• Egy felejthetetlen este.
• A zenekar az utolsó pillanatig játszik.
• A szervezett káosz győzelme.
• A vébé egyik legjobb teljesítménye.
• És az egyik legnagyobb gólja.
• A játékos, akire érdemes figyelni.
• A gól, amit mindenki ismert baráti focikról.
• És egy nagyon nagy meccs ígérete.
• Igen, most már nem volt elég öt pont.
• Ez történt szerdán.

1. Megrendítő egy birodalom bukását élőben nézni

Amikor az embere szeme előtt zajlik a történelem, az semmihez sem hasonlítható érzés. Nem is önmagában az volt az érdekes, hogy kiestek a spanyolok. Az ilyesmi megesett már többször is a címvédőkkel, nem is kell messzire menni a példákért: 2002-ban a franciák, 2010-ben az olaszok jártak így. Szerda este viszont nem egy csapatnak lett vége. Hanem egy futball-világrendszernek.

A spanyol futball dominanciája két okból is elsöprő volt az elmúlt hat évben. Egyrészt, mert a 2008-as Eb-győzelemmel az örök vesztes bélyegét rázták le magukról (ugye, milyen nehéz ezt ma már elképzelni?). Ami pedig ennél is fontosabb: azért, mert ahogy játszottak, az még azok számára is világosan teljesen más volt, mint bármelyik csapaté a világon, akik egyébként nem is néznek focit. És elég sokáig úgy tűnt, ez a dominancia még jó ideig tartani fog.

Nem mintha nem jöttek volna spanyolszempontból a baljós jelek akár klubszinten, akár a tavalyi Konföderációs Kupán. Úgy tűnt viszont, erre is lehet válaszuk. Nem tűnt például eredenedően rossz ötletnek, hogy ha már a válogatottat irányító DJ-k kezdenek kiöregedni, és saját számaik lassabb és darabosabb remixeit játszani, akkor az atleticósok rakendrolljával kell felpöregtni a bulit. Ebből semmi sem jött be, a brazil válogatott helyett Spanyolországot választó Diego Costa óriási csalódást hozott.

A birodalom alapjai persze már Hollandia ellen látványosan megreccsentek. Az a meccs mégis más volt. Utólag viccesnek tűnik erről beszélni, de tényleg ne felejtsük el, hogy ott az első félidőben nagyjából egy szinten volt a két csapat, sőt, a vezetés után akár 2-0 is lehetett volna a spanyoloknak. Aztán megsemmisültek. Chile ellen viszont az első perctől az utolsóig reménytelen volt a csapat játéka. Sőt, a legdöbbenetesebb dolog történt meg a spanyol válogatottal:

nem mentek a passzok.

És náluk volt ugyan többet a labda, de ennek híján olyanok voltak, mint a kitört fogú, sőt, tulajdonképpen levágott lábú oroszlán, aki valaha a vadon királya volt, most viszont lassan elbukik a fürge hiénák között. A helyszíni riportok szerint a meccs után - a chileiek örömét leszámítva persze - valami elégikus csend telepedett a riporterekre és a játékosokra. Ennyit igazán megérdemelt ez a csapat.

A Marca címlapja fogta meg a legjobban a pillanatot:

2. Egyedül maradtál, Andrés

És még ezen belül is megrendítő volt látni azt, amit az egyik legjobb spanyolfociügyi szakíró, Sid Lowe így fogalmazott meg a Twitteren: Iniesta: Egyedül maradtál, kölyök.

Ha a válogatott volt az elsüllyedő Titanic, ahogy azt már sokan leírták, Andrés Iniesta volt rajta az utolsó pillanatig játszó zenekar. Saját legjobbjától fényévekre volt, de így is tartotta magát a bukás mélyén is. Nyilván eddig is tudtuk, hogy azok közé tartozik (Pirlóhoz hasonlóan), akik miatt érdemes focit nézni, de most a megsemmisülés közepén is bizonyította ezt.

