Schilling meg merte törni a közös közöny negédességét

Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője válaszol A végén csak elsült a buzicsont című riportunkra, ami a hétfő esti, a Katona József Színházban megrendezett vitaestről szól. A beszélgetésen Ascher Tamás, Schilling Árpád, Oberfrank Pál és Vidnyánszky Attila feszültek egymásnak. Gulyás írását változtatás nélkül közöljük:

Vállalom, hogy én vagyok a krétás főköcsög és emiatt mocskosan részrehajló, de amit írsz Dani, az egyszerűen a saját magatok (444 szerkesztőség) által számon kért szempontokkal sem mutat összefüggést. Amikor Magyari azt adja a cikke címének, hogy "Most kellene egymás torkát átharapniuk", és ebben (többek között) a kandidáló pártok konfrontatív vitáinak hiányáról ír, akkor miért intézed el annyival a tegnapi fórumot, hogy fixált kanok kicsinyes kavirnyálásaként írod le az eseményt? Voltak indulatosabb megnyilvánulások, és igen, az egész estét jellemezte egyfajta érzelmi túlfűtöttség - de egyrészt moderált keretben történt mindez, másrészt meg mélyen emberi módon. Nem épp a halvérű picsarázástól kapunk fuldoklórohamot a politikusi adok-kapokat nézve? Itt a politikai és a szimbolikus-szakmai hatalom képviselői ütköztek meg. Én kritikus szoktam lenni Árpáddal, nem kizárólag a munkaviszonyunkban, hanem nyilvánosan is ha okom van rá, de a tegnap este kapcsán egyértelműen elismerendőnek tartom azt, hogy meg merte törni a közös közöny negédességét, és vállalta, hogy a színpadon ülők között bizony vannak érdek és értékellentétek, és hogy ez talán egy valóságosabb vitaalap, mint amiről addig szó esett. Rettenetes állapotban van (szakmai, erkölcsi szempontból) a magyar színházművészet, de épp a tegnap este (és nem, nem Árpád miatt - hanem a színpadon lezajlottak miatt) végre egy olyan pillanat jött létre (számomra - elfogadom ha ebben véleménykülönbségen vagyunk) amikor érdemi példát tudtak szolgáltatni a nyilvánosság művészei a nyilvánosság számára a nyilvános konfrontáció lehetőségéről. A megszólalók különbségeit egyneműsíted a leírásodban, sőt idiotizálod őket, és magányos kardcsörtének látatod azt, amit 400 ember alapvetően izgatottan, olykor bekiabálva, intenzív figyelemmel követett. Persze, hogy lehetett volna jobban is csinálni - de szakadjunk már le erről a semmire nem kötelező kritikai kitételről! Miért nincs újságíró vita, ahol láthatnánk-hallhatnánk, ahogy a korrumpálódásról és nepotizálódásról formálnak véleményt a meghatározó főszerkesztők? Csak így lehetne elkerülni azt, hogy amikor kisebbségi befektető érkezik hozzátok, akkor ne engedhesse meg magának a jobboldali sajtó adott része, hogy ezt egyenértékűnek láttassa Nyergesék, Spéderék, meg a többi haver nyomulásával. Reménytelen vita lenne? Ha ezt gondoljuk, akkor meg jobb letenni a lantot. Vagy ha ez túlzó állítás is, addig is legalább értőbb figyelemmel követni azokat, akik kísérletet tesznek a tűrhetetlen közállapotok létrehozóival történő konfrontációra. Mert ez a mostani leírás nem frankó, na.