A Békemenet szervezője szerint a 444 miatt kell áttérni az illiberalizmusra

Bayer Zsolt

“Bizony, az a bizonyos „illiberalizmus” szükségképpen ítéltetett győzelemre, még ha nem is tudja senki, mit kell rajta érteni. Csak annyit lehet tudni, hogy jelenlegi „liberális” világ– és kultúrafelfogás valamiféle ellentétét, tagadását. És akkor jó. Akkor rendben vagyunk vele. Akkor akarjuk (…) A napokban lett kristálytiszta minden. Most lett teljesen világos, hogy ezeket miért nem lehet sem elviselni, sem tolerálni.”

Így kezdődik Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap főmunkatársa, a Békemenet szervezője, fideszes publicistaikon szombati cikke, aki aztán egészen váratlan példával támasztja alá, miért nem lehet többé elviselni a liberalizmust:

a 444 cikkével.

Fonálféreg

Egészen pontosan anarki nagy sikerű A Kőszívű utcai csillagok, avagy hogyan vegyük el a gyerekek kedvét egy életre az olvasástól? című írásával.

“Történt, hogy a 444.hu nevű, igazán liberális portálon egy „anarki” névre hallgató állandó szerző és munkatárs, aki önmagát Che Guevara képével helyettesíti cikkei mellett, szóval ez a fonálféreg írt egy hosszú liberális cikket.”

Bár ez még nem a cikk tételmondata, fontos ponthoz érkeztünk. A Bayer-életmű meghatározó eleme a testnedv-kultusz, illetve ellenfeleinek megfeleltetése nyálkás, büdös, a közvélemény szemében jellemzően gusztustalannak tartott jelenségekkel. Az Indexet legutóbb kloákának nevezte, anarki az értelmezésében fonálféreg, de ez tényleg csak egy töredéke a szövegeiben burjánzó csúszómászó-populációnak. Ha Bayer munkásságát egyszer a maga teljességében akarjuk majd vizsgálni, az irodalmárokon és politológusok kívül legalább ilyen fontos lesz a biológusok bevonása.

A szólásszabadság fostengere

Igaz, ami igaz, azt elismeri, hogy szerzőnk próbálkozik. Bayer szerint anarki “úgy döntött, igazán egyedit és nagyszabásút fog alkotni a liberális újságírás és szólásszabadság fostengerén”.

Ezután hosszú idézet következik a 444 posztjából, aminek Bayer szerint az a lényege, hogy szerzőnk értéktelen szemétnek tart számos, számára kedves irodalmi művet és hőst.

“Zweig, Balzac, Hugo, Shakespeare, Szophoklész, Tolsztoj, Puskin, Szerb Antal, Vajda János, Németh László? A hideg is kiráz! Ezek mind meghaladva!”

- írja Bayer, hogy eljusson a végszóhoz.

Amiről még nem szabad beszélni

“Marad a liberális út végén a liberális anarki és az ő szólásszabadsága meg lelkivilága. Aki ezek közé akar tartozni, tudja, mit kell cselekedjen. Aki meg nem, az is. Csak azt nem szabad elmondani még nyilvánosan, mert baj lenne belőle. De nyugalom. Ezek világa szükségképpen fog elpusztulni. Ez az anarki nevű balfasz rá a bizonyíték.”

Bayer publicisztikáinak dramaturgiájában jellemző elem, hogy a végére annyira belelovalja magát a témába, ami már a szöveg tisztaságának rovására megy, így nem teljesen világos:

a 444 szerzőjével szemben olyasmit kell-e cselekedni, amit még nem szabad nyilvánosan elmondani, mert baj lenne belőle, vagy elég békén hagyni, mert a világa úgyis el fog pusztulni.

Anarki cikkét mindenesetre újra ajánljuk minden kedves olvasónak.