Kedves gyerekek, a számítógépes játékoktól igenis függővé lehet válni. Erről persze nem sok szó esik a Steam chaten, nincs benne a Minecraft-wikiben és a WoW-küldetések leírásában, a gamersajtóban pedig legtöbbször csak akkor említik a játékfüggőséget, akkor is némi gúnnyal, amikor kiderül, hogy Kínában kegyetlen átnevelő táborokba küldik a Starcraftra rákattant gyerekeket, vagy egy elborult elméjű amerikai szerzetes nekiesik a TF2-nek, és azt állítja, hogy a játék maga a Sátán.

Akkor most eláruljuk a titkot: lehet, hogy tényleg az.

A felnőttek sokáig nem merték bevallani maguknak, hogy létezik játékfüggőség – az elhallgatás egyébként jellemző az összes függőre! –, de tavaly megtört a jég: az amerikai pszichiáterek bibliája, a DSM-5 nevű kötet, ami felsorolja az összes ismert mentális zavart az araknofóbiától a nekrofíliáig, felvette a rendellenességek közé közé az Internet Gaming Disordert, és három teljes oldalon át foglalkozik vele (795-798. o., akit behatóbban érdekel).

A DSM szerint a rendellenesség leginkább 12-20 éves korban jelentkezik, és 9 ponttal írható le: többek között a játék válik a nap során a domináns tevékenységgé; ha megfosztják tőle az embert, elvonási tünetek jelentkeznek; egyre többet kell játszania ahhoz, hogy jól érezze magát, és ha meg is próbál lejönni róla, nehezen vagy egyáltalán nem sikerül. És persze, mint minden függő, titkolja, hogy mennyit játszik.

Az adatok persze nem konkluzívak, mondják maguk a pszichiáterek, és további kutatásokra van szükség: ez a rendellenesség, mint minden, amivel túl sokat foglalkozik az ember, a repetitív magatartásformák, más szóval a viselkedési függőségek közé tartozik, csakúgy, mint a szexfüggőség vagy a testedzésfüggőség, amire egyelőre senki nem hajlandó rámondani, hogy abnormális, pedig lehet, hogy az.

De ha a DSM bizonytalan is, mi pontosan tudjuk, hogy miről beszél. A 444 felnőtt munkatársainak személyes vallomásai következnek arról, hogyan kattantak rá valamelyik számítógépes játékra, aztán hogyan jöttek le róla. Vagy nem. És még tanácsokat is adunk, fogadjátok őket szeretettel!

Erdélyi Péter: Majdnem kirúgtak a WoW miatt

A WoW pár héttel előbb indult Amerikában, mint Európában, mi pedig már nem bírtuk kivárni. Szereztünk amerikai verziót, ott kezdtünk el játszani. Az időeltolódás miatt az történt, hogy magyar idő szerint tizenegy-éjfél körül kezdődtek a raidek és hajnali 4-ig 5-ig tartottak, különösen az elején, amikor még mindenkinek szar volt a felszerelése, és nem is nagyon ismertük a bossokat. Emiatt hónapokig hetente 3-4 alkalommal 3 óra alvás után mentem dolgozni, illetve a legtöbbször elkéstem, amiért egy ponton már majdnem ki is rúgtak. Bent azt hazudtam, hogy van még egy félállásom, és amiatt csúszok meg folyton. Aztán kb. 2 évvel a WoW megjelenése után lett komoly barátnőm, és akkor az egész dolog zárójelbe került.

Jó tanács gyerekeknek: A pina jobb, mint a World of Warcraft!

Király András: Öt évem ment rá a Hattrickre

Öt év, öt vidám, termékeny évem ment el erre a hülyeségre. A cél egy válogatott középhátvéd - jegyezzük meg a nevét, Kalló Dávid - kinevelése volt. Három évig minden remekül ment, aztán a Hattrick, mert erről beszélek, belenyúlt az edzés képleteibe, felgyorsítva azt. A negyedik év végén már látszott, hogy a két évvel fiatalabbak kezdik behozni Dávidot. Még három szezont, egy teljes évet lehúztam, hogy aztán egy grandiózus gesztussal soha többé ne lépjek be. Hazudhatnám, hogy számos képességre tettem szert mindeközben, de igazság szerint átlagot és százalékot már a Hattrick előtt is tudtam számolni.

