Egy hónapja már, hogy Oroszország annektálta a Krímet, de ez az egy hónap egyre nagyobb káoszt hozott a helyieknek.

Vegyünk egy egyszerű helyzetet. Mivel most már nem ukránok, hanem oroszok, a krímieknek új okmányok kellenek. Roman Nyikolajev is azok közé tartozik, akik naponta sorban állnak a fővárosban, Szimferopolban az okmányirodában. Ő a 4475-ös sorszámot húzta. Az iroda naponta kétszáz ügyfélt fogad.

Vagy vegyük Edvard Fjodorovot, a sikeres kisvállalkozót, aki fagylaltárusítással kezdte, de mostanra már húsz hűtőkocsival szállított fagyasztott termékeket a Krímre. Háromszáz kisebb bolt mellett szállított a McDonaldsnak és a Metrónak is. A két nemzetközi cég időközben felfüggesztette működését a Krímen. Fjodorov meg nem jut áruhoz, mert a krími hatóságok lezárták a határt.

Fjodorovnak régebben naponta 5-7 fuvarja volt, most heti egy. Áruhoz csak Oroszországban juthat, de ott minden sokkal drágább. És ha hozzá is jut valamihez, azt nem nagyon tudja beszállítani. Krím és Oroszország között nincs szárazföldi kapcsolat - illetve csak Ukrajnán keresztül lenne. Egyetlen komp köti össze a krímieket új hazájukkal, ami viszont a Kaukázus egyik isten háta mögötti porfészkében köt ki.

Bankok sincsenek. Az ukrán bankok kivonultak, a pár működő orosz bank előtt pedig hosszú sorok kígyóznak. És a helyszíni riportot közlő New York Times még hosszasan sorolja a helyiek mindennapi kínjait.