Van egy újság, úgy hívják, Közszolgálat. A maga pénzéből készül, de nem magának. Ez a köz szolgáinak a lapja. Gondolhatná, hogy a köz szolgálatában állók afféle pártatlan emberek, végül is a köz sem kizárólag fideszesekből áll, ugye.

Ehhez képest a lap főszerkesztője, H. Petró Ildikó a legfrissebb szám beköszöntőjében arról értekezik, hogy:

"Hogyan óvhatunk meg egy vízcseppet a kiszáradástól? – valahogy így hangzik a kérdés a Szamszára című filmben. A válasz egyszerű: ha vízbe ejtjük. Hogyan óvhatunk meg egy ilyen kis országot, mint a mienk attól, hogy keresztülnézzenek rajta? Hogy olyan képviselőket küldünk az EU-ba, akik kivívják hazánk számára a tiszteletet. Az európai választások eredményét látva úgy tűnik, rendben vagyunk."

A cikkben ezután szó van még a szentlélek erejéről és arról, hogy ilyenkor, kormányalakítás idején sok közszolgában "fogalmazódhat meg a bizonytalanság érzése, vajon hová alakul a sorsuk ebben az új rendszerben". Megtudjuk még, hogy

"kevés ember létezik, aki kifejezetten szereti a változásokat",

és azt is, hogy a változás "magával vonz valami negatív érzést". Ilyenkor kell azokra a példaképekre gondolni, mint például

a színházi dramaturgból államtitkárrá lett Balatoni Mónikára, "aki újradefiniálta a társadalmi kapcsolatokat".

Balatoni Mónika az, aki internetezni tanítaná a népet, ha nem tudnák.

Vagy ott van például Szentkirályi-Száz Krisztina, "aki politikusból vált kiadóvezetővé". És akkor a startupokról még nem is beszéltünk. (Via Közszolgálat)