Romániában tisztább a választás, mint Budapesten

  • A Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) szerint a baloldal elszalasztja az esélyt, hogy Budapesten győzni tudjon az önkormányzati választáson.
  • Ez azonban már nem csupán az ellenzék csődje miatt van.
  • A Fidesz az aktuális politikai helyzet szerint módosítgatja a választás szabályait, lehetetlen helyzetbe kényszerítve őket.
  • Ez az önkény rossz a demokráciának, a fékek még Romániában is jobban működnek.

Egy kicsit megint közelebb jutott a DK, az Együtt-PM és az MSZP a megegyezéshez, a fővárosi jelöltállítás tekintetében. Erről szerda délután számoltak be egymástól függetlenül, ám hasonló optimizmussal az érintett pártok tárgyalói. Hétfőn járt le egyébként a határidő, amit adtak maguknak. Úgy volt, hogy ha addig nem sikerül megegyezni, akkor nem is lesz megegyezés.

Öt éve szét vannak esve

2009 tavaszán volt az a fura helyzet, hogy Gyurcsány Ferenc lemondása után ment a vita az MSZP és az SZDSZ között, hogy ki legyen az új miniszterelnök, vagy esetleg előre hozott választás jöjjön. Akkor is volt olyan, hogy az SZDSZ akkori elnöke (Fodor Gábor) kitűzött egy határidőt (hétfőn csütörtököt mondott), hogy meddig kell megegyezni, és ha addig nem megy, hát legyenek inkább választások. Vasárnap este sem volt még megegyezés, de előre hozott választás sem lett. Hasonlóan ment a maguknak adott végső határidő tologatása akkor is.

Az akkori és a mostani szerencsétlenkedés között az a legfontosabb különbség, hogy 2009-ben az ország első emberének kiválasztása nem ment, most pedig három vagy négy önkormányzati képviselőjelölt kiválasztása okozza a galibát.

Kevesebb mint két hónap van hátra az önkormányzati választásig. A Fidesz hatalmas előnnyel megnyert már két választást az idén, sőt a 2009-es EP-választás óta már öt választást nyert meg hatalmas fölénnyel.

Budapesten az országos átlagnál kevésbé népszerű a Fidesz, egy itteni ellenzéki győzelem lenne az egyetlen esély, hogy bizonyítani tudják, hogy rajta vannak még a politikai térképen. Öt év folyamatos kudarc után részeredményt lehetne felmutatni. Ehhez képest még mindig nem világos, hogy egyáltalán kik és milyen felállásban indulnak, és így fel sem merül, hogy keltsék a hangulatot, próbáljanak tenni valamit a választók meggyőzéséért, megmutassák, hogy képesek lehetnek valamire.

Pedig a Fidesz az áprilisi győzelme óta kicsit szétesettnek tűnik: nagyon lassan szerveződött meg az új kormányzati struktúra, konfliktusok terhelik az új leosztást, külföldről éles kritikák jönnek megint, lehetne fogást találni. De nem is keresnek fogást, elment ez a nyár a belső vitákkal inkább.

Bár sok dolog megváltozott 2009 márciusa óta, a viaskodó tehetetlenkedés megmaradt a magyar baloldal legfontosabb sajátosságának. Az oldal újjászervezése továbbra is várat magára.

De itt már rendszerszintű baj van

A magyarországi egypártrendszer legújabb változatának kialakulása nem csupán a baloldal organikus sorvadásának az eredménye.

A Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) 2012 ősze óta azt szajkózza, hogy az oldal csak akkor rendezheti sorait, ha előtte demokratikus módon (vagyis választásokon) megvívják saját csatáikat. Ám a körülmények egyre kevesebb esélyt adnak erre. A magyar választási rendszer egyre kevésbé demokratikus. Úgy nem lehet normálisan versenyezni, ha a szabályokat az egyik oldal a maga igénye szerint alakítja.

Botrányos, felháborító volt a fővárosi választási törvény nyári módosítása, nagyon fontos jele annak, hogy a magyar demokráciával most már komoly, rendszerszintű baj van.

Már tavasszal sem volt tiszta a helyzet

A folyamat nem most kezdődött. Az EBESZ júliusi jelentése az áprilisi parlamenti választásról szomorú olvasmány. Egyértelműen arra jutottak a szervezet megfigyelői, hogy az új választási törvény hatása negatív volt, kifejezetten a Fidesz aktuális érdekei szerint készült.

Lehetett akkor még bizonyos mentő körülményeket találni: a választókerületi határok átrajzolása az Alkotmánybíróság által is előírt, szinte kötelező feladata volt a parlamentnek, hiszen a népesség változása miatt túl sokan laktak az egyikben, és túl kevesen a másikban. Illetve az új szabályokat már 2013-ban kihirdették, és ugyan ez sem volt elegáns, de mégsem az utolsó pillanatban kellett elkezdeni alkalmazkodni hozzájuk.

Az persze világos volt, hogy az egyfordulós rendszer bevezetése, az egyéni mandátumok arányának növelése, a jelöltállítás csalásokra alkalmat adó módosítása, a határon túliak kedvezményei a külföldön élő magyarországiakhoz képest mind a Fidesz simább győzelme érdekében születtek. Ahogy az új választókerületi határok meghúzásának módja, vagy éppen az egyéni győztesek után járó töredékszavazatok beszámítása is.

