A kormány bevett becslése volt, hogy a viharvert történelmű országnak 60 millió lakosa lehet. Most elkészült több mint három évtized után az első felmérés, és kiderült, hogy a világtól meglehetősen elzárt országnak összesen 51 millió lakója van csak.

És bár ez a felütés önmagában fura, a Foreign Policy arról ír, hogy demográfusok eddig is sejtették, hogy a hatvanmillió egy erősen felfújt szám. Az országban, amit 2011-ig egy katonai diktatúra zárt el a külvilágtól, és ahol a mai napig a vallási kisebbségek heves üldözése zajlik, utoljára 1983-ban próbáltak meg teljes népszámlálást készíteni.

A népességcsökkenés viszont sejthető volt: a kemény kormányzati elnyomás, a tömeges menekülés az országból és a csökkenő születésszám mind belejátszhatott abba. Szakértők szerint a korábbi rezsim is tisztában lehetett ezekkel a tényekkel, csak a kellemetlen adatokat nem akarták napvilágra hozni. Most, hogy Mianmar lassan nyit a világ felé, szembenéztek ezzel a problémával is.

A rezsim valóságot elutasító magatartása mögött pedig az lehet, hogy a kilencvenes évek kezdetétől közpolitikai meggyőződés volt, hogy Mianmarban kevesebben élnek, mint amennyi emberre szükség lenne ahhoz, hogy az ország természeti erőforrásait felhasználják. Mármint a 60 milliós hivatalos becslés tűnt kevésnek, ehhez képest alacsonyabb számot kihozni csak még elkeserítőbb perspektíva lett volna. Az ország amúgy tényleg jól áll ásványkincsek terén, ennek ellenére az országban pusztító a szegénység.

A most közölt kisebb népességszám sok mindent befolyásolhat: kisebb vásárlóerőt, kisebb munkaerőt, melyek mind hatással lehetnek azokra a külföldi befektetésekre, amiket nagyon szeretnének az országba vonzani.

A felmérés ismét rávilágított a nagyon erős etnikai konfliktusokra is. Az ország észak-nyugati részén élő rohingyák a világ egyik legszörnyebb körülmények között élő kisebbsége. Az a szándék, hogy létező kisebbségként megpróbálták őket összeírni a népszámláshoz, a többségi buddhista-társadalom erőszakos tüntetéseibe torkollott.