Basa Ilona takarítónőként dolgozik a vajdasági Csóka település művelődési házában. Mint általában, most is napkelte előtt ért munkahelyére, hogy a folyosók már akkor csillogjanak-villogjanak, mire az intézmény többi dolgozója a reggeli órákban megérkezik.

Hajnali négy volt. Reszkető hideg.

Az épület udvarára nyíló ajtóhoz érve a nő azonnal gyanút fogott.

Az ajtó nyitva volt.

"Valaki biztosan nyitva felejtette tegnap" - gondolta magában Ilona, majd a nyitott bejárón belépve, belülről bereteszelte azt. Ebben a pillanatban azonban szokatlan zajt hallott az emeletről. Nem habozott, a neszelés hallatán azonnal a legrosszabbra gondolt. Tolvaj motozhat odabent! Az épület elé sietett, és a bejárati ajtót is bezárta.

Miközben az asszony (férje közbenjárásával) értesítette a rendőrséget, az épületben rekedt, teljesen összezavarodott betörőnek nagyon gyorsan megoldást kellett találnia, hogyan szabaduljon a slamasztikából, amibe a bűnözésre való hajlam, a könnyű és tisztességtelen haszonszerzés vágya juttatta.

Kétségbeesésében a teraszra nyíló ablakok felé vette az irányt. Miután az egyik nyílászárót bezúzta,

egy szúnyoghálóval találta szembe magát, amit habozás nélkül széttépett.

Ekkor olyat tett, ami miatt a csókaiak mind a mai napig csak csókai pókemberként emlegetik: az öt méter magas teraszról a mélybe vetette testét, amely csodával határos módon túlélte a becsapódást. Ezután a bűnöző eliszkolt.

A vajdasági rém végül üres kézzel távozott. Fényképezőgép, diktafon és szerszámok is voltak az eltulajdonítani vágyott tárgyakat rejtő, hátrahagyott táskában.

A helyszínelők egy zokniból készült álarcot is találtak.

Csóka városában azóta is béke honol. A kérdés már csak az, húz-e újra álarcot a csókai pókember, és ha igen, lesz-e valaki, hogy megállítsa.