A német alkotmánybíróság 2009. június 30-án elég lesújtó ítéletet mondott az Európai Parlamentről. A liszaboni szerződést értékelő ítéletükben azt írták, az EU "strukturális demokráciadeficitjének" két legfőbb oka is az Európai Parlament:

• Egyrészt azért, mert bár pont a liszaboni szerződés adott olyan jogosítványokat az EP-nek, amivel az ma már több egy gittegyletnél, még mindig alárendelt olyan, nem demokratikusan választott intézményeknek, mint az Európai Bizottság vagy a Tanács.
• Másrészt teljesen aránytalan a választópolgárok képviselete, a kis tagállamok polgárai sokszorosan felülreprezentáltak.

De még mennyire.

Bár a 751 európai képviselőhelyet a lakosságszámot figyelembe véve osztották szét a tagállamok között, arányosnak semmiképp nem nevezhető a rendszer.

Például hatvanezer máltait ugyanúgy egy ember képvisel, mint hétszázezer németet. Magyarán, 12 német szava ér annyit, mint egy máltaié.

A probléma Magyarországról is ismerős lehet, itt részben azért volt szükség a magyar országgyűlési választókörzetek újrarajzolására, mert az utolsó választáson már 2,5-szeres volt az eltérés a legkisebb és a legnagyobb népességű választókerületek között. De ez is eltörpül az európai aránytalanságok mellett - márpedig a demokratikus képviselet egyik alapja, hogy a szavazatok is egyenlőek.

A rendszer egyértelműen a kisebb tagállamok javára torzit. A legnagyobb nyertes a legkisebb tagállam, Málta:

• A négyszázezer máltait hatan képviselik,
• ahogy 1,3 millió észtet hatan,
• a 2,3 millió lettet nyolcan,
• a 82,5 millió németet pedig 96-an.

Az arányos képviselet alapján minden 550 ezer választópolgárra kéne jusson egy EP-képviselő, de a tagállamok jelentős részében ennél kevesebb ember választ egyet - Luxemburgban és Máltán összesen nem élnek ennyien.

Magyarország számára egyébként inkább kedvező a rendszer, mert itt kb. 400 ezer választópolgárra jut egy képviselő.

(Via Bruegel.org)