Hogy miért vagyunk mi mások? Én nem használtam a felsőbbrendű szót, ne add a számba. Nem vagyok én ennyire radikális. Csak szeretném, ha mindenki tudná a helyét. Az már egyébként is nagyon rég volt, amikor nem voltak jogaik, és az őseink tulajdonai voltak. Oké, azt nem lehet tagadni, hogy a vérükben van a behódolás. Ilyen a természetük, így alakult az évezredek folyamán. Ez biológia törvényszerűség, nem ideológia.

Én is azt mondom, jó az, hogy a világ nem fekete-fehér. Most már tanulhatnak, még egyetemeken is. Szavazati joguk is van. Sokat változott a világ (persze nem mondanám, hogy csak előnyére).Mindenesetre örülhetnek. Ma szinte bármit megtehetnek, amit mi. Egyenjogúak. A legtöbben persze nem érnek fel hozzánk, de van köztük nem is egy, aki sikeres. Vállalatvezetők, politikusok, meg minden, ami kell. Akkor meg mi a bajuk? De most őszintén, mit akarnak még? Elnyomnak minket, te észre sem veszed?

Azt mégse lehet elvárni, hogy csak azért mert sokan vannak, mindenütt ott lehessenek. Sokan elismerik közülük is, hogy jobb volt nekik, amikor még nem akartak mindenárom versenyezni velünk. Úgysem nyerhetnek. Egyszerűen nem alkalmasak egy sor dologra. Így születtek. Aztán meg már mindenhova be akarják vetetni magukat, de csak tönkretesznek ezzel mindent. Nekem nincsen velük semmi bajom, sőt. Tisztelem, becsülöm őket. Már amelyik megérdemli...

De azért azt még hadd mondjam el, annak külön örülök, hogy vannak még a világon őszinte emberek, akik ki merik mondani: a nagy egyenlősdi nem vezet sehova. Aki más, az más. Nem kell mindenben egymásra hasonlítani, nem lehet mindenki egyforma. Hova vezetne ez? Ki dönti el akkor a dolgokról, hogy feketék, vagy fehérek? A végén meg majd kötelező lesz úgy táncolnunk, ahogy ők fütyülnek.

Jó, azért viccelődni is szoktunk rajtuk. De ez csak amolyan kedveskedés, nem bántó szándékú. Ha az lenne, nem nevetnének velünk. Még szép, hogy ki lehet karikírozni őket is egy kicsit. Most csak így egymás közt, hát ismerd be, te is röhögsz ezeken, jó poénok. Ki sértődne meg azon, ha egy kicsit viccelődnek rajta? Én biztosan nem. De ezek sokszor nem értik a tréfát, meg jönnek, hogy nem píszí, hát ki nem szarja le. A humor az csak legyen szabad.

Azt tudtad, hogy a legtöbb erőszak is miattuk van? Inkább nem is kezdek bele, de olvass csak utána rendes helyeken. És még nekik sír a szájuk. Vagy nézd meg a mozifilmeket. Sokáig egy sem kapott egy rendes főszerepet, csak ilyen vicces meg szerethető figurákat játszottak, a háttérben voltak, ahogy a való életben is. Most pedig már minden filmbe bele kell tenni belőlük párat, sőt, saját filmjeik vannak, nem is egy. Mondjuk rendezőik meg nem nagyon vannak, na ennek is nyilván megvan az oka. De a panaszkodás attól még állandóan megy. A sportba is beengedték őket, ma meg már azt hiszik, övék a világ. Újabban a Tour de France-on is versenyeznének, meg a Forma-1-es csapatoknál is megjelentek. Rossz nézni is, tönkretennék az egészet. Hát nincs jobb dolguk?

A múltkor is. Figyelj, mesélem. Az volt, hogy egy ügyfél bejött hozzánk (igen, egy olyan ügyfél). Nem mondom, hogy nem bámultuk meg, tudod, hogy ritka madár nálunk, ez nem olyan szakma. Szóval bejött, és eljátszotta, hogy mindenhez ért, nekiállt kérdezősködni. A srácokkal először csak összenéztünk, hogy mi ez, de aztán elengedtük magunkat. Oké, volt pár halkabb megjegyzés, meg mosolygás, páran előjöttek a raktárból is megnézni a műsort. Na képzeld, a végén meg elkérte a panaszkönyvet és ***istának nevezett. Engem! Minket! Na, ezért tart ott a világ, ahol. Mert már a nyilvánvaló dolgokat sem szabad meglátni, vagy felemlíteni, mert jönnek, és lobogtatják a hülye jogszabályokat, hogy majd jól bepanaszolnak minket mindenhol. Mintha attól lenne demokrácia, hogy az ombudsman igazságot tesz, ugyan már!

Állítólag vannak országok, ahol megfojtják ezeket rögtön születésük után, mint a kismacskát. Jó, hát azért az tényleg durva. Persze az is igaz, hogy azokban az országokban úgyis marhára túlnépesedtek, nem? Nem mondom, hogy igazuk van, dehogy. Na persze nem is ítélkezem, más a kultúrájuk. Végülis mióta világ a világ, születnek… NŐK.

Úgy látjuk, hogy a szexizmus és a rasszizmus bizony sok szempontból hasonlóak. Hatalmas viszont a különbség a kettő megítélésében. Csak kevesen merik felvállalni rasszista nézeteiket ország-világ előtt, és még kevesebben értenek egyet a rasszista állításokkal azok közül, akikre vonatkoztatják ezeket. Nem adnak ki az érintettek szóló lapokat, romantikus és ismeretterjesztőnek szánt könyveket, amelyekben a másságot hangsúlyozzák és erényként tüntetik fel Nem buzdítják arra az olvasókat, hogy ne is vágyjanak az egyenlőségre, hiszen megvan mindenük. Jobb társaságban nem szokás az érintettek füle hallatára rasszista vicceket megereszteni, majd elvárni, hogy ők is velünk nevessenek. Aki ilyen nézeteket hirdet, az rendszerint nem kap katedrát, tudományos fokozatot, nem nyer állami kitüntetést. Ma már komolyan vehető embernek eszébe sem jutna népcsoportokat általánosító megjegyzésekkel minősíteni. (Persze ahogy mindenre, ezekre is akad példa, de szerencsére korántsem általános jelenség.)

Mindezt, csak mert nőnek születik valaki, rendszeresen el kell tűrnie.