Anyuka. Ez a szó, bár nem kellene hogy így legyen, a gyerekünk szájából az egyik legkedvesebb név, mástól a legirritálóbb és leginkább leereszkedő stílusban kimondható szó a magyar nyelvben. Abban a szent pillanatban, hogy tudatos, felelős, felnőtt nőként életet adsz egy embernek, a külvilág számára egycsapásra megszűnsz felnőtt állampolgár lenni, és anyukává válsz.

Akinek még nem mondták lesajnálóan, hogy „de anyuka…”, most nem érti miről beszélünk. Pedig a Feminfo elindításának egyik messzi múltban györekező mozgatórugója ez a megszólítás volt. Talán ezt hallva merült fel bennünk először, milyen fontos is hogy az embert egyenlő félnek tekintsék, és mennyire hiányzik az, amikor nem így történik. Sokkoló élmény tud lenni, mikor a munkádban elismert, barátaid és ismerőseid által értelmesnek tartott felnőtt emberként, egycsapásra félkegyelmű leszel. Merthogy úgy bánnak veled. Megszoktad, hogy egészen komoly helyeken is partnernek tekintenek, esetleg még beosztottaid is vannak, rendszerint meghallgatják az érveidet, komolyan vesznek, és azt hiszed, hogy te irányítod az életed.

Aztán hopp, te leszel a "kismama, jöjjön", már az első vérvételen émelyegve sorban állva. Mint ilyennel, akit nyilván síkhülyévé tett az állapota, ezért aztán nemhogy nem beszélnek meg egy sor dolgot. Kismamaként nem nagy bravúr rendszeresen megalázó helyzetekbe keveredni, és nemcsak azért, mert friss házasként még nem ugrasz, ha az asszonyneveden szólítanak. Az egészségügyben már nem ember vagy, hanem csak egy terhes nő, aki gyámolításra és iránymutatásra szorul, és egyébként meg kapja össze magát, a terhesség az nem betegség.

Aztán szülés után a helyzet nem javul, sőt, jelentősen romlik. Mert az „anyuka” nem tud semmit, de egy jó anyának mindent tudnia kell. Nem jól fogja a gyereket, nem úgy kell ám mellre tenni, anyuka! Anyuka, adjon neki vizet, de anyuka, miért adott neki vizet?! Ne aggódjon anyuka, majd a főorvos úr elmondja, hova vitték a gyereket. Ugyan, ne aggódjon anyuka, én vagyok a főorvos, elég ha ennyit tud, már minden rendben van. Anyuka kedves, higgye el, értjük mi a dolgunkat. Miért hozta be lázasan, hát adjon neki kúpot, ki ne hívja az ügyeletet, tessék már felismerni a kiszáradás jeleit, hát nem látja, hogy milyen feszes a kis nyaka, maga nem tudja, hogy lenyelte-e a kisautó kerekét?! Ez a gyerek nem tud még futni sem, féloldali dominanciája van, meg hogyhogy nem tudja, hogy ennyi idősen neki már tudnia kéne…?

Természetesnek veszik, hogy a gyerek kitolásával egyben a gyermekorvosi, pedagógiai és gyógytornászi diploma is az ember zsebébe csusszant, és minden anyuka egyben varázsló is. Hiszen csak rá kéne szólni a gyerekre, csak meg kéne nevelni, anyuka drága, akkor aztán nem vágna le a gyerek arconpörgős hisztit a boltban, és ha többet gyakorolnának anyuka, szebben gömbölyödnének a betűk, nem lenne ez a macskakaparás…! Bármeddig folytathatnánk.

Persze vannak határozottan vicces helyzetek is. A gyerek alvásidőben onanizált, anyuka. Anyuka, hát hogy nem tudja, hogy holnap nevelés nélküli nap van, ki van írva ide a faliújság szegletére? Hát jó, ezzel meg mit kezdjek?

A lényeg az, hogy hülye vagy és kész. Ne kérdezzél, elszúrtad, nem írtad fel, miért akarod tudni, jó lesz az úgy is, ne szólj bele, de tudd magadtól. Amit nem értesz, kérdezd meg apukától. Neten ne olvasson össze-vissza minden hülyeséget anyuka. Apuka elfelejtette felírni, behozni, megcsinálni, gyakorolni? Annyi baj legyen anyuka, hát a férfiak már csak ilyenek, az ilyesmi az anyák dolga. Sóhaj.

Kőkemény szexizmus. Elveszted a nevedet, mert az összes papíron hiába áll, hogy Földesné Cserép Virág, te nem lehetsz kedves Földesné, de Virág sem, te anyuka vagy. Jobb ha megjegyzed, és nem akadékoskodsz, kérdezősködsz, nem gondolod, hogy neked egyéni bánásmód jár. Persze ti mind egyéniségek vagytok, kedves anyuka. Na menjen csak, viszontlátásra.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?