Olyan hosszú interjút készített Kósa Lajossal a Népszabadság, mint ide Debrecen. Kósa sok mindenről cseverész, például arról is, hogy nem kér maga ellen vagyonosodási vizsgálatot, mint Rogán.

De nem azért, mert olyan nincs is, hanem mert a csere az csere, és nem vagyongyarapodás. (Nemrégiben derült ki, hogy Kósáék Óbudán is tulajdonolnak ingatlant.)

Sokkal érdekesebb azonban, amikor az újságíró (Csuhaj Ildikó) könyörtelen visszakérdezései miatt arról kell értekeznie, hogy ugyan már miben különbözik a Fidesz-kormány által nemrégiben belengetett 1500 milliárdos nemmegszorítás egy sima, Bokros-csomagra emélkeztető megszorításról.

A definíció még nincs kimaxolva érzésem szerint, de alakul:

A balliberális kormányok megszorításai senkinek nem voltak jók, a Fidesz-kormány nemmegszorításai viszont a többségnek jók lesznek.

Mint ismert, négy év kormányzás után a Fidesz nem halogathatja, hogy nekiálljon a nagy állami struktúrák reformjának, amely szükségszerűen leépítésekkel, költségkivonásokkal fog járni.

Mivel azonban egész kormányváltó kommunikációjukat arra építették, hogy ők nem fognak megszorítani senki, most a magyar nyelv minden ravaszságát be kell vetni, hogy kifaroljanak ebből a paradoxonból.

Arra a kérdésre, hogyha megvannak az elképzelések a nagy nemmegszorításról, akkor azt miért nem közölték a választókkal, Kósa azt találta mondani:

"A vasárnapi ebédet sem tizenegy órakor tálaljuk, amikor a hús még csak be van panírozva, de nincsen kisütve, mert úgy nem finom, akár milyen mesterszakács is valaki."