Egy-egy kisebb módosítás talán még bele is férhet abba, hogy többségben lévők írhatják a szabályokat, nyilván maguk felé húz a kezük. Mindezek együtt azonban már bőven átléptek az elfogadható stikliken. A rendszer eleve meghatározta, hogy ha a másik oldal győzelemre megy, akkor kénytelen összefogni. A csapda sikerült, az ellenzék belesétált, több mint egy évig egymással veszekedtek, szétestek, semmire se jutottak.

A mostani helyzet súlyosabb

Konkrét politikai jelentőségében sokkal kisebb súlya van annak, hogy a Fővárosi Közgyűlésben ezentúl nem pártlistáról, hanem a kerületi polgármester-választásból képződnek mandátumok. Hiszen sokkal gyengébb, és az országnak csak egy részét érintő intézményről van szó.

Azonban az, hogy 2014. július 31. óta van csak hatályban az erről szóló törvény, és október 12-én lesz a választás, az egészen elképesztő. Innen nézve egyáltalán nem csak a baloldal idiotizmusa, hogy augusztus 15-én még mindig nem egyértelmű, hogy kiket és milyen szövetségi rendszerben indítanak. Tavasszal még pártlistás szavazásra számíthattak, improvizálniuk kellett.

És a törvény tartalma is egészen bizarr, például a 23. kerületiek szavazata hatszor többet ér általa, mint a 11. kerületben lakóké, holott az országgyűlési kerülethatárokat már kétszeres különbség miatt is át kellett rajzolni (itt arról van szó, hogy hány ember küldhet egy képviselőt, a különbségek ebből adódnak).

Az Alkotmánybíróságon ugyan átment a rendszer, de az ítéletben olvasható különvélemények azt bizonyítják, hogy nagyon alapos érvek szólnak amellett, hogy ez a törvény a szabad és egyenlő választás elvét súlyosan sérti. Paczolay Péter, az AB elnöke egyenesen arról írt, hogy társai nem kizárólag szakmai szempontok alapján döntöttek.

Az utolsó pillanatban hatályba lépett új rendszer (az országgyűlésihez hasonlóan) arra kényszeríti a baloldali ellenzéket, hogy összefogjon, bár tavasszal arra jutottak, hogy ez nem jó irány számukra.

A megyei közgyűlésekben, ahol a Fidesz győzelme simábbnak tűnik mint a fővárosiban, maradhatott a pártlistás szavazás. Csak ott módosítottak, ahol felmerült a Fideszben, hogy talán veszthet.

Ilyen szinten az aktuális helyzethez igazítani egy választási szabályt, a teljes ellenzék tiltakozása ellenére (ideértve a Jobbik és az LMP tiltakozását is) nemcsak nem elegáns, hanem kifejezetten sérti a demokráciát.

Általában tesz rosszat a magyar demokráciának, hogy a választási rendszert a kormánypárt napi igényei szerint toldozgatják. Ez az egész választás komolyságát veszi el. Nem az a baj, hogy a baloldal képtelen kitalálni és megszervezni magát, ez az ő problémájuk, nem az egész országé. Hanem az a baj, hogy ha próbálkoznak valamivel, akkor a terv ellehetetlenítése érdekében megváltoztatja a másik oldal a választási törvényt.

Az is aggasztó, hogy maradt a lehetőség, hogy egy választópolgár több jelölt indulását is támogathassa aláírásával, de az aláírások hitelességét ezután se lehet ellenőriztetni. Holott a parlamenti választásokkor kiderült, hogy ez így választási csalások sorozatához vezetett. A Nemzeti Választási Iroda vezetője az idei első parlamenti ülésen kifejezetten kérte a képviselőket, hogy ezen módosítsanak, ám hiába.

Bezzeg a demokratikus Romániában

Ennél Romániában is fejlettebb a demokrácia. Ott az aktuális kormánypárt 2012 nyarán népszavazást írt ki a köztársasági elnök leváltásáért. A népszavazás a román törvények szerint akkor lett volna érvényes, ha a választók több mint fele részt vett volna rajta.

Azonban a román kormánypárt közvetlenül a választás előtt el akarta törölni a részvételi küszöböt, mert úgy vélték, hogy az új szabály számukra biztosabb győzelmet jelentene.

Végül azonban az ellenzék és a külföldi szervezetek éles tiltakozása után (a Fidesz is a tiltakozók között volt) elálltak ettől.

A részvétel 46 százalék feletti volt, és csak 11 százalék szavazott az elnök maradására. Majdnem sikerült leváltani az elnököt, és a választók elsöprő többsége egyértelműen a kormány mellé állt. Csakhogy hiányzott az érvényességhez néhány szavazat.

Erre a román belügyminisztérium olyan választási névjegyzéket állított össze a részvétel kiszámolásához, amiből kihagyták a külföldön élő román állampolgárokat, hogy mégis meglegyen az 50%-os részvétel. A román alkotmánybíróság azonban ezt nem fogadta el, és érvénytelenítették a szavazást.

Ott is próbáltak trükközni és kavarni az utolsó utáni percig, de mégis működtek a fékek, egymás után kétszer is. Magyarországon már nem működnek.