Az Aral-tó valaha a világ négy legnagyobb tavának egyike volt. Az ötvenes években még 68 ezer négyzetkilométer volt a felülete, vagyis

Magyarország egész területének 73 százalékát beborította volna.

1998-ra már csak 28,5 ezer négyzetkilométer maradt belőle, és a tó két részre szakadt. 2004-ben már négy tó volt a helyén, a teljes vízfelület pedig 17 ezer négyzetkilométerre apadt.

Mostanra meg ennyi maradt belőle:

"Ez az első alkalom napjainkban, hogy a tó teljes keleti medencéje kiszáradt. És minden bizonnyal ez az első alkalom az elmúlt hatszáz évben, hogy a keleti medence kiszáradt" - mondta Philip Micklin, a Nyugat-Michigani Egyetem Aral-tó-szakértője.

A hatszáz évvel ezelőtti kiszáradás, amire utal, annak a következménye volt, hogy a középkorban az Amu-Darja folyó magától elterelődött a Kaszpi-tenger felé.

Az Amu-Darjának a mostani kiszáradáshoz is van köze. 1960-ban a szovjet mérnökök az Amu-Darja és az északi Szir-Darja folyásirányának megfordításával próbálták termőre fordítani Kazahsztán és Üzbegisztán sivatagjait - gyakorlatilag a tó vizével öntözték a gyapotföldeket. Azóta megállíthatatlan a tó pusztulása.

Amit idén tetézett, hogy a vízgyűjtő területen szokatlanul kevés csapadék - hó és eső - esett.

A NASA Terra műholdja 2000 óta minden év augusztusában készített képeket a tóról. Az alábbi gifen azt láthatja, hogy évről évre hogy változott a tó vízszintje és vízfelülete:

(Via Earthobservatory)