A volt szövetségi kapitány a Digi Sport reggeli műsorában engedett el egy közepes agyvihart arról, hogy mi lett volna, ha a görögök helyett végül a magyar válogatott jutott volna ki Brazíliába. A Sportgéza cikke szerint az amszterdami 1-8-as vereség óta idáig nem annyira nyilatkozó Egervári azt mondta, hogy

„Nagyon nehéz ez a mi lett volna, ha: az viszont kétségtelen, hogy Costa Ricával mérkőztünk egykor az U20-as vb bronzmeccsén, és nyertünk is büntetőkkel. Közel voltunk hozzájuk, szerintem egy mostani vb-találkozón is lett volna minimális esélyünk ellenük, nagyon biztosan nem vertek volna tönkre minket, mint a hollandok. Hittem volna abban, hogy előtte abból a görögös csoportból képesek lehettünk volna akár tovább is jutni. Ezek persze csak feltételezések, de nem féltettem volna a magyar válogatottat, abban az esetben, ha állandó játéklehetőséget kapó focistáink utazhattak volna.”

Abban a csoportban Kolumbia, Elefántcsontpart és Japán volt még ott a görögök mellett, látván a világbajnokságon nyújtott játékukat, gyakorlatilag tényleg egyenes út vezetett volna a magyar csapatnak a nyolcaddöntőig, és ott Costa Ricáig. Kár, hogy végül nem jutottunk ki.

Egervári arról is beszélt, mire lenne szükség, hogy feltámadjon a magyar foci:

„a javaslatot leköszönésemkor is megtettem az MLSZ számára, ez rövidtávú feladat lenne: a Pintér-, Koman-, Németh-féle csellengő játékosokat haza kellene hozni felkészíteni, mint régen a Honvédban, Steauában történt, mert a klubcsapataink nemzetközi szereplése is ezt teszi nyilvánvalóvá. Hazahozni, egy csapatba tömöríteni őket, ez nagyobb esélyt adna a válogatottnak is.”

Ahogy a Sportgéza is írja, így a labdarúgásról kb. a kommunista blokk országaiban gondolkodtak 1989 előtt.