1975-ben már 18 éve hadban állt az USA és Vietnam, amikor az amerikai kormány úgy döntött, hogy megmenti a háború sújtotta országban született, árván maradt gyermekeket. Az első repülőgép Saigont elhagyva lezuhant. 138 utasa, legtöbbjük kisgyerek, a helyszínen szörnyethalt. A többi járat szerencsésebb volt, már ami a túlélést illeti. A babák kis, takarókkal bélelt kartondobozban utaztak új otthonuk felé.

Amerikai, kanadai, európai és ausztrál családok több mint 3300 gyermeket fogadhattak örökbe az Operation Babyliftnek nevezet akcióban. A landoláskor a kicsiket fogadó önkénteseket meglepte, hogy a nagyobb gyerekek családjukról beszélgetnek. Sokukról kiderült, egyáltalán nem voltak árvák. A gépeken utazó gyerekek többségének bizony életben voltak a szülei, rokonai. Vietnamban a szegény családok néha ideiglenesen árvaházba adták gyerekeiket, ha nem tudták etetni őket. A szülőknek nem állt szándékában lemondani róluk, gyakran látogatták is őket. Míg az amerikaiak „meg nem mentették” őket.

Sokukat kétségbeesésükben egy jobb élet reményében küldtek el otthonukból a "lehetőségek hazájába”. Mások csak belekerültek valahogy a programba.

Miután földet értek a gépek, akkor derült ki, hogy az sem egyértelmű, melyik kicsi ki is valójában. Dobozokba csomagolva, mellékelt papírokkal érkeztek egy másik kontinensre, apró csomagokként, de hogy melyik gyerek melyik papírhoz tartozott, az időnként összekeveredett.

Az akció a gyerekek megmentéséért indult, mert a Ford-adminisztráció feltételezte, hogy a gyerekeknek jobb életük lesz Amerikában. De nem csak ez volt az akció hátterében. A vietnami amerikai nagykövet például úgy vélte, segíthetnek az amerikai közvélemény formálásában. Gerald Ford elnök élt is a lehetőséggel, és televíziós kamerák kereszttüzében fogadta a San Francisco-i repülőtér aszfaltján a csecsemőkkel és gyerekekkel teli gépeket. A PR-kampányt később úgy is emlegették, mint az egyik utolsó kétségbeesett próbálkozást, hogy rokonszenvet ébresszenek a háború iránt.

Később az akciót követő kongresszusi vizsgálat és per aztán már nem épp a kormány népszerűségét szolgálta. Az újságok szalagcímeiben már gyerekrablás szerepelt a gyerekmentés helyett.

Voltak persze amerikaiak, akik üdvözölték a Babylift akciót, így például több Dél-Vietnamban működő amerikai segélyszervezet alkalmazottai. Susan McDonald nővér egy saigoni árvaházban 100 csecsemőt gondozott. Az életkörülmények katasztrofálisak, a helyzet kilátástalan volt, így ő hálásan elfogadta Operation Babylift segítségét.

A kétezer gyerek ügyét nem tárgyalta egyben a bíróság. Ügyvédjük szerette volna elérni, hogy az amerikai kormány juttassa vissza a kicsiket családjukhoz, kénytelen volt hát feladni a csoportos keresetet. A nyilvántartás zavarossága és zárolt adatok miatt viszont csak azokban az esetekben ért el sikert, ahol egyértelmű volt a szülők személye és kapcsolata a gyerekeikkel. Végül hosszas pereskedés után mindössze tizenkét gyermek került vissza Vietnamba a szüleihez.

A legtöbb Babylift örökbefogadott viszont soha nem fogja megtalálni a valódi szüleit, mert az ehhez szükséges nyilvántartás egyszerűen nem létezik.

(A témát a sandorbisztray tumblren találtuk. kép:http://historicaltimes.tumblr.com/post/82204870490/babies-are-strapped-into-airplane-seats-enroute-to)