A pénzért megvásárolható pillanatnyi örömök közül egy olyan különlegeset választottam, ami nem csak, hogy olcsó (néhány százforintos szükségeltetik csak hozzá), de komolyabb függőséget nem is okoz, viszont hosszútávú szerelmet és boldog emlékeket annál inkább.

A flipperezés jelenleg egy picinyke szubkultúra, sportolói-baráti kör, a maga éves rendezvényeivel és lelkes tagjaival.

De hiszek benne, hogy a flipperezés, az egész ország öröme kellene, hogy legyen.

Ugyanis kocsmában vagy kocsmán kívül, elképzelni sem tudok izgalmasabb játékot, sportot és szerencsejátékot.

Ápropó!

A flipper szerencsejáték aspektusa erősen (sőt, már-már jogilag is) megkérdőjelezhető. Többről van itt szó, mint százforintosok ablakon való kiszórásáról. Itt kérem reflexek, ingerek, impulzusok vetekednek gravitációval, súrlódással, Newton második törvényével, a lendülettel és minden egyéb olyan dologgal, amire sokkal jobban illett volna odafigyelni az évekkel ezelőtt aktuális fizikaoktatás alkalmával.

Nem (csak) szerencsejáték

Oaklandben – kuncogtatóan groteszk módon – csak idén augusztusban lett legális a flipper, viszont érdemes visszautazni az időben, egészen pontosan 1976 tájékára, ugyanis olyan súlyos, látványos és kivételes bírótermi jelenet játszódott le ezen év májusában, amit talán csak az O.J. Simpson-per gumikesztyűs, perdöntő pillanatához (if the gloves don't fit, you must acquit) tudnék hasonlítani.

Történt ugyanis, hogy egy Robert Sharpe nevű profi flipperrajongó megelégelte, hogy kedvenc időtöltését illegálisnak tekintik és gondolta, bíróságra viszi az ügyet, ahol élőben fogja bebizonyítani, nem szerencsejátékról van itt szó, hanem elsajátítható sportművészetről.

Az éjszakába nyúló gyakorlás másnapján idegesen várt a tárgyalóterem előtt, majd rövidesen prezentálhatta is a prezentálandót kedvenc gépén. Azonban egy dühödt ügyész meggyanúsította, hogy buherált masinán játszik. Behoztak egy másik flippert, amin Sharpe korántsem volt olyan gyakorlott, mint az eredetin. Ekkor mindent feltett egyetlen egy legendás ólomgolyóra és azt mondta: ha képes a golyót ugyanoda belökni, mint ahova előzetesen megmondja, akkor ezzel bizonyítja, a flipperezés készség és nem szerencse kérdése.

A golyó pontosan ott landolt, ahova Robert Sharpe küldte. Egyelőre ennyi elég is az amerikai flippertörténelem legendás pillanataiból. Elvégre mi az örömöt itthon, e honban keressük - és megjegyzem, találtuk is sokszor 2012 őszén, ahogyan az szerencsésen és zseniálisan dokumentálva is lett.

Golyóderbi

Kerestük és kutattuk a gépeket. Hol autósmoziba kellett vinni egy lányt, majd rakétával szétlőni az elénk parkoló furgont, hol detektíveset játszani és gyanúsítgatni. Egyszer még az Adams Family-vel is meggyűlt a bajunk, de az egy rettenetes gép volt.

Viszont minden egyes alkalommal amikor százas került a gépbe, megmordult a kiberhang, felvillantak a fények, a soron következő versenyző letette a Kőbányait, és apait/anyait beleadott.

Így került be szépen lassan - ha csak rövid időre is - Budapest flippereibe a FOS csapat névjegye.

Csak ajánlani tudom, de természetesen csak felelősségteljes fogyasztásra.

Arra viszont mindenképpen!

SOK BOLDOGSÁGOT! LEGYETEK SZERENCSÉSEK!