Azért hatalmas szám most ez az 54, mert Jean-Claude Van Damme-nak nem volt és nem is lesz soha egyszerű élete.

• Közel ötezer alkalommal próbálták megverni.
• Majdnem háromezer alkalommal törtek az életére,
• És ilyenkor is legalább negyvenhétféle módon próbálták azt kioltani.

Sikertelenül.

Jean-Claude van Damme egy megölhetetlen legenda, akinek az élete - a filmvásznon már-már röhejesen (és lássuk be, egyszerre együgyűen) kalandos - a valóságban sem volt gyerekjáték.

A kis Jean-Claude Camille François Van Varenberg

1960. október 18-án, pontosan 54 éve látta meg őt a napvilág, valamint virágkötő anyukája és könyvelő apukája. Utóbbi volt, aki tízévesen beíratta shotokan karate tanfolyamra, bár személyes meggyőződésem, hogy ment volna ő magától is. A fekete övet karate, később kickbox bajnoki győzelmek, testépítő kupa, majd - ami a legpunkabb - öt év balett követett. A baletten kuncogóknak Jean-Claude is azt üzeni, hogy na, akkor vagy igazán tökös, ha a balettet kibírod. Yo!

Húszas évei elején már sikeres edzőtermet működtetett és egy-két európai filmben is feltűnt apróbb szerepekben. Ezek miatt döntött végül inkább úgy:

akit csak lehet, szétver a filmvásznon.

Filmek

1982-ben egy gyerekkori haverjával az Államokba költöztek, hogy filmes akcióhősök legyenek, de eleinte csak statisztaként tudták hajtani a szopórollert, ráadásul Van Damme-nak amúgy sem szívesen adtak olyan szerepet, ahol meg is kellett szólalnia, ugyanis sorstársához, Arnold Schwarzeneggerhez hasonlóan, ő is jellegzetes akcentussal operál.

A (pénzügyileg is egyaránt) nagy sikert a Frank Dux életén alapuló Véres játék hozta el, ezt követte a Cyborg - A robotnő, majd 1989-et a Kickboxer - Vérbosszú Bangkokbannal zárta, és akkor még nem is beszéltünk a hatalmas sikert aratott Dupla dinamitról, a Tökéletes katonáról vagy a kultikus Időzsaruról, amelyek mind megalapozták Van Damme hollywoodi szuperharcos státuszát.

Azonban az 1994-es Streetfighter bukása után Van Damme filmes karrierje megindult a lejtőn és sikertelen filmet sikertelenre halmozott; el is tűnt jó pár évre, csak néha-néha bukkant fel itt-ott, például Bob Sinclair videoklipjében mesterien táncolva.

Vagy éppen a Jóbarátok legendás epizódjában.

Visszatérés

A 2008-as, (egészen jogosan) majdnem az egekig magasztalt JCVD-vel tért vissza, amiről a Time magazin is azt írta, hogy Van Damme alakítása az év második legjobbja volt Heath Ledger Jokere mögött.

A feláldozhatókról (The Expendables) pedig azt hiszem már senkinek sem kell mesélni.

Vannak még rossz gyerekek

Halász Judittól ezúttal különleges módon nem a megszokott nótát küldjük, hanem ezt az óvodáspunk himnuszt, ami egyfelől csodálatos videót is kapott, másfelől álljon itt figyelmeztetésképpen, hogy Te, drága egyetlen Jean-Claude sosem leszel igazán biztonságban, mert:

Rossz gyerekek vannak, voltak és lesznek!