A 2012 augusztusában a Marson landolt Curiosity, amely a bolygó múltbéli lakhatóságát és környezeti viszonyait hivatott vizsgálni, sok sérülést szenvedett el a kerekeire, mióta megérkezett a Gale-kráterbe.

A kerekek elég gyorsan károsodnak. Ez egy meglepő dolog, amit múlt év végén láttunk először igazán. Az teljesen várt folyamat volt, hogy romlani fog a kerekek állapota a távolság megtételével. De a változás nagysága ijesztő

Elemezte a helyzetet Jim Erickson, a Curiosity küldetésének vezetője. A kerekek sérülései nem hozzák veszélybe küldetést, de több körülményes hibajavító intézkedést tesznek szükségessé. Nincs kétség afelől, hogy Curiosity el tudja-e érni végleges tudományos célját, a Gale-kráter közepén lévő 5.5 kilométer magas Aeolis Mons (Mt. Sharp) hegy alsó lejtőit. Az Aeolis Mons egy kb. 2 milliárd éves üledék lerakódási folyamat során keletkezett hegy, a 3.8-3.5 milliárd éves kráterben. Az alsóbb - tehát régebbi - rétegeinek vizsgálata a több milliárd éves marsi múltba engedhet betekintést.

A Curiosity mind a 6 alumínium kereke függetlenül működtethető és forgatható. A finom marsi homokban és köveken való haladásra lett tervezve. A korábbi marsjárókhoz képest - amelyeknek inkább homokdűnék okoztak problémát - a Curiosity nagyon kemény és éles kőzeteken halad, amellyel korábban nem találkoztunk még a Marson. Ez a mérnökök várakozásainál gyorsabban kezdte el megviselni a kerekeket. A kerekek elhasználódása az elsőszámú problémává vált a küldetés számára, amire mindenképpen megoldást kellett találni. A robot idáig több mint 8.5 kilométert tett meg a bolygó felszínén.

A sérülések több formában jelentkeznek. Például bemélyedések jönnek létre a kerekek felszínén, a tapadást segítő cikk-cakkos bordák között. A bemélyedések repedésekké fejlődhetnek, ami idővel akár a barázdák közti egész felület elvesztésével járhat. A kerekek sérülése nem azonos mértékű, az első kettő valamennyivel rosszabb állapotban van a hátsó négynél.

A sérüléseket többnyire erózióval szemben igencsak ellenálló, a fedőkőzetről letöredezett, éles felszínű homokkő darabok okozzák. A marsjáró vezetői ennek a kőzet típusnak az elkerülésével próbálják minimalizálni a problémát és megtalálni a legbiztonságosabb útvonalat.

A megfelelő út kiválasztásában a NASA Mars Reconnaissance Orbiter keringőegysége van a csapat segítségére, amely HiRISE kamerájával 30 cm/pixel felbontású felvételeket készít a felszínről. Olyan területek után kutatnak az Aeolis Mons felé vezető úton, ahol homokréteg fedi a felszínt vagy amerre puhább kőzetek találhatók. Ez a folyamat azzal a pozitív mellékhatással jár, hogy a robotot irányító csapat elkezdte jobban megismerni a környezetet és megtanulni azt a felvételek alapján pontosabban elemezni.

Mivel a JPL-ben (NASA Sugárhajtási Laboratórium) végrehajtott tesztek során a hátrafelé haladás kevesebb terhelést rakott a kerekekre, így azt is bevetik majd a közeljövőben. További intézkedésként a kerekek állapotának romlását folyamatosan monitorozzák a Curiosity kameráival.

John Grotzinger, a projekt tudományos vezetője biztos benne, hogy el tudják kerülni a legtöbb sérülést okozó terepet, egy valamennyivel hosszabb Aeolis Mons felé vezető úton. A következő hónapokban többnyire sekély, finom homok által megtöltött völgyekben fog a Curiosity a célpontja felé haladni. A földi tesztek alapján nagyon sok kilométert képes még megtenni a kerekeivel, ha sikerül a sérülések keletkezésének mértékét csökkenteni.

Bármi is történjék, a Curiosity már teljesítette küldetésének fő célját. Tavaly kimutatta egy kibukkanó kőzet furása során vett mintából, hogy a kráter geokémiai környezete lehetővé tette esetleg létező mikrobiális élet fenntartását és energiával való ellátását. A jelenlegi marsi környezet elég sok veszélyt, illetve meglepetést tartogat, ezért évtizedek óta óriási kihívások elé állítja a mérnököket. Nem meglepő, hogy ez most sincs másképp.

A küldetésből tanultak - így a kerekek kopásának kérdése is - befolyásolni fogja a 2020-ban indítandó következő NASA marsjáró terveit.

via space.com, JPL