Jó tanács gyerekeknek: Ha jót akartok magatoknak, stratégiai focimenedzser-játékok helyett lövöldözzetek!

TBG: Politox Kimax

Egészen a Test Drive-ig nem tudtam, hogy játékfüggő vagyok. A számítógép általában apám fennhatósága alá tartozott, tehát amikor elege volt, kénytelen voltunk szétrebenni. Hanem aztán meglett az első saját számítógépünk, és innentől kezdve a legjobb játékok rabjává váltunk hónapokig. GTA I., Dune, NHL, FIFA, Doom, Thief, Quake.

Talán a legsúlyosabb függőségem Sid Meier klasszikusához, a Civilizationhöz kötődik. Már az eggyel nagyokat mentem, és nemrégiben megvettem (MEGVETTEM!!!!) a bűn rossznak tűnő ötöst is. Ezzel a játékkal tényleg játszottam hajnalig úgy, hogy másnap iskola volt, ahol dagadt szemekkel csak arról tudtam mindenkinek mesélni, hogyan lettem a világ egyik meghatározó birodalma a lovagkorra, pedig micsoda középszerű országocskát vezettem még az ókorban.

Jó tanács gyerekeknek: Botos koma mondását üzenném: Ésszel!

Horváth Bence: Végül felvettek az egyetemre

A legdurvább időszak 14-16 éves korom körül lehetett, amikor a Championship Manager nevű focis menedzserjáték töltött ki gyakorlatilag mindent az életemben. Ha valakinek nem lenne meg, ebben a játékban edzői feladatokat kell ellátni egy klubnál, ráadásul szemben a ma népszerű Football Manager-részekkel, ebben még rendes grafikus felület sem volt.

És tényleg elteltek évek azzal, hogy minden szabad percet ez a játék töltött ki, ha valaki próbált már a skót másodosztályból öt év alatt bl-nyolcaddöntőbe menedzselni csapatot, akkor pontosan tudja, miről beszélek. Biztos okozott kilengést a tanulmányaimban is, de végül felvettek azért egyetemre, amihez persze az kellett, hogy gimnázium felénél szépen magamtól lejöjjek róla, és elkezdjek bepótolni mindent, ami korábban főleg ezért kimaradt.

Jó tanács gyerekeknek:  Ha rápörögtetek a focira, úgyis ki fogjátok próbálni,de akkor legalább ne a Barcával vagy a Reallal kezdjétek, mert az bénaság.

Bede Márton: Át-Angry Birds-öztem Dél-Amerikát

Kifejezetten lenézek mindenkit, aki bármire rá van szokva, drogra, alkoholra, cigire, szerencsejátékra, akármire. Az ember azért ember, hogy ura legyen önmagának. Így hát szégyenkezve vallom be, hogy életre szóló internetaddikcióm mellett időnként mindenféle számítógépes (internetes?) játékokra is rákattanok menthetetlenül. És mindig a lehető legprimkóbbakra, ilyen lövöldözős hülyeségekkel addig nem vagyok hajlandó játszani, amíg nem lehet Budapestet bebarangolva nyugdíjasokat és egyéb szörnyeket a villamosról lerángatni. Volt természetesen Aknakereső-korszakom, és a windowsos flipperjátékkal is hónapokat töltöttem el. Dél-Amerikában utazgatva másfél éven át Angry Birdsöztem, néha még ma is előszedem unalmas szerkesztőségi megbeszéléseken, és persze a vécén ülve.

Jó tanács gyerekeknek: Kedves gyerekek! Inkább menjetek ki a szabadba, az drágább.