Budapestnél csak Varsóban olcsóbb a magaskultúra. Legalábbis abban a 12 városban, amelyikre a Brit Posta felmérése vonatkozik. A felmérés arra vonatkozik, hogy átlagosan mennyiért lehet eljutni egy operaelőadásra, egy klasszikus koncertre, egy balettelőadásra, egy galériába, egy múzeumba és egy műemlék területére.

Budapesten ez mind kijön 124 dollárból. Ennyiért Londonban vagy Párizsban még egy balettelőadásra sem ülhetnénk be, nemhogy egy operára.

A rangsort persze árnyalná, ha az országonkénti átlagkereseteket is a táblázat mellé tennénk. Akkor látnánk azt a furcsaságot is, hogy Varsó annak ellenére olcsóbb a magyar fővárosnál, hogy a lengyel átlagbér már valamivel magasabb, mint a magyar.

És most: a hír témájához szorosan nem kötődő, felesleges okoskodás

Az átlagbérek azonban nem csak a keresleti oldalról befolyásolják a kulturális intézmények jegyárait. William Baumol, egy amerikai közgazdász, már a hatvanas években kimutatta, hogy a technológiai fejlődéssel szükségszerűen drágulnak az előadóművészetek, mivel általában csökken a dolgozók viszonylagos termelékenysége.

Leegyszerűsítve: egy puskagyáros 300 éve óránként 10 puskát tudott gyártani, ma meg már 10 ezret tud ugyanennyi idő alatt, egy vonósnégyeshez azonban 300 éve is négy ember kellett, és most is annyi kell. Ez persze nem kőbevésett dolog, az előadóművészet is reagál a piaci változásokra, de tény, hogy sokkal lassabban, mint más gazdasági szektorok.

Részben a Baumol-hatás az oka annak, hogy az előadóművészet általában országon belül is kifejezetten drága dolognak számít.