A háziállatok behozhatatlannak tűnő előnye a szobanövényekkel szemben, hogy őket lehet gyömöszkélni, kurkászni, vakizni, simogatni, ellentétben a cserepes virággal, ami lehet, hogy jól néz ki, de a taperolása nulla örömmel jár. De ennek vége. Betört Magyarországra, sőt Közép-Európába a kokedama, a japán mohalabda, ami puha, gömbölyded, bolyhos, elképesztően jó érzés fogdosni, ráadásul nem szarik a szőnyegre.

A kokedamát a bonsaiok ellenpólusának tartják Japánban. A legenda szerint egy japán a 17. században kiszedett egy bonsait a cserépből, hogy látszódjon a szép gyökérzete. Ezt hívták nearai bonsainak.

Ez egyébként hülyeség volt, mert így pont az értelme veszett el a bonsainak (bonsai = fa tálban), ami a növény és a cserép harmóniáját, egységét jelenti. Meg ki is száradt a fa. Később kitalálták, hogy ha mohával borítják be a fa gyökereit, akkor helyreáll a növény vízháztartása. Ebből alakult ki a kokedama, ami moha (koke - 苔) gömböt (dama - 玉)  jelent japánul. Meséli mindezt Hideg Gergely, miközben rekordnagyságú, 12 kilós mohalabdába próbál elültetni egy miniatűr szilfát.

Hideg már a Magyar Gallup Intézet kutatási igazgatójaként bizonyította a szép dolgok iránti fogékonyságát. Állítólag világbajnok PowerPoint-prezentációkkal kápráztatta el kollégáit. A Gallup azóta megszűnt, és így végre minden idejét, Excel-táblákon begyakorolt kifinomultságát és precizitását a növényművészetbe fektetheti.

A magyar kokedama labdájának komponensei:

•  Természetes víztartó szivacs, sphagnum, ami a nedvességet begyűjti, és a növény gyökeréhez vezeti.
• A földlabda java mohatőzeg. A földet a beültetett növény igényeihez alakítják.

• Akadama (bonsaiföld), azaz agyagos kőzet, ami remekül tárolja a tápanyagokat.
• A kokedama legfontosabb eleme a moha, ami helyettesíti a virágcserepet, körbeveszi a földlabdát. A moha és a növény szimbiózisban élnek, táplálják egymást. A kokedama pont emiatt kevesebb vizet igényel, mint a cserepes növények.
• A labdát speciális cérnával tekerik körbe.

Azért lett a kokedama az örökkévalóságot és hosszú életet szimbolizáló törpefáknak az ellenpólusa, mert Japánban évelő és egynyári növényeket ültetnek a labdákba, amivel a fiatalságot és a változékonyságot fejezik ki.

Közben elkészült az óriás kokedama, és mint egy élő Föld-szobor lebeg egy méterrel a föld felett.

– Megfoghatom? Kérdezem.
– Meg.
– Ahh, valami ilyesmit érezhetett Isten az első napon. Bármit bele lehet ültetni?
– Bármit, ami a mohával együtt tud élni.
– Akácot?
– Talán igen. Bár az kúszónövény. Pedig a lila akác szép lenne.
– Az egész magyar államot boldoggá tennéd vele.
– Lehet, de az államnak nem adunk el.

Már látom magam előtt, ahogy Böszörményi Nagy Gergely, a Dizájn Terminál királya, úgy oldalog a kokedama műhely környékén, mint a tinédzserek a nemzeti dohánybolt előtt, és rimánkodik a járókelőknek, hogy ad pénzt, csak vegyenek már neki egy  japánfüves kokedamát.

(A képeket Botos Tamás készítette.)