• Civilizációnk hihetetlen ütemben fejlődik, és napról napra közelebb jut ahhoz, amit jövőként kigondoltunk magunknak. 
• Egy gondolat, ami még mindig ott rejlik a nyugati közgondolkodás mélyén. Pedig lehet, hogy nem sok alapja van. 
• A világ egyik leggazdagabb IT-befektetője szerint például egy szó sem igaz mindebből.
• Peter Thiel és az ő pesszimista világképe következik. 

iPhone 5 vagy Apollo 5?

"Repülő autókat akartunk, helyette 140 karaktert kaptunk."

- ez talán a legismertebb idézet Peter Thieltől. Ő alapította a PayPal-t és egyike volt a Facebook első befektetőinek. Becsült vagyona kétmilliárd dollár fölött van. Az amerikai sajtóban mégsem csak mint ügyes szemű tech-befektetőt ismerik, hanem mint a technológiai stagnálás prófétáját. Thiel számtalan alkalommal kifejtette már, hogy szerinte a nyugati világ lakói becsapják magukat, amikor azt gondolják, hogy még mindig a folyamatos technológiai fejlődés korszakában élnek. 2011-ben megjelent, A jövő vége című cikke a legismertebb írása, de rengeteg előadásban, vitában, tanulmányban képviselte már mindezt.

Most a gazdaságfilozófus Dan Wang eléggé megkönnyítette a dolgunkat, és összegyűjtötte egyetlen posztba Theil legfontosabb érveit, amivel technológiai és gazdasági pesszimizmusát vitáiban és írásaiban alátámasztotta.

Mielőtt szektorokra bontva végignézzük Thiel érveit, még egy felvezető idézet (egy a cikk alján linket friss vitából):

"Nagyobb számítástechnikai kapacitás van az iPhone-odban, mint amekkora az Apollo-program rendelkezésére állt. De mire használod mindezt? Arra, hogy dühös madarakat dobálj malacokra, arra, hogy a macskádról küldj képeket a világ másik felére, arra hogy virtuális polgármesterként csekkolj be virtuális sehova, miközben a XIX. századból itt maradt metrón utazol."

És akkor a szektorok szerinti bontás.

Energetika

Thiel szerint érdemes megnézni, hogy a Forbes leggazdagabb embereket összegyűjtő listájának élmezőnyében, azaz a több mint tízmilliárdos vagyonnal rendelkezők között ki mivel szerezte a pénzét. Abban az évben 92 embernek volt ennyi pénze. És közülük tizenegy ember volt, aki a tech-iparból érkezett. Olyanok, mint Bill Gates, Jeff Bezos, Mark Zuckerberg. Viszont akadt 25 ember, aki nyersanyagok bányászatából gazdagodott meg. És bár ők egyáltalán nem híresek, de hatalmas vagyonuk beszédes. Mert ezek az árucikkek nem rugalmasak, és ahogy a mondás is tartja, a farmerek jellemzően akkor csinálnak vagyonokat, amikor éhínség van.

Thiel szerint ez a különbség azt mutatja, hogy

az elmúlt 40 évben 25 ember az innováció hiányával szerzett vagyont, 11 pedig az innováció miatt.

Közben semmi nem valósult meg az úgynevezett tiszta energia forradalmából, sőt, a tiszta energia, mint olyan, "az energia, ami túl drága ahhoz, hogy megengedhessünk magunknak" fogalmaként funkcionál. Az olajárak pedig a katasztrofális 1979-80-as szintet hozzák, és míg Nixon 1974-ben teljes energetikai függetlenséget ígért az amerikaiaknak 1980-ra, addig Obama 2011-ben már csak egyharmadnyi függetlenséget ígért meg 2020-ra.

De Thiel szerint érdemes megnézni azt is, hogy a legismertebb befektetők mibe teszik a pénzüket:

"A világ egyik legokosabb befektetőjének Warren Buffettet tartják. Az ő legnagyobb befektetése a vasúthoz kötődik. Amivel szerintem a technológiai fejlődés ellen fogadott, mind a közlekedésben, mind az energetikában. Vasúttal szenet szállítanak a legtöbbet, és Buffett lényegében arra fogadott, hogy a XXI. század után a világunk jobban fog hasonlítani a XIX. századra, mint a XX. századra. Visszatérünk a vasúthoz, visszatérünk a szénhez, az olaj el fog fogyni, a tiszta technológia pedig megbukik."

