Már csak az a kérdés, mihez képest…

A valóság ugyanis az, hogy a gyerekszám továbbra is a történelmi mélypont környékén mozog (a legutóbbi adatok szerint februárban például olyan kevés gyerek született, mint még ebben a hónapban korábban soha) és a sikertörténetként tálalt termékenységi ráta is változatlanul alacsony az európai adatokal összevetve. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy az örvendetes tavalyi statisztikákban a nem Magyarországon született gyerekek is szerepelnek, mert uniós kötelezettségként a többi tagországban világra hozott kis magyar állampolgárokat is beleszámítják a gyerekhozamba. (Azt, hogy a foglalkoztatott nők szülési hajlandóságia hogy alakult korábban, és hogyan számolták ki, hogy tavaly a korábbinál többet szültek, nem tudni.)

Úgy nő a szülési kedv, hogy nem változik

Nyilvánvaló siker, ugye? Azért azt eláruljuk, hogy úgy tudott nőni a termékenységi arányszám, hogy 2012-ben és 2013-ban (a 2010-es és 2011-es történelmi mélypontok után) újra megközelítette a "dicsőséges" 2008-as értéket. Mindeközben évről évre csökken a gyerekszám családbarát kormánytól függetlenül. Egyre kevesebb a szülőképes korú nő Magyarországon, és hiába stagnál a mindenkori mélypont közelében a gyerekszám: ha eközben a lehetséges anyák száma csökken, akkor a számokból már kimutatható a siker. Mondjuk kis probléma, hogy a demográfiai válságon ez pont nem segít, de arra kétségkívül alkalmas, hogy bemutathassák, az ezévi újabb csillió forintos szülesztési programra igen nagy szükség van, mert lám, az előző is milyen sikeres volt.

2012-ben 800 milliárdot költött az állam családtámogatásokra, és ebben nincs benne a családi adókedvezmény, ami most legalább plusz 50 milliárdot hagy a családok zsebében, a gyed extra bevezetésével járó pluszkidadások, és a tervbe vett lakhatási támogatások kibővítéséről sem tudni még, hogy mennyibe fognak kerülni. A rendszerváltás óta a gyereket nevelő családokra sosem fordított az állam annyi pénzt, mint most.A kormányzat a GDP több mint 3 százalékát fordítja családtámogatásokra (az uniós átlag 2,3 százalék).

Hol nem szülnek rendesen a nők?

Magunkhoz képest persze növekedett valami, már nem vagyunk a legeslegutolsók. Két éve a legalacsonyabb Az európai termékenységi arányszám átlagosan 1,58 ami persze meglehetősen kevés az népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es hipotetikus gyerekszámhoz, amit minden nőnek szülnie kellene ahhoz, hogy ne fogyjon a nemzet.

A fenti diagramot vagy az Eurostat térképének halványsárga foltjait nézve jól látszik, hogy Szalai Piroska annak örült egy nagyot, hogy két éve nem mi voltunk a legkevésbé szaporák. Csak majdnem. Igazi magyar sikertörténet, hogy megközelítettük a 2008-as évben egy termékeny korú nőre számított átlagos gyerekszámot. Tény, hogy két éve megelőztük az egyébként érdekes módon katolikus többségű Spanyolországot, Lengyelországot és Portugáliát. Úgy látszik máshol is emancipálódnak a nők a gyermekáldás várása helyett. Hát rémes is. A KDNP elnöke, Harrach Péter azt is megmondta anyák napi üzenetében, hogy egy nő "önmegvalósításának" (idézőjelben, nyilván, női önmegvalósítás az már magában is egy vicc, tudjátok) a legbiztosabb és legtermészetesebb útja az anyaság.

Valamit ki kell hát találni, dolgozik is az ötletgyár, és az már megvolt, hogy engedjük a nőket dolgozni, mert attól majd többet szülnek, úgyhogy most jön a lakhatás, és az LMP még meg nem valósított ötleteinek jegyzéke, mint a gyed további rugalmasítása.

Volt már valaha háromszázezer forint a kezedben?

Persze van konkrétan ijesztő baromság is: Révész Máriusz előhúzta a háromszázezres nyulat a cilinderből. Attrakció! Az anyasági támogatást az ötszörösére emelnék, természetesen készpénzben. A magyar állam ugyanis így szokta dönteni a pénzt a családtámogatásba - a tapasztalatok és nemzetközi összevetések szerint rettenetesen rossz hatékonysággal. Feltehetően úgy vélik, hogy ettől majd feladjuk a rossz szokásunkat a sokat emlegetett halogatást, ha az újszülöttre nem kell az egyébként nemlétező megtakarításainkból költeni. Szerintünk ez rém rossz ötlet. Eddig nem volt jellemző megélhetési (vagy uzsora és hitel törlesztésére bevállalt) korai gyerekvállalás, hát ettől azért könnyen lehetne, hiszen a legtöbb fiatal mégs sosem látott (és sokaknak még a felmenői sem) egyben ennyi pénzt és ahogy haladnak a dolgok, könnyen lehet, nem is fog.

Ha a babakelengye finanszírozása a cél, nekünk a finn példa sokkal szimpatikusabb. Lehet választani egy nem túl nagy összegű pénzbeli kifizetés mellett, vagy pedig igényelni lehet egy nagy doboznyi jóval értékesebb csomagot. Azt az állam tölti meg újszülötteknek való babaruhával, különböző higiéniai és csecsemőápolási kellékekkel, még óvszert is tesznek bele. (Mondjuk az utóbbira sajnos kevés esélyt látunk, pedig igen-igen fontos lenne az anyák egészsége érdekében, hogy kellő idő teljen el két terhesség között.)

Az irány továbbra is a régi. Egyre többet költünk egy rossz rendszerben egyre kevesebb gyerek megszületésére. Egyre többe kerül gyerekvállalásra bírni valahogy a középosztálybeli fiatalokat, ráadásul hiába a győzelmi jelentések és a nagy erőlködés, a baby boom elmaradt, az utolsó népesebb korosztály, a Ratkó-unokák pedig hamarosan már köszönik, kiszülték magukat.

Szerencsére a papír türelmes.