Bár időközben kiderült, hogy a Magyarországot is magában foglaló kalifátusról közölt térkép, ahogy azt magam is gyanítottam, valójában nem az ISIS távlati terveiről szól, nem szabad alábecsülni azt, amit eddig az al-Kaidának is túl szélsőséges iszlamisták elértek. Mutatok egy térképet:

Kattintson, és nagyobb lesz!

A Long War Journal gondosan dokumentálta, hogy mely városokat szállta (piros) vagy támadta (sárga) meg az ISIS az elmúlt egy évben. Kékkel azokat a városokat jelölték, melyek sorsáról ellentmondásosak az értesülések, míg zölddel azokat, amelyeket az iraki haderő szétesése után a kurd autonómia hadserege, a pesmerga foglalt el, hogy megakadályozza az ISIS további hódítását.

A lényeg: az ISIS pár nap alatt elvágta Iránt két legfőbb térségbeli szövetségesétől, Szíriától és a libanoni Hezbollahtól. Ezzel egészen új helyzetet teremtett a Közel-Keleten, egészen meglepő következményekkel.

1. Az ISIS nem is olyan nagy!

Abból, hogy Irak második legnagyobb városát három nap alatt foglalták el, azt gondolhatnánk, hogy az ISIS több tízezres hadsereg. Ehhez képest a titkosszolgálatok szerint csak párezer harcosuk van. Tikritet, Szaddám Huszein szülővárosát például 30 Toyota Pick Uppal szállták meg - pedig a város mellett egy teljes iraki dandár állomásozott.

Az ISIS sikerei csak részben tulajdoníthatók az iraki haderő teljes szétesésének. Az iraki kormány siítabarát, szunnitákat elnyomó politikájából kiábrándult szunnita törzsek komoly támogatást jelentettek a hadjáratban.

Hogy a törzsek szerepe mennyire jelentős volt, azt jól mutatja, hogy miközben az ISIS simán megfutamította az iraki hadsereget Moszulban és Tikritben, az utóbbi egyik kerületében a helybéli lakosok saját milíciája két hétig feltartóztatta a szélsőségeseket - akiket ez esetben már nem támogattak a környékbeli törzsek.

2. Az amerikaiak végül kénytelenek lesznek beállni Aszad mögé?

Bár az elmúlt három évben az amerikai kormány elég sok támogatást adott a szír ellenzéknek - például Jordániában amerikai "tanácsadók" segítik a kiképzésüket -, most úgy alakulhat, hogy össze kell fogniuk azzal a Basár el-Aszaddal, akit eddig megbuktatni akartak. Az ISIS közös ellenségük, és a szír hadsereg alkalmasabbnak tűnik a harcra ellenük a széttöredezett szír ellenzéknél, amit az ország sok részéből pont az ISIS szorított ki.

3. Amerika és Irán együtt harcolhatnak

Vagy legalábbis valamilyen formában együttműködésre kényszerülhet a papíron legfőbb térségbeli ellenségével. Irakban az ISIS a siíta többség hatalmát és létét kezdi fenyegetni, így természetes, hogy a siíta nagyhatalom, Irán beszállt a harcba - az iráni elitalakulat, az al-Kudsz már küldött is támogatást az eléggé összeszedetlen és demoralizált iraki hadseregnek, és siíta milíciákat is szerveznek.

Az amerikai-iráni kényszerszövetségnek egészen messzemenő hatásai lehetnek. Egyrészt július 20-ig terveztek tartós megállapodást kötni Iránnal az atomprogramjáról. A héten újraindult tárgyalásokon teljesen új helyzetet teremthet az egymásra utaltság.

Az is érdekes helyzet, hogy Irán az Egyesült Államok mellett Izraellel is egy oldalra került egy konfliktusban - bár Izrael amúgy éppen arra bíztatja az Egyesült Államokat, hogy a körülményeket az ISIS és Irán egyidejű gyengítésére használja.

4. És még csak nem is Amerika különös új kapcsolatai a legmeglepőbbek!

