A filozófus végzettségű Nick Hanauert az Amerikai Egyesült Államok leggazdagabb embereinek többsége nem szereti vagy egyenesen hülyének nézi. Pedig Nick Hanauer is egy az Egyesült Államok leggazdagabbjai közül, ő volt az Amazon egyik legelső befektetője, de van egy csomó másik cége is. Vagyonát legalább 1 milliárd dollárosra (220 milliárd forint) becsülik.

Amiért mégis kilóg a sorból, az az, hogy évek óta hirdeti az amerikai kapitalizmus jelenlegi formájának fenntarthatatlanságát, és nyíltan kiáll több szociáldemokrata érték mellett.

Nick Hanauer víziója, hogy ha nem jön változás, a növekvő különbségek miatt az Egyesült Államok és a világ legtöbb demokráciája rendőrállammá válik, vagy forradalom söpri el a leggazdagabbakat.

A vállalkozó most a Politicón jelentetett meg egy elég hosszú cikket, amiben elmagyarázza a nézeteit. Érdemes elolvasni, a Facebookon lassan 200 ezer megosztásnál jár.

A lustáknak megpróbálom összeszedni pár pontban, miket ír.

1. A jövedelmi egyenlőtlenségek sosem voltak még akkorák, mint ma

1980-ban az amerikai társadalom leggazdagabb egy százaléka birtokolta a nemzeti jövedelem 8 százalékát, a társadalom szegényebbik fele pedig a 18 százalékát. Ma a leggazdagabb 1 százaléknál van a nemzeti jövedelem 20 százaléka, a szegényebb 50 százaléknak pedig csak a nemzeti jövedelem alig tizede jut.

Egy évtizede 313 amerikai volt, aki 1 milliárd dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkezett, ma 492 van. 10 éve kétmillió amerikai élt az akkori szövetségi minimálbérből vagy annál kevesebből, 2013-ban már 3,3 millió.

2. Ez így nem fenntartható

Ez a tendencia visszaröpíti az Egyesült Államokat a XIX. századba, hiszen olyan társadalmi viszonyokat eredményez, amilyenek a francia forradalmat előzték meg. Hanauer szerint egy ilyen világrendet csak rendőrállammal lehetne fenntartani, de valószínűbb, hogy

„a jachtjaikkal és magánrepülőikkel játszadozó milliárdosok világát vasvillákkal és kaszákkal söpri majd el a szegények elégedetlensége.”

3. Hibás a gazdagokat különleges tulajdonságú emberekként beállító kép

„Nem én vagyok a legokosabb ember, akivel valaha találkoztál, de nem is a legszorgalmasabb. Közepes tanuló voltam, és az informatikához sem értek.”

- írja magáról a milliárdos vállalkozó. Szerinte ő sosem lett volna sikeres, ha nincs jó barátságban az Amazon alapítójával, Jeff Bezos-szal, akinek az internet korának elején volt egy remek ötlete, amihez Hanauer tőkét adhatott. Hanauer azt mondja, ha neki, vagy a leggazdagabb amerikai vállalkozók közül bárkinek, nem az Egyesült Államokban, hanem például Szomáliában kellett volna boldogulnia, valószínűleg

„mezítláb állnának egy poros országút mellett egy gyümölcsöspultnál.”

4. Az a feltevés is hibás, hogy a gazdagok pörgetik a gazdaságot

„Nagyjából az amerikai átlagbér ezerszeresét keresem évente, de nem veszek ezerszer annyi cuccot, mint az átlag amerikai. Az elmúlt pár évben a családom 3 új autót vett, nem háromezret. Évente csak pár nadrágot és néhány inget veszek, ahogyan a legtöbb amerikai férfi.”

Ezzel azt szeretné igazolni, hogy tévhit, hogy a gazdagok nagy vagyonaikkal fel tudják pörgetni a fogyasztást, nekik ugyanis már annyi pénzük van, hogy fel sem tudják élni, inkább csak megtakarítanak, és azt is többnyire adóparadicsomokban teszik.

5. Erős középosztály kell

A megoldás Hanauer szerint az új, erős középosztály megteremtése. Ezzel nemcsak a kapitalizmus túlélési esélyei nőnek, de még a gazdagok sem járnának rosszul. Azért nem, mert ha az embereknek több pénzük van, többet is vásárolnak. Szemléletváltás kell annak felismeréséhez, hogy nem középosztály függ a bérektől, amit a gazdagok fizetnek, hanem a gazdagok vagyona függ a középosztály fogyasztásától.

6. Az első lépés: magasabb bérek

Első lépésként ideje nagyobb béreket fizetni a munkavállalóknak. Az amerikai republikánusok ezeket a törekvéseket általában azzal a közgazdaságtani alaptétellel söprik le az asztalról, hogy a magas bérek miatt kisvállalkozások zárhatnak be, mert nem tudják kifizetni az alkalmazottaikat. Hanauer szerint viszont ezt a gyakorlat cáfolja, ugyanis a kisvállalkozások épp Seattle-ben és San Franciscóban mennek a legjobban, abban a két városban, ahol a legmagasabb a minimálbér.

„Ha valaki csak a szövetségi minimálbért viszi haza, az nem fog a helyi kisvállalkozásoknál vásárolni. Kifizeti a lakbért, és talán vesz egy buszbérletet is, de nem jár étterembe, és nem vesz virágot anyák napjára.”

Ráadásul ha egy alkalmazott magasabb bért kap, az egészségügyi ellátását sem kell majd az államnak állnia.

A magasabb béreket pedig a legnagyobb cégek könnyedén ki tudnák gazdálkodni a nyereségükből, az USA legnagyobb munkaadója, a Wal-Mart, 1,4 millió dolgozójának akár fejenként évi 10 ezer dollárral is növelhetné a fizetését, és még úgy is nyereséges maradna.

7. Állami beavatkozás kell

Az eddig leírtak alapján a nagy cégek maguktól is elkezdhetnék emelni a dolgozóik béreit, de Hanauer szerint ez nem elég, állami beavatkozás, állami minimálbér-emelés kell. Az állam nagyobb szerepének indokául azt az érvet hozza fel, hogy a kapitalizmus nagyon jó dolog, de irányítani kell, mert irányítás nélkül a vagyonkoncentrációnak és az egyenlőtlenségeknek kedvez.

Éppen ezért a politikai pártoknak is szemléletváltásra van szükségük. A republikánusok általában a gazdagok védelmét tekintik a gazdasági növekedés zálogának, a demokraták pedig segítenének ugyan a szegényeket, de az indokuk inkább az igazságosság, mintsem annak felismerése, hogy az erős középosztály fogyasztási fordulatot és gazdasági növekedést is jelent.

A végére itt egy videó

Nick Nanauer 2012-es TED-talkjáról, amiben részben ugyanazt mondja el, amit most megírt. Akkor a TED szervezői úgy döntöttek, nem közlik ezt az előadást.

Miután az interneten elterjedt a híre, hogy betiltották a felvételt, a szervezők közleményt adtak ki arról, hogy azért döntöttek a közlés elhagyása mellett, mert szerintük az előadás nem volt megfelelő színvonalú. (A TED-talkokat először mindig csak a jelenlévő közönség látja, a nagyvilág általában csak azokat ismeri meg, amiket a szervezők feltöltenek a TED honlapjára.)

(A címlapi kép Hanauer saját oldaláról van, innen.)