Uszítás, történelemhamisítás és kormánypropaganda helyett dugás minden mennyiségben: nemcsak emiatt, de tök jó lett a valaha volt legdrágább magyar tévésorozat. A kurzusfimnek képzelt mű díszbemutatóján a stáb egyik tagja vicces-trágár szövegű pólóban állt ki a színpadra.

Takács Péternek nem tetszett, hogy Orbán Viktor ünnepi covidvideója után Magyarék kritizálták a kormány intézkedéseit.

Végre megint magyar témájú, Magyarországon forgatott művészfilmről beszél a fél világ.

Török Zoltán új filmmel jelentkezett a Vad Magyarország után. Legnagyobb trükkje az, hogy a Lényeget nem szájbarágósan tolja az arcunkba. Közben olyan életbevágó információkat ismerhetünk meg, mint például hogy mit csinál a svéd holló, ha egy ideges kúposfóka-borjú odahány mellé.

Megvan az Old Spice-reklám, amiben a kiképző őrmester reggel lecsutalkolja a felnőtt fia hátát Old Spice tusfürdővel, aztán a nap végén azt mondja, hogy „most pedig szagteszt!”, aztán megszaglássza a fia hónalját és bejelenti: friss és fantasztikus? Ez a sorozat pont ilyen, csak darabonként 50 percesre duzzasztva és tudatos humorizálás nélkül.

Az egyik fivér után beszállt a buliba a másik is, Bencsik Gábor minden korábbinál keményebben osztotta ki a Petőfi-film sértődékeny producerét.

Vannak még, akik felismerik és értékelni is tudják az igazi művészetet, bárhogy hőbörögnek a dollárcseléd Gyurcsány-legények.

Semmi köze a történelmi valósághoz a valaha volt legdrágább Fidesz-filmnek, a Rákay Philip-féle, a 48-as forradalomról szóló Most vagy sohának. Sőt direkte meg is hamisítja azt. De ettől még, vagyis pont emiatt baromi jól el lehet rajta szórakozni.

L. Simon László kíváncsi volt, hogy az új történelmi filmekben „megfordul-e végre az a tendencia, ami az ötvenes évek eleje óta jellemzi a magyar hősök” ábrázolását, mindezt „fölösleges pátosz és a giccs visszatérése nélkül”.

A Kritikus kultúra címmel tartott konferencián a művészek, intézményvezetők, kutatók és filozófusok beszéltek arról, milyen a politika által leuralt kultúrában érvényesülni, hogy lehet túlélni függetlenként és hogy mi is történt a kultúrában az elmúlt 10 évben.

A glasszékesztyűs kalandregény-termelés apostola iskolás fan fictiont írt, amiben kedvére mozgatta a világpolitikai szereplőit. A legnagyobb baj mégsem a színvonallal, a néha paródiába forduló hiperrealisztikus ábrázolással van, de még nem is a gyávasággal.

Rég szerettem új magyar filmet ennyire, ahogy ezt a Magyarázat mindenre címűt most. Azért, mert szép, hiteles, vicces és drámai. És egyáltalán nem csak a NER-nek tart tükröt, sokkal többet akar és tud is ennél.

Sőt egy másik negatív kritikát is úgy idéztek, mintha pozitív lenne.

„Nem elegendő a politikának utánpótlást nyújtó versenyistállókat létrehozni, hanem még inkább segíteni kell az új és nagyszerű művek megszületését.”

Megújult a magyar gyárépítészet. Maga Ganz sem merte a saját hétvégi telkére építeni a gyárát, de ő nem is volt fideszes, Olvasd el a 444 gyárkritikáját Gál András Levente újító üzemépületéről!