Gyerekkoromban több választás vasárnapját is nagyapámmal töltöttem.

Reggeli után elmentünk szavazni, persze én dobtam be az urnába a borítékot. Egyszer az Agrárszövetség nevű valamire voksolt, ezt akkor, 1990-ben vagy 1994-ben, 8 vagy 12 éves fejjel eléggé furcsának találtam. A konyhakertben dolgozott egész nap, áprilisban sok tennivaló volt a budatétényi ház körül. Én ott sertepertéltem, játszottam, olvastam, vagy valami kijelölt kis mezőgazdasági feladattal babráltam - egyszer például megtanított gyümölcsfát metszeni. Három óránként elrikkantotta magát - nagydarab, nagyon hangos ember volt - hogy

„Ferikém, hallgassuk meg a részvételi arányt a rádióban,”

bevonultunk a konyhába, nagyanyám adott nekem egy teát, nagyapám bekevert magának egy pikoló fröccsött, saját borából (saját szőlőjéből!), majd meghallgattuk a Kossuthon, hogy reggel kilenckor 8.74%-os a részvételi arány, egy idős asszony meghalt a fülkében Gyálon, a szavazás rendben zajlik az egész országban, egyéb rendkívüli eseményről nem tudunk beszámolni. Mindezt minden harmadik órában, gondolom remekül tagolta a napot kisfröccsökre a részvételi arány.

Ez a legjobb dolog ebben a demokráciában nekem, hogy négyévente van két nap, amikor hatszor hallom a részvételi arány kifejezést, így hatszor jut eszembe nagyapám. Isten nyugosztalja!