• Este kiderül, idén kik nyerték az Oscart.
• Ezért megemlékezünk az Oscarról, aminek semmi köze sincs hozzá.

Gyakran elfelejtik az emberek, hogy Sylvester Stallone-nak két Oscar-jelölése is volt a Rockyért: egy a férfi főszerepért, egy a forgatókönyvért. Egyiket sem vitte el, de a producerekkel ott állt, amikor azok átvették a legjobb filmek járó díjat. Stallone ezután akciósztárként nyomta le a 80-as éveket, majd az 1989-es Tango és Cash és az 1990-es Rocky V után bejelentette, hogy egy vígjátékkal, az Oscarral tér vissza.

Oscar (1991)

Az 1991-es, a nagy gazdasági világválság alatt játszódó vígjáték főhőse egy gengszter, Angelo Provolone (őt játszotta Stallone), aki megpróbál jó útra térni. A film alapja egy 1967-es francia film volt, amiben Louis de Funès játszotta a főszereplőt, aki abban a verzióban nem volt gengszter, de a legfőbb stílusbeli különbséget ez a jelenet mutatja be a legjobban:

A klasszikus, helyzetkomikumra építő vígjáték akár fordulatot is hozhatott volna Stallone karrierjében, de a kritikusok egyáltalán nem voltak elragadtatva, és – bár két hétig a legnézettebb film volt az amerikai mozikban – a nézők sem kértek belőle (a bevétel még a 35 millió dolláros gyártási költséget sem érte el).

A színésznek ez akkora pofon volt, hogy ezután ugyan még próbálkozott az Állj, vagy lő a mamám! című vígjátékkal, de aztán visszatért ahhoz, amiben jó, és megjelent a Cliffhanger, a Pusztító és a Specialista.

Így osztották a filmet

• Gene Siskel a Chicago Tribune-ben négyből három csillagot adott rá, és azt írta, hogy a film eleje „katasztrofális” lett, de a rendkívül tehetséges mellékszereplők nagyon vicces munkája javít rajta.
• Szintén a Tribune-be írta Dave Kehr, hogy Landis (a rendező) mindent megtett azért, hogy az anyagnak rajzfilmes ritmust és stilizált mozgást kölcsönözzön, de Michael Barrie és Jim Mulholland túlgondolt, önmagát ismétlő forgatókönyve legyőzte őt. „A film célja, hogy megmutassa Stallone könnyedebb, frissebb oldalát, de az Oscarnak ez nem nagyon jött össze” – írta.
• Owen Gleiberman az Entertainment Weeklyben D+-t adott a filmre. Azt írta: „John Landis mechanikusan kivitelezi a komédiát, és nincs nyoma bármiféle sebességnek vagy pezsgésnek, amit egy ilyen anyag kívánna. Minden kuncogás megtervezettnek tűnik.”
• A Variety kritikája pozitívabb volt. Eszerint a film szakaszosan mulatságos, a 30-as évek gengsztervígjátékait idézi, és bár Sylvester Stallone és a jelmezek uralják a vásznat, a film leginkább a kiváló mellékszereplők finom fordulatai miatt él.

Az Oscart 1992-ben három Arany Málna-díjra jelölték (ez az Oscar-díj ellentéte, a legrosszabbak versenye), a legrosszabb színész (Sylvester Stallone), a legrosszabb rendező (John Landis) és a legrosszabb női mellékszereplő (Marisa Tomei) kategóriájában, de ezeket sem nyerte meg.

A film egyébként Európában sikeresebb volt, a magyar tévék rengetegszer leadták 20 év alatt. Most 6,3 ponton áll az IMDB-n. Talán a történelem majd igazságot tesz. (Címlapkép: Brendan McDermid / Reuters)