Gyurcsány Ferencnek volt türelme kivárni. Az a 10 százalék körüli eredmény, ami most Mesterházy Attilának a bukást jelentette, az neki a nagy visszatérés reménységét hozta el. (Az MSZP vasárnap 10,9, a DK 9,75 százalékot szerzett.)

2009 óta soha nem volt még ennyire közel, hogy Gyurcsány visszatérjen a baloldal élére.

Gyurcsány nem az egyik ellenzéki párt vezetője szeretne lenni, hanem a másik miniszterelnök, aki Orbán Viktor váltótársa, első számú ellenfele, a másik oldal főembere.

Gyurcsány nem akarta otthagyni az MSZP-t.

Amikor 2011-ben tombolt a szocialista párton belüli Mesterházy – Gyurcsány háború, akkor nagyon sokáig Gyurcsány azon dolgozott, hogy visszaszerezze az irányítást a pártban:

• februári évértékelőjén bejelentette, hogy hamarosan megújítja a pártot,
• nyáron pártszavazást kényszerített ki, ami valójában arról szólt volna, hogy a tagság őt szereti-e jobban vagy Mesterházyt,
• szeptemberben azt követelte, hogy a párt listáról mandátumot szerzett képviselői mind mondjanak le, és cserélődjön ki szinte a teljes frakció.

Ameddig lehetett, azon dolgozott, hogy forradalom törjön ki a pártban, és a tagság őt tegye vissza a hatalomba. A DK megalakítása csak a B-terv volt, a pótmegoldás, ha a nagy visszatérés nem sikerülne.

Amióta van DK, azóta se mondott le az MSZP-ről. Ő ragaszkodott a leginkább ahhoz, hogy az MSZP-vel közös listán induljanak a baloldali pártok, 2013 október 23-án a hívei kifütyülték Mesterházyt, és közös listát követeltek skandálva.

2011 semmi másról nem szólt a baloldalon, mint hogy egymást próbálták Mesterházyval kiszorítani az MSZP vezetéséből. Látszatra Mesterházy nyert: övé maradt a párt, Gyurcsánynak pedig mennie kellett. Aztán a 2014 áprilisi választáson már a közös országos lista úgy nézett ki, hogy 1. Mesterházy Attila, 3. Gyurcsány Ferenc. 2010-ben Gyurcsány csak a 4. volt. Valójában nem szabadult tőle Mesterházy. Előkelő listás szereplésével elérte, hogy Mesterházy és Bajnai Gordon „megújult baloldalról” szóló szövegei értelmüket veszítsék. Ebből a szempontból szimbolikus figura, ahogy ezt Juhász Péter a közös lista összerakásakor megállapította.

Gyurcsány Ferenc minden bizonnyal arra játszik, hogy teljes legyen a visszatérése, és a legerősebb vezető legyen az ellenzéki oldalon. Úgyhogy valószínűleg megpróbálja vagy most, vagy legkésőbb két éven belül visszaszerezni az MSZP-t. Egy DK-val történő pártegyesítés után új nevet adhatna neki, és saját képére formálva az egészet megpróbálhatja azt, amivel tíz éve hiába kísérletezik: hogy úgy legyen a baloldal vezetője, hogy közben a párt második vonala is lojális legyen hozzá.

Kezdheti ezt úgy, hogy a parlamentben igyekszik átállítani szocialistákat. Vagy úgy, hogy a még működő MSZP-s alapszervezetek tagjainak mutat kiutat az apátiából azzal, hogy lépjenek át a DK-ba. Vagy úgy, hogy elkezd egyezkedni az egyesülésről az MSZP következő vezetésével. Meglátjuk. Az biztos, hogy el fogja mondani, hogy ő az egyetlen aktív politikus jelenleg Magyarországon, aki megverte Orbán Viktort

Hogy ez lesz-e a megoldás a magyar baloldal válságára?

Meglepő lenne. Gyurcsány Ferenc a leginkább megosztó politikus Magyarországon. Kormányzása iránt nincs nosztalgia, és ugyan az emlékek erősen tompulnak ahogy mennek az évek, egyáltalán nem látszik, honnan lehetne tartaléka váltópárt méretűvé dagasztani egy baloldali pártot.

Viszont ő az az ellenfél, akire a Fidesz leginkább vágyhat. A Fidesz a 2014-es kampányban is leginkább vele foglalkozott, azzal riogatták választóikat, hogy menjenek el szavazni, különben Gyurcsány vissza fog jönni.

A magyar belpolitika tíz éve arról szól, hogy kérlelhetetlen ellenfelekként hisztérikus háborút vív egymással Gyurcsány és Orbán. Amikor úgy tűnt, hogy nem erről szól, mert Gyurcsány lényegében kiesett a versenyből, a Fidesz akkor is őt támadta, mert ő a legideálisabb ellenfél a jobboldalnak.

Ha Gyurcsány Ferenc a 2018-as választásokra visszatér a baloldal első emberének, akkor pont tartunk majd, mint tíz éve mindig.