Minden, amiért a mai nap fontos; és minden, ami miatt ezt most kevesen értik

375 millió ember vehet részt a mai EP-választáson. Hollandiában és Nagy-Britanniában csütörtök reggel kezdték, és vasárnap este 11-kor Olaszországban fejezik be. 28 országban 751 képviselőt választanak, ebből Magyarországon 21-t.

Az Európai Parlament minél erősebb, annál kevesebben szavaznak rá -

legalábbis ez a tapasztalat az 1979-ben tartott első választás óta. Legutóbb, 2009-ben 43 százalékos volt a részvétel, most lehet, hogy még kisebb lesz. Pedig a 2009 decemberében életbe lépett lisszaboni szerződéssel sokkal erősebb lett az Európai Parlament mint korábban volt. 2009-2014 között 495 olyan döntést hozott, amelyek kötelezőek minden tagállamra, így Magyarországra is.

Az EU általában is egyre erősebb, és ebben az egyre erősödő szervezetben az egyetlen közvetlenül választott, így a leginkább demokratikus alapon működő intézmény a parlament. Ezért akár fontosnak is tarthatná a többség, hogy elmenjen szavazni.

AFP PHOTO/FREDERICK FLORIN

Egy erősödő szervezet erősödő intézménye miért nem érdekli az embereket?

Ennek egyik oka, hogy az EU bővítésével belépő új országok lehúzzák a régebbi, magasabb részvételi átlagokat. Részben, mert ott nem érzik annyira magukénak az emberek ezt az egészet. Részben mert az új országok többsége kicsi. Nem nagyon lehet átélni, hogy komoly tétje van annak, ha ott lesz néhány képviselőjük. A magyarországi képviselők aránya például csak 2,8 százalék lesz. Nyugaton pedig sokat vesztett népszerűségéből az EU az utóbbi években, a távolmaradás azt is kifejezi sok helyen, hogy „ne fárasszanak már ezzel”.

Az EP jelentőségébe azért is nehéz a választóknak beleélniük magukat, mert nem hasonlít eléggé egy otthoni parlamentre.

  • Egyrészt mert lassú. Sokszor évek telnek el egy törvény elfogadásának igénye és annak hatályba lépése között. 
  • Másrészt nincs kormányoldal és ellenzék, és így a viták is nehezen értelmezhetők. Ezt a parlamentet úgy találták ki, hogy konszenzusra legyen kényszerítve. Ha az egymással versengő frakciók többsége nem ért valamiben egyet, akkor nincs határozat. Nem lehet ezért drámai sztorikként eladni a vitáikat.
  • Harmadrészt pedig az EP egy félkarú óriás. Egyedül komoly döntést nem hozhat, és az intézményközi egyeztetések, illetve a másik két oldal (bizottság és tanács) belső működése szinte teljesen átláthatatlan. Felfoghatatlan volt például évekig, hogy éppen hol tartott az egységes telefontöltők kötelezővé tételéről szóló törvény.

Ezért alig van sztori az EP-ről, az európai sajtóba leginkább azzal kerülnek be a képviselők, ha csalnak a napidíjukkal, ha látványosan őrjöngenek, esetleg leesik a plafon, mint az történt néhány éve a strasbourgi ülésteremben.

Akkor ez mi?

Az Európai Parlament javasolhat törvényeket, és a legtöbb EU-s ügyben most már vétójoga van, de mégsem olyan mint egy rendes parlament. Bizonyos értelemben hasonlít egy kétkamarás parlament egyik házára, ahol a másik ház az Európai Tanács. A tanácsban az egyes kormányok képviseltetik magukat. Minden törvény átmegy rajtuk is, és csak akkor lesz egy javaslatból törvény, ha azt megszavazza a parlament és elfogadja a tanács is.

EU-SUMMIT-BRUSSELS

A tanács csúcsa, amikor a miniszterelnökök (jellemzően éjszakánként) összejönnek egy-két havonta, de szó sincs arról, hogy minden törvényre ők adják áldásukat. Elég komoly szakdiplomata kar van Brüsszelbe telepítve, akik különböző "tanácsi formátumokban" egész nap rágják a törvényeket, és ha elakadnak, akkor hazatelefonálnak iránymutatásért. A komolyabb vitákat pedig az EU-hoz delegált nagykövetek értkezletein zárják le tanácsi részről.

