“Ha valaki úgy fogalmaz meg kritikát mással szemben, hogy azt semmilyen konkrétummal sem támasztja alá, akkor legkevésbé sem az európai értékek mentén cselekszik. A homályos általánosságokra utalgató megszólalását nehéz nem politikailag motiváltnak tekinteni.”

Így szólt vissza Szijjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerdán, miután Michael Roth német szociáldemokrata politikus azt nyilatkozta, kételkedik abban, hogy “a jelenlegi magyar kormány annyira ragaszkodik az EU alapértékeihez, amennyire az okvetlenül szükséges lenne”.

“A Magyar Honvédség az egyik raktárbázisból szállít át harcjárműveket, illetve egyéb hadieszközöket vasúton a honvédség másik hadianyagraktárába. A szállítmányok nem lépték át a magyar országhatárt és nincsenek összefüggésben az ukrajnai eseményekkel, azok a Magyar Honvédség logisztikai ellátórendszerének több éve tervezett átalakításával kapcsolatosak.”

Ezt a közleményt pedig azután adta ki a Külügyminisztérium, hogy az orosz külügy pénteken azzal vádolta meg Magyarországot, hogy fegyvereket szállít Kijevnek.

Brüsszel nem Moszkva

A két válasz hangvétele közötti különbséget nem nehéz észrevenni. Ahogy Ablonczy Bálint írta a Válasz.hu-n, a második esetben a “hivatalos magyar cáfolatot nem követte a nyugati kritikáknak azonnal kijáró „szabadságharcos” kormányzati kommentár”.

Pedig két egészen különféle súlyú dologról van szó. Roth állítását természetesen lehet vitatni, de mégiscsak annyiról van szó, hogy elmondta a véleményét a magyar politikai helyzetről.

A második esetben viszont egy állam hivatalosan, tényként közölte, hogy Magyarország nemzetközi egyezményeket sért egy fegyveres konfliktusban. Az orosz nyilatkozat alapja egy Hídfő.net nevű, gyanúsan orosz kötődésű szélsőjobboldali oldal álhíre volt.

Azt ugyan elmondta a magyar külügy, hogy ez az oldal rendszeresen álhíreket közöl. Csakhogy a történetnek egyáltalán nem ez a lényege: gyanús szélsőjobboldali oldalakon gyakran fordulnak elő álhírek. A lényeg az, hogy ebből egy pillanat alatt hivatalos orosz álláspont lett. Ehhez viszont a magyar kormánynak egyetlen szava sem volt.

A Hídfő.net álhíre, pontosabban az arra adott reakciók így végül mégis fontos, és teljesen igaz hírek forrásai lettek.

A magyar érdekek védelme

Ezek közül a legkevésbé érdekes, de azért mégis egyértelmű tanulság, hogy láthatjuk, a szellemi bárgyultság milyen mélységébe jutott mára az MSZP. A pártban annyira még emlékeztek, hogy az ilyen ügyekből szokás valamiféle politikai ügyet csinálni, de sikerült fordítva belerohanni a teljesen nyilvánvalóan egyirányú utcába: nem azért támadták a kormányt, amiért jogosan lehetne, hanem gond nélkül beleálltak a Moszkva-Hídfő.net tengely sztorijába, és parlamenti vizsgálatot követeltek. Innen már tényleg egy lépés, hogy a kuruc.infót idézzék napirend előtt.

Ennél egy fokkal lényegesebb, hogy a jelenet szépen megmutatta, mire lehet számítani a kormánytól, ha valóban ki kell állni a magyar érdekekért. Mert ha valami, az biztosan magyar érdek, hogy egy agresszív birodalom ne próbálja meg saját érdekei szerint belerángatni az országot a szomszédban zajló háborúba. Észtországtól Lengyelországig világos szavakkal álltak ki politikusok Oroszország ügyben. Magyarország akkor sem teszi, amikor már a bőrére megy a játék.

Kellett egy balek, vagy ez volt a lecke

A legfontosabb tanulság viszont az, hogy mindebből pontosan látszik, mennyire tisztelik Magyarországot új barátai. Ahogy az Index cikke összefoglalja, azt azért senki se gondolja, mindez úgy történt, hogy az orosz külügy éppen magyar neonáci oldalakat böngészett, amikor szembejött a hír, és ettől a homlokukra csaptak. Elég valószínű, hogy ezt a hírt éppen ők juttatták el az oldalnak.

Lehet, hogy egyszerűen csak szükségük volt egy balekra az álhírhez, amivel egy kicsit ellensúlyozni lehet azt, hogy ők éppen valóban fegyvereket szállítanak az oroszpárti szakadároknak Kelet-Ukrajnában, és ehhez használták fel Magyarországot. És az is lehet, hogy mindez üzenet is volt: nem elég, hogy a magyar miniszterelnök Putyin rendszerének sikeréről áradozik, saját magunk lábonlövésének tartja az Oroszország elleni szankciókat, számolás és gondolkodás nélkül vesz fel hitelt Putyintól, és lassan már mindenki szemében az ő kutyájának számít Nyugaton, ennél is több kell.

Bármelyik az igazi megoldás, a közös pont, hogy mindkettőből tökéletesen hiányzik a magyar kormány által általában erélyesen követelt tisztelet. Pont úgy bánnak velünk, mint két évvel ezelőtt a baráti Azerbajdzsán a baltás gyilkos ügyében. Akkor a magyar kormány hivatalosan úgy tudta, ha elengedjük az örmény katonát lefejező férfit, új szövetségesünk börtönében tovább tölti majd a büntetését. Néhány órával később már az utcán ünnepelték a szabadlábon lévő nemzeti hőst Bakuban.

Ilyeneket csak olyan országgal szemben lehet megtenni, amelyik hagyja magát.