor dolgozom nekik, amikor látják.

Konkrét példa: legyen olcsó, de ne legyen rossz, és ha megvette a legócskább gagyi csapokat a legalja áruházban, akkor nem elég, hogy én tegyem föl, de ha baja van, jöjjek ki, mert én vagyok a szerelő.

És volt bajuk.

Egy méréstechnikával foglalkozó amerikai cég magyarországi leányvállalatának dolgoztam. A termékek kalibrációját oktattam, illetve a célszoftver használatát támogattam a vevőknél az egész világon. Senkit nem találtam, aki értené mit csinálok, így soha, senki nem kért semmit.

Bár de: "hozzál már egy kindle-t Amerikából légyszi".