És hogy még bonyolultabb legyen, az összes EU-s törvényt egy harmadik intézmény, az Európai Bizottság írja. A bizottság egy több ezres nemzetközi hivatalnoki kart foglalkoztat, az ott dolgozókat felvételi versenyvizsgákon választják ki, a vezetőiket (biztosok) pedig a tagállamok kormányai küldik.

A bizottság ha ír egy törvényt (saját jószántából, vagy a parlament, esetleg a tanács ötletére) akkor azt elküldi a tanácsnak és a parlamentnek is. Mindkét helyen vizsgálgatják, módosítgatják, a bizottság ezek alapján újra írja, és aztán vagy elfogadják mindkét helyen, vagy kezdődik az egész elölről. Ha igazán nagy a vita, akkor a három intézmény képviselői közvetlenül is tárgyalnak egymással.

Ebben a rendszerben az EP-nek az az egyik komoly jelentősége, hogy nem tudnak mindent a kormányok és a bürokraták titokban elintézni. Ami átmegy az EP-n, az mind nyilvános. Az EP nélkül esélyük se lenne az európai polgároknak megérteni, hogy miről döntenek éppen. Csak a rendszer túl bonyolult és távoli ahhoz, hogy erre komoly igény is legyen.

Most megválasztjuk Európa első emberét is?

Talán.

És ez a talán jól jellemzi, hogy mennyi bizonytalanság van az európai intézményrendszer körül.

A legfontosabb európai tisztség jelenleg az Európai Bizottság elnökéé, aki már tíz éve José Manuel Barroso portugál politikus. A bizottsági elnök sem tehet semmit egyedül, hiszen a kormányok tanácsa és a parlament kötik sokszor a kezét. De így  is nagyon fontos kezdeményezések indulnak a bizottságtól, például a tagállamok pénzbüntetése, a törvények megfogalmazása, a támogatások kifizetése vagy befagyasztása, vagy éppen tagállamok bíróság elé citálása.

AFP PHOTO/JOHN THYS

A bizottság elnökét a tanács, vagyis lényegében a miniszterelnökök választják. A lisszaboni szerződés óta annyi megkötéssel, hogy

az új elnöknek ahhoz a pártcsoporthoz kell tartoznia, amelyik a legtöbb szavazatot kapta az EP-választáson. A szokásjog alapján ez eddig is így volt, de most először muszáj, hogy így legyen.

Az EP pártjai ezt kihasználva azzal kívánták emelni a mostani választás tétjét (és a saját jelentőségüket), hogy előre hivatalos jelölteket állítottak az elnöki posztra.

  • A néppárt Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnököt,
  • a szocialisták Martin Schulzot, az EP német elnökét,
  • a liberálisok Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnököt,
  • a zöldek pedig Ska Keller német EP-képviselőt.

(Valódi esélye csak Junckernek és Schulznak van, kizártnak tűnik, hogy másik pártszövetség nyerje az EP-választást.) A jelölteknek vitákat rendeztek, és a jelöltek végigkampányolták egész Európát. Magyarországra csak Ska Keller jött el, az LMP-nek kampányolt, és az Ankert nevű romkocsmában tartott lakossági fórumot.

Csakhogy vannak miniszterelnökök, akik egyáltalán nem gondolják, hogy az európai pártcsoportoknak kellene megmondaniuk, hogy ők kit választhatnak bizottsági elnöknek. A holland miniszterelnök például előre szólt, ha nyer is a néppárt, ő nem támogatja Juncker bizottsági elnökségét. Csatlakozott hozzá Orbán Viktor is, aki szombaton beszélt arról, hogy ő sem akarja Junckert bizottsági elnöknek. (Valamiért a hollandoknak nagyon beakadt Juncker, a holland pénzügyminiszter egy tévéinterjúban azt mondta, hogy annyit iszik és dohányzik a luxemburgi politikus, hogy már csak ezért se lehetne bizottsági elnök.) Több kormányról lehet még sejteni, hogy kész lenne megvétózni Schulz vagy Juncker elnökségét.

Csakhogy az EP-nek vétójoga van, és a pártok előre szóltak, mindenkit megvétóznak, aki nem a győztes párt előzetes jelöltje. Ebből még komoly konfliktus lehet az ősszel.

