Úgy vesszük észre, a patriarchális értékrend konzerválása valamiféle mozgalommá kezd szerveződni Magyarországon. A szexista, nőket rendreutasító és megalázó szólamok az elmúlt években elhagyták a férfivécéket és öltözőket, majd a blogok kommentszekcióját is. Előbújtak az elnyomott magyar férfiak, akik arról képzelegnek, hogy ha visszaállna a régi rend, végre igazán férfinak érezhetnék magukat.

A boldog nő nem versenyez férfiakkal

Egyre többször látjuk, hogy antifeminstának, vagy konzervatívnak vallja magát sok férfi (és nem kevés nő is). Kifejezetten büszkén nyögnek be akkora általánosító marhaságokat, hogy "a nők" boldogabbak, ha nem kell "a férfiakkal" versenyezniük, vagy hogy a nő egyetlen munkája a férfi. Heuréka, megvan a boldogsághoz vezető út! Vissza kell rakni a nőket a helyükre, a konyhába meg a szülőszobába, mert különben mindenki boldogtalan lesz. Sőt, már egy választási programban is le van írva: azért kell támogatni a női munkavállalást, mert ahol engedik a nőket dolgozni, ott bizonyítottan többet szülnek. Növeljük női a term(elé)kenységet, javuljon a csecsemőhozam.

A legfőbb ellenség a női emancipáció lett, no és a feministák, akik önálló akarattal és saját életcélokkal ruháznák fel a nőket. Merthogy a nők nyilván nem így születnek. De minek is tömni a nők fejét olyan vágyakkal, amelyeket úgysem tudnak beteljesíteni egy patriarchális társadalomban? Felesleges és káros.

Olvashattátok, azért lesz csak hat női egyéni képviselőjelöltje a kormánypártoknak, (és ők is egy kivétellel a párt számára gyakorlatilag nyerhetetlen körzetekben indulnak), mert a Fidesz felmérte, az emberek jobban szeretik a férfi jelölteket. A párt Női Tagozatának vezetője szerint ezzel nincs is semmi baj, férfias közegben eredményesebbek a férfiak. "Nem szabad türelmetlennek lenni, mert vannak változások, melyekre a mi életünkben már nem kerül sor." Nem is értjük, minek ugrálunk itt állandóan, hogy több nőt a politikába. Aki bent van örüljön és húzza meg magát, oszt jónapot.

Magyarországot még nem fertőzte meg az emancipáció

Más vélemények szerint a nemek közötti egyenlőség már egyébként is megvalósult. A törvények garantálják, nincs miről beszélni. Alap, hogy a nő is ember, ezt nem is kell mondani. Hát minek néztek mi minket, te jó ég?! A nők nincsenek elnyomva, csak nem emelik fel a hangjukat. Azért kevés a nő a parlamentben vagy az igazgatótanácsokban, mert nem is akarnak ott lenni. Itthon hálistennek még nem kell állandóan a genderszempontokat fürkészni. Hát mi tehetünk róla, ha a lányok nem mernek megszólalni, vagy vezető szerepet vállalni? Ezért is a férfiak a felelősek?

Hát biztosan azért nem viselkednek így, mert jobb nekik nőnek maradni, kedvesnek, szépnek. A magyar nőket még nem fertőzte meg az emancipáció a magyar lányok még nőiesek, háziasak és szelídek. Ahogy a ma már a hazánk egyik külképviseletén dolgozó, fiatalokat hazacsábító oldal gazdája korábban azt írta: "Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó ideológiák szele". Nyugodtan fizetheted a vacsorájukat, a belépőjüket, ez a lovagiasság netovábbja, igazi hungarikum!

Okostojás feministák csodálkoztok, ha Thaiföldre megy a férfi?!

A minap egy sikerkönyv írója jelentette ki hogy azért mennek a nyugati férfiak Thaiföldre, "mert ott hagyományos női-férfi szerep van – ami mondjuk már egy kicsit feudális jellegű –, de a nyugati férfiak erre vágynak." Hát köszönjük a felvilágosítást. Ha a "nyugati férfiak" nők és gyerekek olcsón megszámított megerőszakolására vágynak, nem a feminizmusra kéne mutogatniuk. Thaiföld sajnálatos módon a szexturisták egyik leginkább kedvelt úticélja, és elkeserítőnek tartjuk, hogy a magyar fővárost meg Európa Bangkokjának tartják.

Csak kicsit lepődtünk meg, mikor egy másik interjúból kiderült, hogy ez az ember, aki szerint a férfi-női kapcsolat egyszerű kereslet és kínálat elvén működő piac, a női emancipáció pedig a kultúra hanyatlásának kísérőjelensége, minden valószínűség szerint csak marketingfogásként használja a szexizmust. A felesége egy biztosítótársaság igazgatósági tagja, és esze ágában sincs a lányát könyvének hőseihez hasonló, magát árunak tartó nővé nevelni.

