A 25 éves Baptiste Dubanchet a fenntartható fejlődés témakörében írja diplomamunkáját és ehhez nem csak az olvasótermekben ülve ollózza össze az anyagot. Kínában, Kolumbiában, Tahiti szigetén töltött tanulmányútjai során szerzett némi fogalmat a valódi szegénységről, és ez a tapasztalat sarkallta a rendhagyó kerékpártúrára is.

Április 25-én indult útnak, napi hatvan kilométeres adagokban gyűri a távot, és legutóbbi blogbejegyzése alapján már Konin városát elhagyva gurul Lengyelországban.

Ha hinni lehet ennek a kutatásnak, a globális élelmiszeripari termelés majdnem fele kukákban végzi, így a hulladék-étlap összeállítása nem jelent különösebb gondod Dubanchet számára. Inkább a gyorséttermek, élelmiszerboltok különböző szabályzataival gyűlt meg a baja. Volt ahol simán kaphatott a kidobásra szánt ételből, máshol a helyi dolgozók csempészték ki a hulladéknak bélyegzett árut.

Tapasztalatai szerint Berlinben könnyen nyíltak a konténerek, míg Csehországban napokig csak száraz kenyéren, és pár szem gyümölcsön tengődött, mire olyan üzletre bukkant, ahol nem szakadt bugrisnak nézték, hanem támogatták némi étellel a túrát.

Önkéntesen vállalt szenvedésével természetesen a fejlett világ lelkiismeretét próbálja felébreszteni. Szerinte nagyon nincs jól, hogy a tonnaszám szemétbe kerülő „felesleges” élelmiszer árnyékában 842 millió ember szenved alultápláltságtól világszerte.