Visszafogott németes őrjöngéssel, vastapssal, néhány kósza „Hogy volt!” bekiabálással százezres tömeg ünnepli a világbajnokokat a Brandenburgi kapunál. (Elvileg ezen a streamen követni is lehetne, ha nem halódna egész Európában a net.)

A visszafogott hang már a döntőt követő nyilatkozatokat is uralta, Löw kapitány például arról beszélt, hogy nem csoda történt, hanem tíz éven át keményen dolgoztak, ennyi. Még Klinsman rakta el az alapokat, azóta mindenki tudja mi a dolga, teljesít, és hát itt az eredmény, nem egy nagy kaland.

Nyilván hosszasan lehetne idézni mindenféle német újságcikkeket a világbajnoki győzelemről, őrülnek meg minden, de van, aki máris az újjáéledő náciveszély árnyát látja közelegni a világbajnokság nyomán felbuzgó nacionalista színezetű öntudaterősödésben. De ez mondjuk normálisnak mondható Németországban. Ha nem alázzák meg őket, akkor máris nácizmus közeledik. (Szerintem is volt a brazilok elleni hatodik gólban egyfajta göbbelsi, manipulatív gonoszság.)

Közben egyébként Cristina Fernández de Kirchner, Argentína államfője bemondta, hogy egyetlen meccset sem nézett meg a vébén. Szép és bátor gesztus egy egyébként futballőrült ország populista elnökétől. A politikus a Buenos Aires melletti Ezeiza repülőtéren fogadta a válogatottat, megdicsérte, ahogy kell meg minden. Az Orbán Gáspárnál is kevésbé közszereplő Cristina de Kirchner még a döntőre sem ment el, torokgyulladásra hivatkozva mondta le a brazil elnök meghívását. Az elnöknő tavaly októberi agyműtétje óta ritkán mutatkozik nyilvánosság előtt, és megromlott egészségi állapotáról kaptak lábra mindenféle pletykák. Mondjuk az is benne lehetett a dologban, hogy eléggé utálja a brazilokat.

(AFP-fotó, Robert Michael fölvétele.)