Háháhá, olajlobbisták, benzinfetisiszták és retrográd belsőégésű autóbuzik; eljött számotokra az Ítélet napja. A legutóbbi három autóbemutató, amin részt vettem, mind félig elektromos autóról szólt. Bizony, csak az elmúlt héten közvetlenül egymás után két, konnektorról is tölthető hibridautót, úgynevezette PHEV-et (Plug-in Hybrid Electric Vehicle) mutattak be az autós szaksajtónak Európában. De nem ám emelvényen, forgószínpadon, hanem az utcán, rendszámmal, a slusszkulcsot az újságírók kezébe nyomva: nesze, fiam, üssed!

BMW i8

A legizgalmasabb a három újdonságból nyilván a sportkocsi. Szárnyasajtós álomautó a BMW-től, három hengerrel és két villanymotorral. Először én is röhögtem ezen, de amikor először lepadlóztam a kocsit az olasz sztrádán, elmúlt. 131 lóerős villanymotorjával (elöl) és 231 lóerős, turbós benzinmotorjával (hátul) Csodálatosan gyorsul (4,4 másodperc alatt százra) és 250 a vége. Ez a kocsi, egy hibrid, így ahogy van, nem más, mint a márka új ikonja, ez lesz az a BMW, ami a kamaszfiúk szobájának falára kerül majd, hiába háromhengeres.

A egykori középmotoros legenda, az M1 született most újjá, minden mai BMW-k legalacsonyabb súlypontjával, aluvázon szénszálas műanyag utascellával, 2,5 literes katalógus szerinti fogyasztással és 120 km/h sebességig akár kizárólag elektromos hajtással, amit akár 35 kilométeren át bír a lítium-akku.

És ez nem tanulmány, nem koncepció, hanem egy teljesen kész modell, meg lehet venni a boltban - már legalábbis az igazi Európában, ahol - a német piacon - 126 ezer euró az alapkivitel ára. (Nálunk egyelőre nem kapható hivatalosan, mivel nincs állami stratégia az elektromos és hibrid autók jövőjével kapcsolatban. Ezért egyelőre nem TISZTELI MEG A MAGYAROKAT eléggé a BMW ahhoz, hogy felvegye portfóliójába az i8 és i3 modelleket.)

A kocsiról és a menetpróbáról bővebb lére eresztett és számos technikai részlettel felpüffesztett beszámolót az én billentyűzetemből itt, Winkler kolléga klavijából (ketten voltunk magyarok a menetpróbán) itt olvashat, aki hajlandó újragondolni magában néhány begyöpösödött tézist azzal kapcsolatban, milyen is Az Ikonikus BMW.

Audi A3 E-tron

Bécsbe egy sokkal szolidabb konnektoros hibrid kipróbálására rántotta össze az autós újságírókat az Audi. Ide az ötajtós (audiul Sportback) A3-as villamosított verzióját mentünk vezetni. Ez a kocsi pont a BMW-s élmény ellenkezőjével képesztett el: semmi fakszni, semmi űrhajósság, csak úgy hirtelen lett a semmiből egy olyan menedzser-Volkswagen (az A3 műszakilag ugyanaz, mint a Golf), amivel meg lehet tenni a városban 50 kilométert is benzin nélkül, de még az autópályás 130-at is megfutja a kocsi a 75 kW-os villanymotorral, síri csendben. De komolyan, még ki sem értünk a városból a tesztúton, és már unatkoztunk, annyira pont olyan volt a kocsit vezetni, mint akármelyik másik 200 lóerős Audit.

A villanymotort az 1,4 literes turbós benzines és a hatfokozatú, dupla kuplungos automata váltó mellé, velük egy egységbe építette az Audi. Az akku is elfér nagyjából annyi helyen a csomagtér alatt, amennyin egy Quattro A3-as hátsó differenciálműve elférne. Az egész koncepcióról ordít, hogy a VW-csoportnál hamarosan bármelyik modellbe bekerülhet a dízel és a benzines motorok helyett a hibridblokk is.

A konnektoros A3 hibrid jó másfél millióval drágábbra várható a hazai piacon, mint egy jól felszerelt, automata kétliteres dízel - hivatalosan majd ősszel lesz ára a kocsinak. Az E-tronról itt lehet elolvasni bővebb lére eresztett beszámolómat, itt pedig a Totalcar cikkét.

Mitsubishi Outlander PHEV

Az európai ízlés számára nehezebben értelmezhető a Mitsubishi konnektoros hibridje, egy összkerékhajtású szabadidőautó. Érezhető rajta, hogy az amerikai és a keleti piacokra készült. Lehet, hogy az USA és Kína gazdasága lenyomja az Óhazáét lassan, vagy már le is nyomta, de az európai autóvásárlók egyelőre finnyásabbak annál, hogy ez az ingerszegény utasterű SUV komoly esélyekkel rúghasson labdába, 12,5 millióért. Még ha 1,9 litert is fogyaszt százon benzinből, a - persze röhejes - szabvány szerint számolva.

A Balaton mellett próbálhattuk ki a kocsit, és hát minden zöldlelkűséggel együtt nekem is iparkodnom kellett, hogy meglássam benne a tutit. Nem igazán nagy élmény vezetni, kicsit rázós a futóműve, a 203 lóerős csúcsteljesítményt komótosan, ráérősen építi fel egy-egy padlógáz után. De persze tágas, földútra is alkalmasabb, mint a fenti két hibrid, és az ár is csak abszolút értelemben magas, igazából ez a nagy, családi batár alig félmillióval drágább, mint a négyszemélyes, 150 lóerős, sokkal kevésbé kihasználható Opel Ampera.

Az én komplexebb cikkem a kocsiról itt olvasható, itt pedig az Origo autós rovatának anyagát találja meg, aki nem bojkottálja a sálinggergőtelenített hírportált.