3. Chile: Az utcagyerek diadala

Annál persze semmi sem lenne igazságtalanabb, mintha csak a spanyolokról lenne szó a meccs után. Chile naivitásig őszinte játékáért már az előző vébén is lehetett rajongani, igaz, akkor még a komoly futball barátai részben joggal mondhatták azt, hogy ezeket a lelkes, fejetlenül rohangáló utcagyerekeket egy kicsit is komoly válogatott könnyedén elintézni. Mostanra viszont Chile szervezett káosza egészen új szinte lépett, és bár a csapat egyáltalán nem veszítette el imádnivaló suhancosságát, mindez mostanra acélosan kemény is lett, bármilyen ellenféllel szemben. A kajlaság persze tagadhatatlan: a második félidőben lazán szórakozták el a gólhelyzeteket, pedig ha javítják a gólarányukat, egy döntetlen is elég lehetett volna a hollandok ellen az utolsó meccsen a brazilok vélhető elkerülésére. Nem mintha Hollandia legyőzése egyébként elképzelhetetlen lenne.

4. Aránguiz: a vébé egyik legjobb egyéni teljesítménye

Ezen belül is emeljük ki a chilei középpályást, Charles Aránguizt, aki müllerestül-benzemástul-ochoástul a vébé egyik legjobb teljesítményét nyújtotta eddig. Adott gólpasszt, lőtt gólt, és főszerepe volt abban, hogy Chile elérte azt, amit. ÉS mindezt a csapattársa kölcsöngatyájában.

5. Cahill gólja (kár, hogy most láttuk utoljára a vébén)

Persze még melegében leírtuk, hogy ez volt eddig a vébé gólja a hollandok ellen, és fogjuk is még sokat látni a lézerágyú-típusú, az isten-sem-védi-ki osztályú, az AZT A KURVA ÉLET-rendű találatok ötcsillagos példáját:

Kár, hogy Cahillt nem fogjuk többet látni a vébén sárga lapjai miatt. Vagy lehet, hogy jobb ez így. Ehhez már nincs mit hozzátenni.

6. Figyeljünk Daley Blindre!

Egy kicsit önkényesnek tűnhet pont most az ő kiemelése a holland csapatból, mert nem most volt a legjobb. Egy gólpasszt azért most is adott (amivel már háromnál jár két vébémeccsen, ennyi jött össze Johan Cruyffnak is, hét meccsen), és amúgy is jellemző, hogy még védekező játékosként is többet tesz hozzá csapata támadásaihoz, mint más válogatottak komplett középpályája (igen, Brazíliára gondolok).

Az Ajax 24 éves védője (akinek már az apja is válogatott volt, most pedig van Gaal segítője) az év játékosa volt idén Hollandiában, és biztos, hogy minden meccsen érdemes lesz figyelni rá.

7. Kamerun megsemmisülése

Song piros lapot érő húzásáról, amihez képest Pepe megmozdulása úri integetés volt eltartott kisujjal a lovaspóló-klubban, már itt írtunk. Nem volt kevésbé emlékezetes az egymásra fejelő kameruniak képe sem. Emeljük most mégis ki a negyedik gólt:

A védők teljes letargiájukban már meg sem mozdulnak. A csatár, aki már csak ímmel-ámmal ünnepel. Ugye mindenkinek ismerős ez a pillanat baráti focik végéről, amikor az egyik csapat már szétverte a másikat, és már senkinek sincs kedve igazán ehhez az egészhez, mennének haza, de még be kell fejezni, mert ki van fizetve a pálya? Nagyjából ilyen ez a kép.

Elefántcsontpartnak pedig  lehet még ugyan keresnivalója, de jól látszik, hogy ez a vébé sem az afrikai csapatokról szól.

8. Mekkora meccs lesz ez a Horvátország-Mexikó!

Ami végül is nem meglepő az erőviszonyok alapján. Ha előzetesen kellett volna tippelni, akkor is logikus lett volna feltételezni, hogy ők küzdenek majd a második helyért a zárókörben. A Brazília-Mexikó és a Horvátország-Kamerun alapján pedig ez hatalmas meccs lesz. Hogy mást ne mondjunk, Mandzukic Ochoa ellen. Mint a híres filozófiai feladványban:

mi van, ha a mindent belövő csatár találkozik a mindent kivédő kapussal?

A szerdai meccsek összefoglalója a FIFA oldalán:

Ausztrália - Hollandia 2-3
Chile - Spanyolország 2-0
Horvátország - Kamerun 4-0

A sorozat korábbi részei itt olvashatóak.