Közlekedés

Ha már vasút: Thiel szerint a közlekedés is egy olyan terület, ahol nagyon látványosan tetten érhető a technológiai megtorpanás. Ugyanis megszakadt az a századokon átívelő folyamat, hogy egyre gyorsabban közlekedünk. Az egész elkezdődött valahol a hajózás felgyorsulásával a XVI. századról a XVIII. századra, majd jött a vasút térhódítása a XIX. században, majd a XX. századra a még gyorsabb autók és repülők. És a lendület kipukkadása, amit Thiel 2003-ra tesz, amikor kivonták a forgalomból a Concorde-okat. Hogy a 2001. szeptember 11-e után bevezetett reptéri biztonsági lépések miatti késésekről és lassulásról már ne is beszéljünk.

Az űr

A XX. század csodálatos jövőbe vetett optimista hite talán legszorosabban az űr meghódításának eszméjével kapcsolódott össze. De már ez is oda van: az űrmúzeumok tárlatai rég nem változnak, mintha csak történeti múzeumok lennének. Utoljára a Holdon 1972-ben jártunk, az egész holdra szállás projekt pedig egy három és fél éves periódust takar. Azóta negyven év telt el. A Marsra szállás pedig ugyan újra és újra felmerül, de senki nem hisz benne már igazán.

Közben pedig az elmúlt évtizedekben sorra csúsztak rossz irányba a dolgok. A költségek meredeken emelkedtek, a Space Shuttle-program drágább lett, kevesebbet ért el és veszélyesebb lett, mint amire a Saturn V rakétával képes volt az emberiség. Az utóbbi idők megtorpanása olyan, mintha lezárnánk egy határt magunk körül.

De itt legalább vannak kísérletek a helyes irányba is Thiel szerint, a SpaceX program például pont erről szól: a költségek leszállítására törekednek, miközben új technológiát és anyagokat használnának fel az űrutazáshoz.

Mérnökök, számítástechnika

Az Empire State Building felépítse 15 hónapot vett igénybe a harmincas évek elején. A World Trade Center újraépítése több mint 12 éve zajlik. A Golden Gate-hidat három és fél év alatt húzták fel, szintén a harmincas években. Hét évig tartott nemrég, hogy egy bevezető utat építsenek oda, ami ráadásul többe is került, mint amennyi a híd volt.

És miközben állandó szólam, hogy több mérnökre lenne szükség az Egyesült Államokban, a valóság az, hogy szinte mindenki rosszul járt az országban, aki mérnöknek tanult az elmúlt évtizedekben, kivéve ha IT-irányban tanult.

De persze a számítástechnika világában sincs minden rendben. Nagyon lecsökkent például a szektorbeli foglalkoztatottság növekedésének mértéke. Míg a kilencvenes években százszázalékos növekedést mértek, addig ez csak 17 százalékos 2000 óta. De a válságot kihagyjuk, és csak 2003-tól nézzük, akkor is csak 38 százalékos szektorbővülés volt az amerikai munkaerőpiacon. Hiányoznak az új nagy szereplők, a kilencvenes években alapított Google és az Amazon kétszer-háromszor annyit érnek, mint az összes 2000 után keletkezett IT-cég egyben. Létezik a számítástechnikai cégek rozsdaövezete is, amiről senki nem szeret beszélni. Pedig olyan cégek tartoznak oda, mint a Cisco, a Dell, a HP, az Oracle vagy az IBM. Thiel szerint a magyarázat a bukásukra annyi, hogy lemondtak az innovációról és ráálltak egy darabig sikeres útra. A Microsoftot is fenyegeti, hogy ide sodródik. 

"A vállalat, ami megdöbbentő módon, de valószínűleg szintén a számítógépes rozsdaövezet része, az Apple. Amiatt az iPhone 5 miatt, ahol a telefon töltőjét felülről alulra rakták át, kéne Halleluját kiáltanunk?"

