Egy apró, de nagyon fontos neuroncsomag felel azért az agyadban, hogy megmondja, mikor, mit kell tenned: mikor egyél, mikor aludj, mikor legyél szomjas, mikor létesíts szociális vagy szexuális kapcsolatot – röviden ez hozza szinkronba az agyadat és a testedet. A napi ritmusért felelő mustármagnyi darab, a hipotalamusz előtt, az agyalapon elhelyezkedő mag (suprachiasmic nuclei – SCN)  kb. 10 ezer neuronból áll, amik az agy középvonalában, mindkét oldalon megtalálhatók. Ha ezek megsérülnek, a napi ritmus felborul.

Az SNC szabja meg, hogy valaki éjszakai bagoly vagy koránkelő-e. Seth Blackshaw, a baltimore-i John Hopkins Egyetem idegtudományi docensének új kutatása szerint ezek a tulajdonságok genetikusan öröklődnek, és már azelőtt eldőlnek, hogy az ember megszületett. Blackshawék felfedezése nagy áttörésnek számít az alvászavarok (például a jetlag) kezelésében.

Amerikában az alvászavar közegészségügyi járványnak számít.

Azt rég tudjuk, hogy az alvási szokásaink a korral változnak, de hogy ez miért van, az nem volt világos. A tinédzserek általában sokáig fent maradnak éjszaka, míg az öregebbek korábban kelnek, de senki sem tudja, hogy miért. Annyit tudunk, hogy az SCN-ben lévő sejtek közötti összhang romlik az idő múlásával.

Rossz az, ha ébren vagy, amikor a tested már aludna. A kutatások szerint azok, akik hajnali műszakban dolgoznak, sosem tudnak teljesen alkalmazkodni az éjszakai életmódhoz: gyakori náluk a magas vérnyomás, az elhízás és a cukorbetegség. Néhány tanulmány szerint azok, akik egész éjszaka dolgoznak, nagyobb valószínűséggel lehetnek rákosak és kaphatnak szívrohamot.

Ez azért van, mert nemcsak az agy, hanem a testünk minden sejtje diktálja a napi ritmust, és a fő szervező az SCN, amire minden sejtnek jól kell csatlakoznia, hogy meglegyen az összhang.

Blackshaw a kísérleteivel ezt a kapcsolatot zavarta a sejtek és az agy között. A csapatával egerekből vette ki azt a kulcsgént, aminek hála az SCN kommunikálni tud a sejtekkel, amire azok úgy reagáltak, mintha két vagy három különböző SCN próbálná őket irányítani egyszerre. A fényben még nagyjából normálisan működtek, de amint sötét helyre rakták őket, egyből összezavarodtak.

Sok ember nem úgy él, ahogy a bioritmusa diktálná. Az SCN arra is magyarázatot adhat sok nappali műszakban dolgozó ember betegségére.

„Ez az apró agydarab nagyon-nagyon sok mindent irányít: az anyagcserét, a hangulatot, a kognitív funkciókat, a memóriát, a depressziót, de még a reprodukciót is”

– mondta Blackshaw az SCN-ről. (The Atlantic)