88 éves korában elhunyt minden idők egyik legjobb csapatának kapusa, Grosics Gyula. A Fekete Párduc becenevű kapus azonban nemcsak az Aranycsapatban alkotott nagyot, hanem három világbajnokságon, 1954-ben,  1958-ban és 1962-ben is védte a magyar csapat hálóját.

Az 1926-ban Dorogon született Grosics szülővárosa csapatában kezdett el védeni, de már egészen fiatalon felkerült Budapestre, ahol 1950-től a világ akkori legjobb klubcsapatában, a kispesti Honvédban játszott együtt a korszak kiemelkedő magyar focistáival, többek közt Puskással is.

A válogatottban már 1947-ben bemutatkozott, és innentől kezdve nagyon sokáig kirobbanthatatlan volt a kapuból. Minden legendás meccsen ő védett, a Wembleyben aratott 6:3-as, világraszóló sikeren és az elvesztített 1954-es vébédöntőn is.

Grosics kapusteljesítményét kortársai közül sokan vitatták, még a németek elleni 3:2-es vereséget is a nyakába varrták, az utókor azonban igazságot szolgáltatott neki. Napjaink egyik legelismertebb spoirtújságírója, Jonathan Wilson, aki könyvet is írt a labdarúgó kapusok történetéről, többek közt ezt írta róla:

Akkoriban a kapusok hajlamosak voltak csak akkor elmozdulni az alapvonalról, ha egy lövés lehetséges szögét akarták szűkiteni. Grosics viszont a Wembleyben elkezdett ezen változtatni, és az angol kommentátort is meglepve egyszer a saját tizenhatosa vonaláról szabadított fel.

és

Grosics soha nem félt elhagyni a saját tizenhatosát, és így gyakorlatilag hátvédként játszani. Mivel általában jól időzített, ennek hatására csapata védőin csökkent a nyomás.

Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy Grosics igazi forradalmár volt, a modern kapusok előfutára, akiknél ma már alapkövetelmény, hogy lábbal is ügyesek legyenek, akár védelmi feladatokról, akár támadás indításáról van szó.

Grosics álma az volt, hogy a Fradihoz igazolhasson, ezt azonban a hatalom nem engedte. Többek közt ezért is hagyta abba a futballt. A történelem végül igazságot szolgáltatott neki, és a rendszerváltás után többször is ünnepelték az Üllői úton. Megpróbálkodott az edzősködéssel is, de komoly sikereket nem ért el, sem itthon, sem Kuvaitban.

A rendszerváltás után a mindig harcosan rendszerellenes Grosics a politikával is megpróbálkozott, de az első szabad választáson nem sikerült az MDF színeiben a parlamentbe jutnia. Ez nem szegte kedvét, a következő évtizedekben is rendszeres szereplője volt jobboldali közéleti rendezvényeknek.