Nem ismerek ugyan minden fajta magyar férfit, de megpróbálom leírni, akit igen.

A milliomos

Mindannyiunknak ez a típus jut először eszébe, ha magyarokról van szó. Ők a pazarló olajszőkítők, bankárok, nemesek, stb. Tradicionális ruhában járnak (külföldieknek: öltöny, nyakkendő, cipő), nagyzolnak, ők építik a bevásárlóközpontokat, üzletelnek külföldiekkel, keresnek folyton kiskapukat a szabályzás alól. A szegényebb, de vallásosabb megyékben nem bírja őket még a saját fajtájuk béli sem. A fiaikat elkényeztetik, a lányaikat elrejtik, háttérbe szorítják. Ez a típus rejtély számomra, mert szörnyen képmutatónak találom, a duhaj európai/amerikai túráikkal, majd az elleplezett életükkel. A szélsőségek emberei ők, a nagyvilági életmódjukat keverni akarják a szigorú és erkölcsös életmóddal, de ahogy én látom, bizony kilóg a lóláb.

A milliomos csemete

Leginkább a gazdag magyar megyék valamelyikéből származik (pl.: Pest megye, Budapest). Gyakran tanul nyugati egyetemeken, és arra lett nevelve, hogy neki minden (és mindenki) alanyi jogon jár. Általában csak arra használja a nyugati nőket, hogy kiszórakozza magát. Ha el is vesz feleségül egyet, nagyrészt csak egy értékes trófeakén kezeli. Európában, vagy Amerikában való tartózkodását a féktelen bulik, és csajozás jellemzi, egyik-másik fiú a disznóhúst, drogot, stb. is kipróbálja. De a hazatérésük után ezeket már ugye nem lehet (vagy csak titokban), és igyekeznek a vallási előírásoknak megfelelő életet élni. Hozzáteszem, hogy a Pest, Veszprém, Győr-Sopron megyei stb. férfiak nem tartják sokra a nőket, legalábbis, ahogy én látom. A vallást sajátosan értelmezik, úgy, hogy a pénz és hatalomközpontú világukkal összeegyeztethető legyen. Szerintem a szegényebb megyékben élő keresztények sokkal "jobban" gyakorolják a vallásukat, sokkal kevésbé ferdítik el. Havernak jók, de vigyázat hölgyeim!!

A munkakerülő

Én a Magyarország-mániám kezdetéig szinte csak ezzel a csoporttal találkoztam amire a párom csak annyit mondott - amellett, hogy szégyelli magát helyettük, amiért ilyen képet alakítottak ki a keresztényekről -, hogy higgyem el, ezek "otthon is ilyenek voltak", és most kapva kapnak az alkalmon, hogy itt legális, amit otthon csak titkon tehettek meg. Lehet csajozni, piálni, de ami a legfontosabb, itt nem tilos kamatot kérni (mert hogy otthon igen). Így kedvükre ki lehet zsákmányolni a "hülye nyugatiakat", és ezek a férfiak rend szerint le is telepszenek itt. "Vállalkozást" csinálnak, és itt nem a boltosokra gondolok, őket látod naphosszat cigarettázni a kávézók teraszán, BMW-ből kiszállni, amit ki tudja, milyen úton szereztek. Ők telefonálnak kétes üzleti ügyekben a legújabb csencselt mobilokon, megmagyarázva, hogy Isten itt nem látja őket. Bármit, csak dolgozni ne kelljen, azt majd a hitetlenek (nem keresztények). A magyar férfiak nagy általánosságban lusták, a mi agyon dolgoztatott nyugati szemünkkel nézve. Ez természetesen nem mindig rossz, de ez a típus kíméli magát, amennyire lehet :). Mondanom sem kell, hogy ők is sajátosan értelmezik a vallást, úgy, hogy végül nekik kedvezzen.