Hanem Törökország és a kurdok közeledése, ami alapjaiban változtathatja meg a Közel-Keletet. Ahhoz képest, hogy az elmúlt 36 év javában gyakorlatilag háború folyt Törökországban a hatalom és a kurd kisebbség között, most ott tartunk, hogy a török kormány egyre nyiltabban támogatja az önálló Kurdisztán gondolatát.

Ez persze jól felfogott érdeke is. Az ISIS-szel szemben eddig szinte csak a kurdok értek el számottevő eredményeket. Ők állították meg az előretörésüket Szíria és Irak észak-keleti részén - ez egyben az ISIS erejét is mutatja, mármint azt, hogy amint szervezett haderővel találkoznak, máris megakad az előretörésük. Vagyis egy kurd állam ütközőzónát jelentene Törökország és az ISIS között - márpedig a moszuli török konzulátus személyzetének elrablása is jelzi, hogy az ISIS a törököket ugyanúgy ellenségnek tekinti, mint szinte mindenkit a környéken.

5. És ahhoz mit szólnak, hogy Izrael egy arab állam védelmében szállhat be a háborúba?

Az ISIS ugyan most elsősorban a siítákkal áll hadban Irakban és Szíriában is, de igazi céljuk a szunnita világ meghódítása. Iraki sikereik csúcsán például - állításuk szerint - Jordániából kezdtek képeket posztolni arról, hogy már egy ottani határváros is az ellenőrzésük alá került.

Az ugyan valószínűtlen, hogy a környék egyik legfelkészültebb és legprofesszionálisabb hadserege, a jordán ugyanúgy összeomoljon, mint az iraki. De ha mégis megtörténne, Izrael már jelezte, hogy beavatkozna a királyság védelmében.

6. Az egész olyan, mintha Washingtonban tervezték volna

A Közel-Kelet a külpolitikával foglalkozók rémálma. Mindig történik valami, de valójában sosem történik semmi. Akármi is van, mindig ugyanaz van. Ennek most lehet, hogy vége. Az elmúlt egy hónapban történtek alapján akár alapjaiban változhatnak meg a szövetségi- és erőviszonyok a térségben. Hogy mást ne mondjak, úgy tűnik, végre a térség két legnagyobb kavarója, Szaúd-Arábia és Katar is észbe kaphat. Ez a két állam nagyban felelős az ISIS megerősödéséért, amit anyagilag is támogattak - önös érdekből, mert az ISIS első körben főleg Iránnak és Szíriának jelentett problémát. Az ISIS miatti félelem segített az egyiptomi rezsim konszolidálásában is - ami ugyan puccsal került hatalomra és egészen brutálisan számol le politikai riválisával, de mégiscsak az iszlamisták ellen lép fel.

De ez csak az egyik, ráadásul nagyon is optimista forgatókönyv, hiszen:

7. Megjöttek az oroszok

Az idillt egyvalami még megzavarhatja. Vlagyimir Putyin kapva kapott azon, hogy az Egyesült Államok nem igazán akart aktívan beavatkozni az iraki harcokba - ahol azért többről van szó az ISIS előretörésénél. Mint már említettem, az ISIS nem érhette volna el a sikereit, ha az iraki kormány nem idegenítette volna el teljesen a kisebbségi szunnitákat. Az USA épp ezért feltételekhez, a szunniták integrálásához kötötte a támogatást. Putyint egy kisebbségi népcsoport elnyomása egészen kivételes esetekben érdekli csak - például, ha ez apropót ad arra, hogy megszálljon egy országot. Így megadta Iraknak azt, amit az amerikaiak nem - vadászgépeket adott el az iraki hadseregnek, ami az amerikaiak légi támogatása nélkül tehetetlennek tűnik az időközben nehézfegyvereket és helikoptereket is zsákmányló ISIS ellen.

Az oroszok megjelenése pedig ugyanolyan gyorsan felboríthatja a különös szövetséget, amilyen gyorsan az kialakult. Így ugyanis két oldal helyett három alakulhat ki: az ISIS, ami ellen egyrészt a szír-iráni-iraki-orosz, másrészt az amerikai-izraeli-jordán-egyiptomi szövetség harcol. És ebben a helyzetben Szaúd-Arábia és Katar megint dönthet úgy, hogy akkor már inkább az ISIS-t támogatja.