Örökre el akarod felejteni a vécélehúzás vízpazarló, megterhelő mozdulatsorát? A száraz-toalettek alkalmazásával régi-új alapra helyezhetjük székelési szokásainkat, ami sokkal inkább összhangban van a környezettel.

Egy barátom járt az Everness fesztiválon, ahol az élet minden területére kiterjedő tudatos gondolkodás állt a programok középpontjában. Mondhatni ez az ország első "zöld" "öko" fesztiválja, ahol a rengeteg értékes környezettudatos érdekesség mellett végre elköszöntek a misztikus műanyag konténervécéktől is.

Gyakorló fesztiválozók között örökzöld téma a minden rendezvényen kötelező tojtoj illemhelyek használata, nincs maradandóbb élmény a tűző napon erjedő alkalmatosságokban lélegzetvisszafojtva könnyíteni magunkon. Ezen változtatott az Everness, ahol a "tojtojok" helyett a pottyantós vécék legújabb generációja várta a vendégeket, elviselhető hőmérséklettel, gyomorforgató szagok nélkül.

Pár napja a greenr.blog.hu postolt a fesztiválon használt három Alomszék fogadtatásáról: "Meggyőződéssel kijelenthetem, hogy a fesztiválon felállított alomszékek elsöprő sikert arattak. Az orrfacsaró szagok és piszok helyett kellemes fenyőfa illat és tiszta ülőke fogadta a vendégeket. A hölgyek körében kétséget kizáróan az alomszék volt a nyertes - az alternatívaként használatba vehető büdös és gyomorforgató látvánnyal teli mobil műanyagbudik rovására."

A pozitív élménybeszámoló felkeltette az érdeklődésem, és utánanéztem a hivatalosan Alomszék névre keresztelt vécéknek.

A konstrukció tulajdonképpen egy ülőke mögé rejtett, nagy befogadóképességű fémvödör, valamint némi asztalosmunkával előállítható tartókeret. A megépítésnél sokkal fontosabb a következetes elhatározás, hogy ezentúl nem kívánunk élni a vízöblítés kényelmével, és hajlandóak vagyunk ganézni magunk alól.

"Használat előtt az üres vödörbe néhány centiméter vastag alomréteget helyezünk. A használat után hozzáadott alom mennyiségét idővel minden használó ki tudja kísérletezni. Túl sok alom esetén gyakrabban kell üríteni. Túl kevés alommal a szagok megjelenhetnek.

Alomszéken nem tanácsos hosszú ideig «trónolni» és pl. regényt vagy újságot olvasni. Az ilyen gyakorlat vécén megengedett, ugyanis székletünk ott vízbe esik. Az alommal nem takart fekália nem kívánatos illatokat terjeszt. Ezért kell dolgunkat lehetőleg gyorsan elvégezni és a használt vécépapírt ürülékünkre teríteni.

Ezután a takaró papírra egy maroknyi almot szórunk és az egészet egy kis pohár (1 – 2 deciliter) vízzel megnedvesítjük. Erre lehet egy virágüzletekben is használt vízporlasztót alkalmazni. Ez a hölgyek megoldása. Férfiak rendszerint másként járnak el, a takaró alom nedvesítésére vizeletüket használják, ami hatásosabb a víznél..." (www.eautarcie.org)

Az alomszéket használók véleménye szerint nyoma sincs kellemetlen szagoknak, a vödör tartalma pedig végül az udvaron elhelyezett komposztáló ketrecbe kerül, ahol két év alatt humusszá alakul. A kiürülő mérgező anyagok, hormonok és vírusok a komposztálás során maradéktalanul lebomlanak, a környezetre és az egészségre veszélyt nem jelentenek.

Ez lenne a természettel való együttélés felé vezető út újabb lépcsőfoka? Végsőkig elszántaknak talán, de a nagy tömegek nem fognak lemondani a vízöblítés adta kényelemről, és egy családot megtámadó hasmenéses járvány sem tűnik csábító mókának, ha a betegség mellett még félnaponta kell vödrözni a végterméket.