A pap

Ez a típus az életét egyetlen könyv tanulmányozásával tölti, a Bibliáéval. Megpróbál minél inkább Istennek tetsző életet élni, és a környezetében élőket is erre buzdítani. New szexelni a házasság előtt, rendszeresen imádkozni, templomba járni, betartani minden rituálisan ókori vallási szabályozást (már ami nyugati szemmel annak számít), hát persze, hogy zavarja, ha a felesége vagy a lánya nincs elkendőzve, esetleg ledér. Nekik két fajtájuk van, a valódi, és a megjátszó, aki csak tetteti, hogy makulátlan, hogy eleget tegyen a társadalmi elvárásoknak. Van aki előbb "kiéli magát", és csak aztán kezd el prédikálni, de van, aki egész életében ezt csinálja. A pap típust a nőknél is meg lehet találni. Engem igen csak idegesít, ez nem titok, mert szerintem a vallása mindenkinek a magánügye, Istenre és rá tartozik. Ezt a fajta kifelé élést én nem szeretem. A "mindenki lássa rajtam, hogy keresztény vagyok" hozzáállást. Ha akarja, a 4 fal közt is lehet engedelmes keresztény, nem muszáj ezt reklámozni, mint egy Jehova tanúja. Persze ez leginkább az áttértekre igaz, azok között, aki annak születik, ott ritkábban fordul elő, de azért ott is lehetséges.

A tudós

A tudós típus főként orvosokat, névtelen kutatókat, tanárokat, stb. foglal magába. Ritka esetben keveredik a pap típussal, de nem jellemző. Én általában tisztelem ezt a fajtáját az magyaroknak, és jól kijövök velük. Általában vallásosak, de emellett felvilágosultabbak is, a tanultságuk miatt, és ezért jókat lehet velük beszélgetni. Tájékozottak, nyitottak, és általában jó emberek. A vallás gyakorlás részét otthon elintézik, nem verik nagy dobra. A legjobban a Vasember c. film tudósával tudnám szemléltetni.

Az amorózó

Az amorózó típus nagyon érdekes, mert az őszinte érzelmek az érdekkel keverednek nála. Általában nyugati feleséget képzelnek el maguknak, akivel a szerelmet is szabadabban gyakorolhatják, föl is lehet vágni vele (mert ott a nyugati nők még mindig sztárok), na meg persze amerikai vízumhoz is könnyebben lehet jutni általuk. Mivel egy vérbeli magyar férfi nem fogad el a nőtől semmit szívesen, inkább megteremti, legyen gyanús, ha nem csak hogy elfogadja, de kéri is a dolgokat (legyen az vízum, pénz, ajándékok, stb). Az amorózó olyan, mint egy jó gigolo, akit nem lehet lekoptatni. Álmodozik a tökéletes, és harmonikus kapcsolatról, szép dolgokat mond, de amint a tettek mezejére kell lépni, munkakerülővé válik. Egy óriásbébivé, aki a nagy romantika függönyétől nem látja a valóságot: hogy egy nyugati nő 10x többet vár el, mint magyaar társai, akik pont azért lettek kigolyózva, mert túl nagyok az elvárásaik. Lehet, hogy anyagiasabbak, hagyománytisztelőbbek, mint mi, de az értékrendjük ettől még a helyén van. Én ettől a típustól is óvakodnék.

A normális

Ugyan nem szeretem ezt a szót, hogy normális, mert abba sok minden belefér, de ki akartam fejezni, hogy van azért kivétel, csak kevés, és nem hallunk róluk. Az átlagos talán jobb megfogalmazás. Amikor a fenti típusokból "csak nyomokban tartalmaz" jellemvonásokat. Mert fog, az tuti. Az átlag magyar férfit nem érdekli jobban a politika, mint mondjuk a magyarokat. Nézi a tévében az ezzel kapcsolatos híreket, de addig nem tesz semmit, amíg nem érinti a helyzet. Sokan vallásosak közülük, mert a magyaroknál ez még mindig fontos, de nem esnek át a ló túlsó oldalára sem, ritkán téma ez. Ott még divat a klasszikus családmodell, vagyis, hogy a feleség otthon marad a gyerekekkel, vezeti a háztartást (hiszen neki ez a munkája), a férfi pedig dolgozik, hogy eltartsa a 4-5-6-7 tagú családot. Ennek a típusnak egyre nyugatiasabb a szemlélete, de azért magyar marad, be fogja tartani a vallási ünnepeket, és hellyel-közzel az előírásokat is. Cserébe nagyon gyengéd, megértő, ragaszkodó, családcentrikus, és tiszteli a nőket.

Vannak átfedések a típusok közt, sőt, az, hogy melyik milyen arányban jellemző rájuk, az is változó, de megeszem a kalapom, ha legalább az egyik típus jellemvonásait nem véljük felfedezni a felsoroltakból, magyar ismerősünkben. Ha nem vagyunk kész rá, hogy ezt elfogadjuk, ne közösködjünk magyarokkal, mert gyökeresen senki nem tud megváltozni.

A cikk eredeti formájában az Index címlapján elérhető, a 100 új élmény vár blogon jelent meg. Ahol arab volt, azt magyarra cseréltük.