Miért szar a kaja a repülőn?

Van egy saját elméletem arról, hogy miért ehetetlen bármi, amit a repülőn adnak, és az elméletem nem is túl bonyolult, mindössze két alaptézisből áll.

Az elmélet

Elsősorban ugye az ár. Régen kisebb vagyonba került egy repülőjegy, ezért az ember elvárta, hogy jól tartsák, és jól is tartották: volt idő, amikor a Malév-gépek turistaosztályán olyan kaját adtak, amit bármelyik átlagos étterem megirigyelhetett volna, fém evőeszközzel és rendes szalvétával, nem beszélve a korlátlan alkoholfogyasztásról és a dohányzó részlegről a gép hátuljában, ahol a világ legjobb arcai gyűltek össze, különösen transzatlanti viszonylatban. Aztán jöttek a fapadosok, jött a költségcsökkentés, jött az ehetetlen étel.

Másodsorban ugye Oszama Bin Láden. A 9/11-es merénylet után minden repülőgép minden utasából potenciális terrorista lett. Biztos észrevették, hogy azóta megszűnt a repülőgépeken a nagy jövés-menés, kvaterkázás, és míg régen kifejezetten kérték az utasokat, hogy időnként álljanak fel és mozogjanak, nehogy a végén még trombózist kapjanak, mostanában inkább arra próbálják rávenni őket, hogy maradjanak nyugodtan a seggükön, lehetőleg bekapcsolt biztonsági övvel. A nagy evés-ivás pedig nagy vécére járkálással párosul, ezért ha nem adnak kaját, vagy csak valami vacakot adnak, a folyosók forgalmát is csökkentik.

És az igazság

Az én saját gyártmányú elméletem persze a fasorban sincs ahhoz képest, amivel a hivatásos repülőgépétel-történészek, szakácsok és kutatóintézetek képesek előállni. Az Atlantic most közölt egy kimerítő cikket a témáról, nemzetközi szakértők bevonásával. Íme a legfontosabb megállapítások:

  • A mai, 10 000 méteres vagy annál is nagyobb magasságban repülő gépek kabinját nyomás alatt tartják, így az utas úgy érzi, mintha csak 2-2,5 kilométeres magasságban lenne. Így könnyeben jut ugyan levegőhöz, de a nyomás eltompítja az ízlelőbimbókat, ezért még a valójában jó ízű étel is ízetlennek tűnik.
  • Az utastér páratartalma az otthon megszokott legalább 30%-oshoz képest a repülőn csak 20%, ami kiszárítja az orrot, és mivel az ízlelés és a szaglás kéz a kézben járnak, száraz levegőben nem ízlik úgy az étel, mint normál körülmények között.
  • A száraz levegőn az étel is kiszárad, és a legszaftosabb csirkemell is egy perc alatt fűrészporrá válik.
  • A megnövekedett utasszám növeli a logisztikai nehézségeket.
  • És persze a pénz.

Ezeknek a problémáknak egy részére szerencsére már megoldás is született, az más kérdés, hogy a légitársaságok figyelembe veszik-e a tudományos eredményeket, vagy ott spórolnak tovább, ahol tudnak: az ételen.

A szárazságra például a híres francia szakács, a párizsi Le Grand Véfour legendás séfje, Raymond Olivier már a hetvenes években kitalálta az ellenszert: az úgynevezett nedvességet. A repülőn egyszerűen szószos ételeket kell felszolgálni, állította Olivier, és egy francia légitársaság felkérésére össze is állította az ideális menüt: boeuf bourguignon (burgundi marharagu); coq au vin (kakas borban), és borjú tejszínes mártással. Nagyjából ennyi.

Néhány éve a német Fraunhofer Intézet még azt is megvizsgálta, hogy melyik ízt milyen levegőnyomáson érezzük intenzívebben, és arra jutott, hogy a különleges ötödik ízt, a paradicsomban bőven megtalálható umamit a repülőn jobban érezzük, mint a többit: talán ez indokolja, hogy a magasban jobban fogy a paradicsomlé és a Bloody Mary, mint a földön.

És végül a tudományos kísérletek eredményeiből kikövetkeztethető talán legfontosabb tanulság: a repülőn felszolgált ételt érdemes erőteljesebben fűszerezni.

További érdekességek az Atlantic cikkében.