Elképesztő botrány rázta meg a hétvégén a katolikus anyaszentegyházat, előidézve azt a vidám helyzetet, hogy most egy harmadik generációs ateista - jómagam - értekezhet kánonjogi kérdésekről. Szerencsére itt van Militia Christi remek blogja, amiből még a magamfajta hitetlenek is felfoghatják, miről is van szó!

Történt, hogy Ferenc pápa jó szokásához híven felhívta egy laikus hívét, aki levelet írt neki, mert a helyi plébános nem engedte őt gyónni és áldozni "rendetlen életállapota miatt". A telefonban Bergolio atyaként bemutatkozó, tehát deklaráltan nem pápai minőségében nyilatkozó Ferenc azt tanácsolta neki, hogy márpedig nyugodtan áldozzon.

Hoppácska!

Akad egy pár probléma a pápa nem pápai minőségében adott jótanácsával!

A szóban forgó asszony ugyanis egy elvált férfi neje, férje pedig csak polgári jogi értelemben vált el, egyházi házasságát nem érvénytelenítették. Magyarán aktuális házassága egyházi szempontból érvénytelen, vagyis az asszony

halálos bűnében megátalkodott - a bűnös élethelyzetről tudó, de abban megmaradó - hívő.

Márpedig aki megátalkodott, az hiába gyón, bűnét nyilvánvalóan nem bánta meg, és ha nem bánta meg a bűnét, nem is áldozhat.

Ha pedig mégis áldozik, az akár szentségtörésnek is minősülhet, ami alól pedig csak a pápa menthetné fel - már ha éppen nem ő buzdítaná erre.

Bergolio atya jótanácsa most egészen sajátos jogi helyzetet teremtett. XVI. Benedek kezdte el biztatni a híveket, hogy ha egy pap megsérti a liturgiát, forduljanak az előjárójához. De a pápa fölött senki sincsen, akihez fordulni lehetne.