Már tegnap spoilereztünk a Heti Válasz hahota sport rovatának „Közpénz egyetlen fillér sem jött” című cikkéből, most viszont minden humorbombát felrobbantunk. Pajor-Gyulai László, a magyar futballválogatott volt sajtófőnöke, aki a Four Four Two-ban és a Heti Válaszban is publikál, fontos kérdésekkel érte el, hogy kiderüljön: Mészáros Lőrinc (a továbbiakban: Lőrinc bohóc) egy igazi korszakos nevettető.

Tehát most mindenki üljön le, gombolja ki a nadrágját, tegye el biztonságos távolba az italát, görgessen le, és engedje el a hasizmait!

Rögtön az első kérdés és az arra adott válasz így szól:

• Sportvezető, alapítványi elnök, üzletember, polgármester, földbáró, Orbán Viktor barátja, a száz leggazdagabb magyar listájának egyik új tagja. Melyik ezek közül ön számára a legkedvesebb?
• Amelyik kimaradt: a családom.

Ez igen! Így kell választ adni arra a kérdésre, ami mindenkit izgat: hogy hogyan tudott így meggazdagodni egy gázszerelő.

Lőrinc bohóc arról is vall, hogyan ismerte meg Orbán Viktort: egy iskolába jártak, de utána legközelebb 1999-ben találkoztak, amikor a miniszterelnök igazolt focista lett Felcsúton. Így Lőrinc bohóc:

„Többször beszélgettünk: szüksége volt olyan helyi emberekre, akik a futballakadémiáról szőtt – akkor számomra misztikusnak tűnő – álma megvalósításában segíthetnek, és amikor tíz éve létrehozta az akadémiát működtető alapítványt, engem kért fel a kuratórium elnökének.”

Hogy hogyan lett „gázszerelőből nábob”, és hogy miből támogatta a focit a 90-es években, arról úgy vall, hogy ő már 91-ben vállalkozó volt, a településeken akkor kezdték el kiépíteni a gázhálózatot, a kft.-je pedig „rengeteg munkához jutott a környéken”. Mint mondja, később is sikeresen vállalkozott tovább, tehát nem a Fidesz-kormányoknak köszönhetően gazdagodott meg.

Lőrinc bohóc aztán váratlanul teljesen elszabadul:

„Fontos hangsúlyozni, hogy mindennek zöme akkor valósult meg, amikor az alapító, tehát Orbán Viktor ellenzékben politizált, tehát hamis a vád, hogy az akadémia közpénzekből épült volna fel. Olyan támogatók is az ügy mellé álltak, mint Demján Sándor vagy Csányi Sándor, és még több hasonló kaliberű üzletember.”

(Orbán pár napja kb. ugyanezt mondta.) Lőrinc bohóc szerint a „nulláról induló” akadémia tíz év alatt ötvenet haladt előre.

Arról, hogy mit keres a Puskás Akadémia az NB I-ben, Lőrinc bohóc azt mondta: bár a tehetségek érdekében megállapodtak a Videotonnal, az élet úgy hozta, hogy a Felcsút is feljutott, de hogy ne a nagyok bokszzsákja legyen (és mert sok fiatal lesérült) idősebbek is leszerződtettek.

A múlt héten átadott stadion bírálatairól Lőrinc bohóc azt mondta:

„A bírálatok zöme rosszindulatú ferdítés vagy butaság. A méretből is látszik, hogy nem egy profi klub, hanem egy utánpótlásbázis stadionja épült fel, amely nem Felcsúté, hanem a Puskás Akadémiáé.”

Lőrinc bohóc saját klasszikusaihoz is visszanyúlt:

„Közpénz egyetlen fillér sem jött a stadionra, hacsak valaki a társasági adó felajánlásának lehetőségét nem tekinti annak.”

Annál a felvetésnél, hogy a pénz akár az állami költségvetésbe is mehetett volna, Lőrinc bohóc frappánsan kivágja magát:

„Itt az óvodásokat is beszámítva ezer gyerek sportolási lehetőségéről van szó, ezt pedig tekinthetem úgy, hogy közérdek. [...] És még valami: a tao mellé muszáj odatenni a harmincszázalékos önrészt és az áfát; ezeket a stadion esetében is nekünk kellett előteremtenünk, és ehhez sem kaptunk közpénzt.”

Arról, hogy a Puskás Akadémia miért kap kiugró mértékben tao-pénzeket, Lőrinc bohóc az arccal a tortába esésnél is viccesebbet dob:

„Nem kapott, hanem sikeresen megpályázott.”

Köszönhetően a támogatóknak és a szakembereknek, és hogy ezek a cégek a társasági adójuk egy részét nekik adták, diadalt arathattak a pályázatokon. Arról, hogy ez mennyire volt egyszerű a miniszterelnökkel a háttérben (esetleges állami megrendelések reményében), Lőrinc bohóc csattanós választ adott a huhogóknak:

„[...] nem hiszem, hogy a regnáló politikai vezetés emiatt bárkivel is kivételezne. Ugyanakkor alighanem rokonszenveznek Orbán Viktorral, a törekvéseivel, azzal, amit eddig tett a sportért. Személyes kapcsolatok minden ügyhöz kellenek, ez így volt ezer éve, és így lesz ezer év múlva is.”

Talán itt jön az interjú legszebb része, amikor Lőrinc bohócot arról kérdezik, hogy hogy lehet az, hogy ő a polgármester, az akadémia elnöke és a stadion építési vállalkozója is:

„Az akadémia, a stadion a szívem csücske, és senki sem kínálhatott a mi árainknál alacsonyabbat, ráadásul nem az egész beruházásra pályáztam, tehát bár mi koordináltuk a munkát, nem egyedül építettük fel a stadiont. Emellett a cégeim évente több százmillió forinttal támogatják az alapítványt – ez nekem nem bevétel, hanem társadalmi munka.”

Lőrinc bohóc azt is elárulta, miért nem védekezik: mert minek? Bővebben:

„Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse, és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg.”

Lőrinc bohóc ráadásul azt is felhozza, hogy 5 éve, az MSZP-kormány alatt nőtt nagyságrendekkel a vagyona, és különben is: ha nem mindenhez törvényesen jutott volna hozzá, már régen felhozták volna ellene. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy például mi hiába perelünk a vagyonnyilatkozatáért, máig nem mutatták meg nekünk.)

Lőrinc bohóc mára azért nem szerepel a nyilvánosság előtt, mert szerinte arra használják fel, hogy Orbánon találjanak fogást. De ő – egy orbános fordulattal élve azt mondja: – „kemény kun ember”, nem szokása megtörni.

Itt további érdekes kérdések olvashatók a felcsúti stadionnal kapcsolatban.