Így ha nem is 100 százalékra, de majdnem biztosra lehet mondani, hogy:

  • aki a Fideszre szavaz, az Jean-Claude Junckerre is szavaz (hacsak Orbán Viktor ezt holland kollégájával meg nem akadályozza),
  • aki az MSZP-re szavaz, az Martin Schulzra is szavaz,
  • aki a Jobbikra szavaz, az nem foglal állást bizottsági elnök mellett (a Jobbik egyik EP-frakcióban sincs benne, és úgy néz ki, hogy maradnak eztán is függetlenek),
  • aki az LMP-re szavaz, az Ska Kellerre is szavaz,
  • aki a DK-ra szavaz, az nem tudhatja kire szavaz (a DK jelöltjeiről nem világos, hogy melyik frakcióba ülhetnek, van rá esély, hogy az MSZP nem engedi be őket a szocialisták közé, és az európai föderációt támogató programjuk alapján a liberálisok elvei amúgy is közelebb lennének hozzájuk),
  • aki pedig az Együtt - PM-re szavaz, az egyszerre több elnökjelöltet is támogathat, hiszen Jávor Benedek a zöld frakcióba akar ülni, ám ha Szelényi Zsuzsanna is bejut, akkor ő valószínűleg a szocialista frakcióba megy.

A néppárt vezet kicsivel

Az utolsó közvélemény-kutatások szerint a néppártnak (ide tartozik Magyarországról a Fidesz) van leginkább esélye a győzelemre. A 2009-es választást is megnyerték, de a várakozások szerint most sokkal szorosabb lesz a végeredmény a szocialistákkal. A felmérések alapján 15-17 képviselővel lehet több nekik mint a szocialistáknak.

Így válik érthetővé, hogy miért kampányolt Joseph Daúl néppárti frakcióvezető a legutóbbi Békemeneten Orbán Viktornak. Oké, hogy a Békemenet nemrég még „nem leszünk gyarmat!” jelszóval támadta az EU-t, de a Fidesztől legalább 10 képviselőre számíthat a néppárt, és lehet, hogy éppen ezen múlik majd a többségük. (És Juncker elnöksége.)

És a Fidesz megtehetné, hogy átmegy a brit toryk vezette konzervatív frakcióba, Orbán Viktor EU-val kapcsolatos megnyilvánulásai inkább illenek az ottani véleményekhez, mint az Angela Merkel CDU-ja által dominált néppárthoz. Orbán viszont világossá tette, hogy marad a Fidesz a néppártban, a néppárt pedig világossá tette, hogy az európai intézményekben megvédik Orbánt. Hiába csak a képviselők 2,8 százaléka magyar, fontosak vagyunk.

A néppárt mellett a szocialistáknak van esélyük a győzelemre, de legalább a második hely biztosan az övék lesz. A két pártcsoport között egyébként nem nagyon éles a különbség. A végső szavazáskor általában együtt szavaznak, másképpen alig lehet az EP-ben biztosítani a többséget. Több, egymással sokkal inkább szemben álló frakciót kellene maguk mellé venniük, ha a másik nagy nélkül akarnának elérni valamit, úgyhogy az esetek elsöprő többségében megegyeznek a végén.

GIBRALTAR-EU-VOTE

A közvélemény-kutatások szerint a harmadik legnagyobb frakciója a liberálisoknak lehet, aztán a zöldek és a szélsőbal jön, majd a konzervatívok, végül a jobbos euroszkeptikusok. Szinte biztos, hogy lesz egy új jobbos euroszkeptikus frakció is. A mostanit a brit UKIP és az olasz Északi Liga dominálja, az újat viszont holland és francia EU-kritikus pártok együttműködésében szervezik. A Jobbikot sem előbbiek, sem utóbbiak nem akarják bevenni, úgyhogy Morvai Krisztináék a függetlenek között maradnak minden bizonnyal.

Ahogy az euroszkeptikusok, úgy a szélsőbal is meg fog erősödni a várakozások szerint, de az úgynevezett mérsékeltek (néppárt, szocialisták, liberálisok, zöldek) együttes túlsúlya így is hatalmas lesz. És ők négyen a legtöbb ügyben képesek szoktak lenni a kompromisszumra. Vagyis olyan nagyon más nem lesz az EP ízlése mint eddig volt.