- kérdezte Thiel még a legutóbbi újítások bejelentése után egy vitában. Persze akkor még sehol nem volt az okosóra.

Gazdaság

Ha viszont egy cég mégis sikeres a Szilícium-völgyben? Akkor sem vagyunk sokkal beljebb Thiel szerint.

• Az alapító nem tudja, mit kezdjen a pénzével. Odaadja egy nagybanknak.
• A bank sem tudja, hogy mit kezdjen a pénzzel. Odaadja befektetőknek, hogy diverzifikálják.
• De ők sem tudják, mit kezdjenek a pénzzel. Részvénycsomagba rakják, hogy diverzifikálják.
• A vállalatokat közben aszerint értékelik, hogy hogyan termelnek pénzt. Ezért erre törekednek. És ha ezt teszik, a pénzek visszajutnak a csúcson lévő befektetőkhöz.
• És így tovább.

Ami a furcsa ebben a dinamikában Thiel szerint, hogy valójában egyik szinten se tudja senki, hogy mit kezdjen a pénzzel.

Közben pedig lelassult a mezőgazdasági fejlődés is, az 1950 és 1980 között regisztrált terménybővülés a gabonapiacon megtorpant, a mezőgazdaság alig képes lépést tartani az egyre növekvő népesség igényeivel. Ez pedig egy új zöld forradalomhoz vezetett, de ez inkább politikai ügy: szeretünk úgy gondolni a 2011-es arab tavaszra, mint az információk korának reményteli termékére, de közben nem vesszük figyelembe, hogy az elsődleges okot az elszabadult élelmiszerárak jelentették, és az, hogy sok kétségbeesett ember éhesebb lett annál, mint amennyire féltek.

A technológiailag gyorsuló civilizáció hamis hite

Valami eltört, még akkor is, ha ezt nem szívesen ismerjük be. Thiel szerint, ha negyven éves periódusokat vizsgálunk, látni, hogyan nőtt folyamatosan többszörösére az átlagkereset az Egyesült Államokban. Viszont az utolsó vizsgált periódusban, 1972 és 2012 között a többszörös növekedés helyett csak 22 százalékos bővülés jött. Az utolsó huszonöt évben pedig a világgazdaság több buborékot látott, mint amennyi a megelőző korokban összesen előfordult. Az ázsiai, az internetes, az ingatlan, az 1997 utáni kínai, a webkettős, a feltörekvő piacok, a hedge fundok és így tovább egymást érték.

A jövőbe vetett optimista hit egyik legszebb himnusza, Frank Sinatrától:

A kilengések a csúcsok és a mélységek között pedig nagyobbak, mint valaha voltak. Az emberek hozzászoktak, hogy egyre kevesebbet várjanak el. Nixon 1970-ben még meghirdette a rák elleni háborút, és azt ígérte, hogy az ezredfordulóra legyőzzük a rákot. Hol vagyunk ettől? Távol, még akkor is, ha biztosan közelebb, mint 1970-ben voltunk. Lelassult a várható élettartam növekedése is, és ma már nehéz lenne elképzelni, hogy politikusok meggyőzzék a jóval szkeptikusabb közvéleményt, hogy érdemes egy komoly háborút indítani mondjuk az Alzheimer-kór ellen.

És hogy mi a tanulság mindebből Thiel szerint?

"Az első lépés, hogy megértsük, hol vagyunk. Negyven évet töltöttünk el úgy, hogy a sivatagban vándoroltunk, és közben azt gondoltuk, hogy varázslatos erdőben vagyunk. Ha meg akarjuk találni a kiutat ebből a sivatagból a jövőbe, első lépés az, hogy meg kell látnunk, hogy egy sivatagban vagyunk."

- mondja Thiel minderről.

További érvekért és ellenérvekért érdemes megnézni Thiel angol nyelvű vitáját Marc Andreessennel:

(Felső kép: FREDERIC J. BROWN / AFP, a címlapkép pedig ebből a gyűjteményből származik.)