Büszkélkedik a férficeleb, hogy mennyivel jobb az élete, mióta elhagyta a csecsemő gyermekének anyja, és egy wellness-szállóban élhet mert ott is remek ám a kiszolgálás, csak nem pofáznak hozzá. "Elkészítik a reggelimet, lemossák a kocsimat, mosnak, vasalnak rám, és lesik minden kívánságomat." Ezt a gyermeke anyja is megtette, csakhogy " ő sajnos közben beszél is"...

Míg máshol millió dolláros popsztárok buknak, ha (szándékosan) félreérthető a dalszöveg, elnökjelöltek stábja fogja a fejét egy béna hasonlat miatt, addig Magyarországon ma szexizmussal árulnak könyvet, valóságshowt, celebeket, filmet. Na nem azért, mert a felháborodás miatt megnő az érdeklődés, nem. Azért, mert ezek a bátor emberek kimondják, amit a többség gondol. Ráadásul megerősíti és visszaigazolja ezeket a véleményeket a közélet, de még a média jelentős része is.

Kiállunk és elmondjuk, nem fogjuk szégyellni a szexizmust!

Nagyon úgy fest, a politikusaink is nagyon jól tudják ezt. Pártállástól függetlenül vállalhatónak, sőt szellemesnek tartják a szexista és nőket sértő beszólásokat. Számtalanszor írtunk már a Tisztelt Házban ülő képviselők botrányos megnyilvánulásairól. Azt is látjuk, hogy a baloldali exminiszterelnök szerint jó ötlet szexista poénokkal szórakoztatni a nyugdíjasokat kampányidőszakban, és hogy biztosra menjen, egy héten belül nyilvánosan alázza meg a feleségét és a vele szövetséges pártelnököt. Nem tiltakozik senki, biztosan nem úgy értette. Nem értitek ti a viccet. Aki támadja, az sem ezért teszi.

Fel sem tűnik senkinek. Pedig elvek szintjén néhányan már fontosnak érzik kinyilvánítani, hogy nem kellene szó nélkül hagyva eltűrni a szexizmust. Az MSZP októberben elfogadott pártprogamjában (a kormánypárti politikusok nőgyalázó sértésein való hosszas háborgás mellett) önálló programpontként szerepel, hogy "zéró toleranciát hirdetünk... a nők emberei méltóságát sértő közbeszéddel szemben”. Sajnos azonban ez mindaddig csak üres szóvirág marad, amíg a gyakorlatban ők sem tesznek semmit.

Csakhogy a hagyományos értékrendre hivatkozó kereszténydemokraták, újkonzervatív fiatalok, radikális jobbosok, reformkommunisták és liberális baloldaliak között ritkán tapasztalt összhang van ebbben a kérdésben, épp csak a hangsúlyok vannak máshol. Van itt nemzeti összefogás, nem húz szét mindenben a politikai elit sem. Ha a nőkről van szó, megvan a nemzeti konszenzus: tudd a helyed, pofád lapos.

Miért fáj ez nektek?

Magyarországon ma egyre kevésbé kínos, sőt kifejezetten trendi szexistának lenni. A sohasemvolt "régi szép idők" idilljét sírják vissza a közgazdasági egyszeregyet sem ismerő, magukat antifeministáknak nevező emberek. Könnyen emészthető féligazságokat, és teljesen megalapozatlan baromságokat tálalnak nosztalgikus mázzal leöntve, mint hogy régen bezzeg minden család megélt egy fizetésből és a nők nem voltak munkára kényszerítve mint ma, meg hogy emiatt van ma munkanélküliség, mert a nők elveszik a férfiaktól a munkahelyeket, és különben is az ő alacsonyabb bérigényük miatt keresnek keveset a férfiak, ezért kell a két kereset.

Mi ezzel a baj? Csak annyi, hogy köze nincs a valósághoz. Mindenki abban hisz, amiben szeretne, de a tények attól még makacs dolgok...

Fontoljátok meg, talán nem kellene büszkén hivatkozni a nemzet nőket háttérbe szorító hagyományaira ott, ahol világviszonylatban a legkevésbé boldogok az emberek, a nők rémes egészségi állapotról számolnak be, a férfiak korán halnak, és ahol minden kormányzati ügyeskedés hiábavaló, mert az emberek egyre kevésbé akarnak gyermekeket nemzeni erre a világra. Isten hozott mindenkit a valóságban.

(Kép: Magyarországon A két mesterlövész címmel bemutatott ironikusnak szánt film plakátja, kritikát róla itt olvashattok.)

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?