Nyolcvanöt éves volt a cseh filmrendező, a csehszlovák film hatvanas évekbeli új hullámának egyik legismertebb képviselője.

Chytilová filmjeit a szatirikus, kritikus, humoros látásmód jellemezte, amely éles és könyörtelen tükröt állított a korabeli társadalom és az emberi kapcsolatok elé. Több alkotása széleskörű társadalmi, szakmai vitákat váltott ki. Chytilovát sokan állandóan provokáló, filozofáló alkotónak tartották, akinek filmjei a korábbi szocialista rendszer politikai vezető köreiben nem mindig váltottak ki támogatást.

Az 1968-as prágai tavasz idején készített, és 1969-ben rövid időre a mozikba került filmje, A paradicsomi fák gyümölcseit esszük című alkotás miatt, amely a férfi-nő viszony szürrealista elemzésén keresztül gyakorlatilag az árulás metaforája, a szocialista rendszer kultúrpolitikusai néhány évre eltiltották a filmezéstől.

A kényszerű hallgatás után 1976-ban bemutatott, Játék az almáért című filmje szintén hatalmas siker lett, és nemzetközi visszhangot váltott ki. Az újjászületésről szóló keserű komédia főszereplője Jirí Menzel volt. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években forgatott filmjei szinte kivétel nélkül nagy közönségsikert arattak, és a filmes szakma is nagyra értékelte őket.

Utolsó játékfilmjét, a Szép pillanatokat 2006-ban készítette. Később több dokumentumfilmet is forgatott.

2010-ben megjelent önéletrajzában azt állította: nagyon zavarja, hogy a világ a rendszerváltás után se igen változott meg. Ha a múltról kérdezték, azt szokta volt mondani: "Nekem nem volt problémám a hatalommal. A hatalomnak velem azonban igen." (MTI)